Mint minden Amerika-specifikus probléma, úgy a woke ideológia is egyre inkább kezd közbeszéd tárgyává válni az egész világon. Amennyiben viszont a különféle híradásokra, az egymásnak feszülő politikai táborok értékítéletére támaszkodunk a woke kultúra megítélésében, öntudatlanul is sodródni fogunk az irányvesztett harag árjában, mely mindenkit, beleértve a teljes humán civilizációt is felemészt.
Illendő néhány mondatban megemlékezni a woke ideológia történelmi gyökereiről. A nagyjából 100 éve velünk élő kifejezést, bár mostanra vált csak igazán felkapottá, az Amerikában élő feketék visszatérő jelmondataként alkalmazták az őket ért hétköznapi rasszizmus felfedésére. A „woke”, mint ébredett kifejezés az ő esetükben arra vonatkozott, hogy nyissák ki a szemüket végre: hiába számolták fel névleg a rabszolgaságot, hiába teremtődött viszonylagos jogi egyenlőség, a feketék szinte semmivel nem állnak jobban a rasszok közti egyenlőtlenségek terén, mint évtizedekkel korábban az ültetvényesek gyapotföldjein.
A woke vissza-visszatérő eleme volt a különféle kisebbségi politikai gyűléseknek Amerikában. Mégis a 2010-es évekig kellett várni, hogy e kifejezésből előbb szélsebesen terjedő mém, majd az összes politikai kisebbség jelmondatává váljon az LMBTQ-tól kezdve a hispán és ázsiai bevándorlókon át egészen a hollywoodi elitig bezárólag.
A woke ideológia revitalizációját az Occupy Wall Street mozgalom hívta létre, ahol első ízben kerültek beemelésre szexuális kisebbségek a közéleti viták színterére. Az efféle diverzitás kibontakoztatását a multinacionális cégek szervezték, még pedig jól felfogott érdekek mentén. Tudták, mit csinálnak: a szakzsargon preventív ellenforradalomnak hívja a jelenséget, mikor a burzsoá kaszt – pusztán az eleve fennálló vagyoni és hatalmi pozíciója révén – elterelő hadműveletet indít egy forradalom kisiklatására, majd annak visszaterelésére a milliárdos réteg által kívánatos mederbe.
A nagytőkéseknek 2008-at követően nem volt ínyükre a kritika, hogy a csődbe ment bankokat miért adófizetői pénzen mentették ki a válságból, hogy azok ebül visszaszerzett hatalmi rangjuk révén folytathassák a sevizahitelekkel átvert lakosság utcára dobálgatását.
Ez az ingatlanhitel-válság szándékosan megtervezett volt annak érdekében, hogy a kapitalista elit megkezdhesse a napjainkban csúcsra járatott folyamatot: a lakossági vagyon kisajátítását, a magántulajdon totalitáriussá tételét, mely szisztémában az élő ember is mint megbillogozandó lábasjószág áll korlátlan hatalmat bitorló nagyurai szolgálatába.
A 2008-as válság nyomán keletkező feszültségeket az Occupy mozgalom ideiglenesen sikeresen csatornázta be saját céljának képviseletére: a Wall Street-i tőkések uralmának megdöntésére.
Ahogy azt a Metal Gear Solid 2 c. videójáték filozófiai hátteréből, valamint az „aktuális ügyet támogatom” mozgalom patológiai elemzéséből megtudhatjuk, a politikai mozgalmak, valamint az azok elevenségét biztosító információáramlás akadályoztatása nyílt erőszakkal, fegyverekkel vagy cenzúragépezet révén a történelem során rendre felőrölte a terrorhatalmak energiáit, összeomlásra késztetvén a túlzott elnyomást érvényesítő rendszereket.
Napjaink terrorhatalmai rádöbbentek ama igazságra, hogy amennyiben nem tudsz egy mozgalmat elhallgattatni, hát állj az élére, majd kontrolláld az információáramlás módját és irányát.
Az Occupy mozgalmat három évnyi küszködést és szenvedést követően sikerrel bomlasztotta szét a globalista elit, majd alakította át a finánckapitalizmus megdöntésére irányuló törekvéseket atomizált csoportok sérelmeit kiaknázó szellemi maszturbációvá.
A modern woke filozófia a (globális méretűvé terebélyesedett) gazdasági igazságtalanságok ellenében a világ problémáit az egyes bőrszínek és nemi szervek diszkriminációjára vezeti vissza.
A legnagyobb tragédia, hogy következetes rendszerkritika lefolytatásával és egy valóban inkluzív, akár nemzetközi horderejű mozgalom megteremtésével a világ hanyatlása visszafordítható volna.
A további elemzés lefolytatásához tekintsünk ismét vissza, és nézzük meg, hogyan alakult ki vadhajtásként a woke kultúra az egykor jobboldali konzervatívként ismert társadalmi rétegekből (nem elírás!).
Peter Joseph 2020-as filmjéből, az Interreflections-ből megtudhatjuk, hogy kezdetben egyáltalán nem társultak rassziszta felhangok a rabszolgatartáshoz. A rabszolgákkal szembeni előítéletek, mint az alacsony intelligencia, identitásbeli gyengeségek azt követően születtek, hogy a rabszolgatartók nem voltak képesek elfogadható indokot nyújtani az elnyomás létjogosultságának jóváhagyására. Az intézménynek kizárólag gazdasági célja volt: ingyen munkaerőt biztosítani az ültetvények részére.
Hogy megakadályozzák a rabszolgatartó rendszer porba hullását, az ültetvényesek ama indok mentén igazolták elnyomó viselkedésük létjogosultságát, hogy a rabszolgák alsórendű intelligenciájuk és viselkedésük révén nem volnának képesek önálló életet élni. Megszületett az elmebéli jóváhagyás a rabszolgatartás folytatására. Csakhogy a magyarázat később született meg a jelenségnél, annak utólagos visszaigazolására.
Az amerikai polgárháborút követően a rabszolgaság formálisan felszámolásra került, ám a viszonylagos egyenjogúság továbbra sem vezetett el a valódi, lehetőségek terén is megnyilvánuló egyenlőséghez. A feketék továbbra is a korábban rájuk ragasztott stigmák béklyója alatt sínylődtek, társadalmi értelemben nem élveztek elfogadást. Szegregáltan kellett élniük a fehér lakosságtól, külön kútból ihattak csak, valamint a buszok hátsó üléseit kellett elfoglalniuk.
Adam Curtis dokumentumfilmje, Az Én Százada (Century of the Self) kifejti, hogy az amerikai baloldali mozgalom az 1960-as évek közepén csírájában került elfojtásra, az amerikanizmus nemzetközi hegemóniája pedig Dél-Amerikában, majd Afrikában végrehajtott gazdasági bérgyilkosságok révén került bebiztosításra. Ezzel a kegyetlen, gonosz múlttal sem az amerikai politika, sem a lakosság nem kíván napjainkban szembenézni, folyamatosan igyekeznek erőszakkal visszatuszkolni az ébredés szellemét a palackba.
Ha nem létezik valós baloldal Amerikában, akkor hogyan is volna lehetséges egy szocialistaként megbélyegzett kollektivista mozgalom felfuttatása? Úgy, hogy annak folyamatát a kapitalista magáncégek szabályozzák a maguk érdekeinek megfelelően.
A 70-es évek során számtalan pszichológiai kísérlet zajlott különféle identitás-csoportokkal. A napjainkban már jól ismert és feltérképezett titkos elmeprogramozási műveletek folyamatosan zajlottak. A cél az volt, hogy létrehozzák a tökéletes mintapolgárt, aki rendíthetetlen konformizmusában kizárólag fogyaszt és passzívan alkalmazkodik a rendszer elvárásaihoz. Példának okáért 45 éven át minden egyes nap bejárkál ugyanazon időpontban egyazon útvonalon nyomogatni a gombokat.
A fehér középosztály tömegesen cuppant rá a pszichológiai tréningek sokaságára, melyek esszenciájának leghitelesebb összefoglalóját napjainkban Szabó Péter nyújtja.
Meglepő módon nem viseltettek a jelenséggel szemben pozitív attitűddel az amerikai feketék.
Minden, a manipulálásuk céljából létrehozott pszichológiai módszertan csődöt mondott. Míg a fehérek elindultak a tömeges pánikba, depresszióba, drogfüggőségbe, alkoholizmusba és öngyilkosságba vezető individualizáció útján, a feketék nem szándékoztak individuumokká válni. Az ő valódi erejük a (rasszbéli) egységükben nyilvánult meg. Mivel a világ politikájának működését, a törvények és rendszabályok sokaságát legkisebb mértékben sem az ő igényeik figyelembe vétele mentén alkották meg az elitek, úgy gondolkodtak, hogy amennyiben feladják bőrszínükből eredő megkülönböztető identitásukat, akkor semmijük nem marad. Idegen kultúrában idegenekként tökéletesen elvesznének, majd megsemmisülnének.
Ennyi kitekintőt, valamint 50 év társadalompolitikai folyamatainak eredményeit követően úgy gondolhatnánk, napjainkban minden akadály elhárult a feketék, mifelénk pedig a cigányság társadalomba olvasztása elől.
Csakhogy a valóság egyáltalán nem igazolja vissza a liberális egyenlőség magasztos doktrínáit.
Ahogy a fehér lakosság szépen visszavonult saját elméjének börtönrácsai mögé, a magukra maradt, felzárkózásra váró tömegek folyamatosan süllyedtek vissza a nincstelenség állapotába. A képlet nagyon egyszerű, mégis mindenki ignorálja: 150 év felgyülemlett politikai, gazdasági és jogi hátrányainak következményeit nem lehet néhány tollvonással kiegyenlíteni, ahogy a kényelembe süppedt konformisták megkívánnák.
Megszületett papíron az egyenlőség, mégsincs esély annak tényleges érvényesítésére.
