Hát, semmi jó. Alólunk ugye minden biztosítékot kirugdostak szép folyamatosan. Nyöghetjük a megnyomorító lakhatási díjak, diákhitel, adórabszolgaság súlyát. Mindezt a semmiért cserébe. A kétoldalú elvárásrendszer egyoldalúvá vált, az egyetlen objektív lehetőség a rendszer feltétel nélküli szolgálata az éhenhalásért cserébe. Helyzetünk a cigányokéhoz hasonlatossá vált ama kivétellel, hogy különálló megnevezést aggattak ránk: mi vagyunk a prekariátus.
Ismerjük jól a technológiát, ám nem mi használjuk azt, hanem az használ minket. Legtöbben beszélünk legalább egy idegen nyelvet, ami azt jelenti, hogy a nyelvtudás megléte beépítésre került az alap elvárások közé, mely úgymond a minimum, plusz kompenzáció nélkül.
A rendszer követelése, hogy teljesítsünk évről évre egyre többet pontosan ugyanazon bánásmódért és kompenzációért cserébe. Termeljünk tízszer annyit kevesebb reáljövedelemért, mint amennyiből ötven évvel ezelőtt egy kétkezi munkás egymaga vehetett házat és autót. Éljünk patkánylyuk-albérletekben, mindig pontosan egy hónap távolságra a hajléktalanságtól. Ha számon merészeljük kérni a rendszert, hogy miért nem biztosít részünkre emberhez méltó létszínvonalat, pontosan azt kapjuk válaszként, mint kétszáz éve a rabszolgák, húsz éve a cigányok: mert lusták és munkakerülők vagyunk, mert büdös a munka, mert alulképzettek vagyunk, mert túlképzettek vagyunk, mert nem a munkáltató által kigondolt számot írjuk a fizetési igényünket jelölő rubrikába.
Továbbra is a boomerek uralják létszámbeli és politikai fölényükkel az egész világot, kik csak nem akarnak nyugdíjba vonulni. A kinyomtatott e-mailekkel szaladgáló boomerekhez képest háromszoros tudásunk és teljesítményünk a mai világban már nem elegendő a minimálbérhez.
A pártállam egy förtelmes erőszakszervezetté lett, melynek egyetlen tevékenysége törvények és jogfosztások garmadája révén ütlegelni bennünket – a nyílt erőszak egyértelmű jelei nélkül. Meggyilkolnak minket anélkül, hogy egyetlen lövést is kéne ereszteni a tömegbe.
A modern kori népirtás szellemi színtéren zajlik. A rendszer és annak csinovnyikgárdája érinthetetlen és sérthetetlen. A visszavágásra való bárminemű esély felszámolódott. Ha rossz kisfiú vagy, melynek tényéről saját szubjektív és aberrált értékítéletünk alapján döntünk, kiütjük a falatot a szád elől, kidobunk a házadból, egyetlen gombnyomással inkasszót foganatosítunk a bankszámládon, megbírságolunk, bullyingolunk, rád uszítjuk a pártállami propagandamédiát.
A cél a szisztéma minden áron való fenntartása. Az állandó körforgást folytatni kell akkor is, ha mindannyian beledöglünk.
A woke ideológia a hagyományos osztályharc kisiklatására létrehozott koncepció, melynek lényege egyetlen mondatban: elterelni a figyelmet az osztály alapú (állandósított és gyakorlatilag születési hely alapján meghatározott) társadalom gyilkos működéséről, az individuális, elsősorban ösztönállati késztetésekből eredő irányítatlan, céltalan harag és düh felé.
Ha nincs egység és összefogás, milliónyi egyéni problémával, kudarccal, elnyomással küszködő magányos sziget legfeljebb erőtlen és meddő összefogást lesz képes tanúsítani az egyre kikerülhetetlenebb totalitárius terrort alkalmazó rendszerrel szemben.
A társadalmi egyenlőtlenségek és különbségek megszilárdulhatnak, a gazdagok ebül szerzett vagyona bebiztosítható. Megteremtődhet a neofeudalizmus rendszere, melyben az uralkodó oligarchia a korábbi kétirányú viszonyrendszer helyett egyirányú követelményhalmazt oktrojál rá a világ lakosságára.
Hogyan kell mindezt a gyakorlatban elképzelni?
A Kádár-rendszerben kötelező érvénnyel elvárták a munkaviszonyt, a nem dolgozókat közveszélyes munkakerülésre hivatkozva elhurcolták. Igen ám, de (itt a kétirányú viszonyrendszer lényege), cserébe alanyi jogon biztosítottak vagy utaltak ki munkahelyet mindenki részére. Úgy szabták meg a törvényeket, hogy azok betarthatók legyenek.
A modern, egyirányú viszonyrendszer lényege, hogy a rendszer olykor akár teljesen elviselhetetlen követelményeket oktrojál az emberiségre, arra viszont egyáltalán nem fordít gondot, hogy eme követelmények egyáltalán végrehajthatók legyenek. Oldd meg, ahogy tudod. Ha nem teljesíted a teljesíthetetlen feltételeket, alanyi jogon röppen rád a büntetés és jogfosztás.
2012-ben az Occupy mozgalmat sikerrel bomlasztotta szét a vadkapitalista nagytőke. Ahogy a gazdasági bérgyilkosok által kezelésbe vett országokat, úgy az elitellenesség kiüresedett intézményét is fel kellett tölteni kesztyűbábokkal, hogy a rendszer visszaállhasson a burzsoázia szempontjából kedvező kerékvágásába.
Az Occupy esetében a folyamat a közellenségek lecserélését jelentette. A milliárdosokat, bankárokat, emberiséget dróton rángató politikusokat kivették a híradásokból, s helyükbe ültették a rasszista redneckeket, a konzervatív reakciós prolikat, a szomszéd Mari nénit, aki azt se tudja, mi az a gender. A gazdasági és hatalompolitikai oppressziót felcserélték a bőrszín és szexuális orientáció szerinti elnyomással. A rassztól és nemtől független, klasszikus marxista osztály alapú társadalmat felváltotta a nemi és faji megkülönböztetés, ha úgy tetszik, az inverz nácizmus.
Oly hevesen bontakozott ki a folyamat, hogy 2012-15 között megtízszereződött a fősodratú médiában a rasszizmussal, genderrel, fehér felsőbbrendűséggel és szexuális diszkriminációval foglalkozó publikációk száma. A gazdasági egyenlőtlenségek oka nem a kapitalista kizsákmányolás, a levegőből előállított, lényegében adósságot jelképező pénz, a munkás és tőkés kaszt érdekérvényesítési lehetőségei közt fennálló egyenlőtlen viszonyok. Ez mind nem igaz, a fő bűnös a másik ember bőrszíne és nemi szervének formája!
A faji politika visszahelyezésével a közéleti térképre megszűnt a tőkésekre nehezedő nyomás. A kifosztott, utcára hajított munkásosztály helyét átvették medencés palotákat vásárolgató lila hajú újgazdag libernyákok, akik óbégatva követelik az LMBTQ identitás felszabadítását és a kitalált 74-féle gender bemagoltatását a legutolsó elnyomó hajléktalannal is.
Az emberek az elitekkel szemben saját családtagjaik, barátaik, ugyanama társadalmi osztályba tartozó embertársaik ellen fordultak. A fellegváraikban röhögcsélő elitek felszabadultan sóhajtoznak: amíg a sok hülye egymást irtja, mi ellenállásmentesen átverhetjük a kontrollt a komplett bolygó felett. Az emberiséget vonalkóddal ellátott magántulajdonná tehetjük, akikkel azt csinálunk, amit csak akarunk.
Hillary Clinton a 2016-os választási beszédében a következő szólamokat fogalmazta meg az összegyülemlett fekete, fehér és latino szakszervezetek tagjainak:
Nem minden a gazdaságelméletről szól, igaz? Ha feldaraboljuk holnap a nagy bankokat, az véget vet a szexizmusnak? Felszámolja az LMBT kisebbségek elleni diszkriminációt? Elfogadóbbakká válnának az emberek a bevándorlókkal szemben?
Az öntudatlan massza természetesen mindenre nemet üvöltött.
Annak idején az FBI dolgozta ki a COINTELPRO elnevezésű akciót a korabeli anarchista és hippi mozgalmak bomlasztására. A módszer keretében nyílt színi terror alkalmazását mellőzvén is könnyű szerrel verhető szét minden társadalmi megmozdulás a következő bűvésztrükkők mentén:
– Vetítsünk negatív képet a célpontnak kiszemelt csoportokról. Alkalmazzunk megfigyelést, keltsünk botrányokat velük szemben.
– Robbantsunk ki belső viszályokat, kényszerítsük a tagokat nézeteltéréseik kiélezésére, plántáljunk ügynököket a szervezetbe, fogalmazzunk meg anonim leveleket a fogható tagok társadalmi megítélésüket aláásó cselekedeteiről.
– Terjesszünk pletykákat a sajtóban, melyek mind a szervezet társadalmi elfogadottságát, mind a belső integritását aláássák. Teregessünk ki vagy fabrikáljunk korrupciós ügyeket.
– Zárjuk el a pénzcsapokat, akadályozzuk a tüntetések szervezését, a megvalósuló megmozdulásokba plántáljunk provokátorokat.
– Szálljunk rá a szimpatizánsokra, gáncsoljuk tevékenységüket lejáratással, karaktergyilkossággal, hamis letartóztatásokkal.
Láthatjuk a lista alapján, hogy a bomlasztó módszereket idehaza is előszeretettel alkalmazza a hatalom.
Az Occupy mozgalom 2012-ben végleg szétesett, a közbeszédben zajló viták színterét pedig teljes mértékben leuralta a szexuális orientáció és bőrszín kérdése. Hegeli dialektika alapján persze minden hatás megszül egy vele egyenértékű, ám ellenkező irányú ellenhatást. Így kaptuk meg a 2010-es évek második felében Donald Trumpot, a Brexitet, a gazdasági nacionalizmus újbóli felemelkedését, végül pedig annak keserű felismerését, hogy a rendszerből eredő problémák egyikét sem sikerült orvosolni az elterelt, majd gödörbe lövetett osztályharcnak köszönhetően.
Tíz évvel később, ha nem jön a COVID-riogatás, ugyanilyen, vagy még rosszabb állapotban agonizálna a társadalom. Igazából a COVIDiktatúra hozta el sokak tényleges ébredését, a lóvá tett woke szekta a maga identitáspolitikájával pedig végleg hamvába holt a George Floyd meggyilkolását követő tüntetések után.
Woke megtette kötelességét, a woke mehet.
