Intézményes butítás a társadalmi széthullás szolgálatában
Ahogy minden egyéb, úgy az oktatás elzüllése is a boomerekkel indult. A boomerek távozása után az oktatásban enyhe javulás mutatkozott (bár a megelőző korok eredményeit már nem reprodukálták az adatok), azóta stagnálás állt be a szisztémában.
Az 1980-as évek elejétől fogva temérdek oktatási reformot szorgalmaztak az államok és lakossági szereplők egyaránt, melyekből a mai napig az égvilágon semmi nem valósult meg.
Reagan majdnem beszántotta az oktatási reform divíziót a kormányon belül, ám ezt mégsem merte megtenni. Ehelyett bipartizán taktikára váltott, s igyekezett az oktatási reformok folyamatát a privatizáció felé terelni.
Az oktatás eredeti célja a kötelező sorkatonasághoz hasonlónak volt mondható: teljesen különálló társadalmi csoportok együtt élésének megvalósítása és összerázódásuk biztosítása.
A magánoktatás ezt a törekvést tökéletesen ellehetetlenítette. Mint kiderült, a magániskolák színvonala összességében nem sokkal jobb az államiaknál. Viszont mindenki oda akarja járatni gyerekét, aki szeretné azt az elitben látni. Magyarán, míg az állami oktatási intézmények integrációs, addig a magániskolák szegregációs potenciállal bírnak.
A „school to prison” (iskolából a börtönbe) szisztéma egy egyenes utat jelöl ki az elzüllött oktatásból a bűnözés felé. Az oktatás hiányosságait ellehetetlenítő törvényekkel, brutális „igazságszolgáltatással” kompenzálják.
A folyamatot tetézik az USA-ban a profitorientált börtönök: ezek tulajdonosai kifejezetten követelik, hogy minél többeket juttasson az oktatás kárhozatra. Mondani sem kell, hogy mostanra az USA-ban él a világ legnagyobb börtönpopulációja.
Valójában sem az utcákon, sem az intézményeken belül nem a bűnözés mértéke növekszik, hanem egyre több népnyúzó szabályozást emelnek be a bírsággal sújtandó bűn vagy szabálysértés kategóriájába. Az egykori nyugdíjasverő és beilleszkedési problémás csövesek megfelelői napjainkban nem a kapualjakban szipuzó hippik, hanem a parkban kutyát sétáltató emberek, akik nem szedik össze az elpottyantott kutyaszart.
Nyílt vagy burkolt ellenségesség különféle egyénekkel és csoportokkal: állandó katonai beavatkozások, tömeges bebörtönzés, fiatal generációk konstans szapulása, idegenellenesség, környezetpusztítás, jogosulatlan juttatások kikövetelése.
A közoktatás elzüllése viszont szinte semmi a felsőoktatásban véghez vitt pusztításhoz képest.
Az oklevelek inflációjának hála egyre többe kerül megszerezni ugyanazon képesítést, melyet évtizedekkel korábban bármely szorgalmas diák megkaphatott.
Az oktatási színvonal immár mindenütt roppant alacsony, mivel nem tudást adnak át lényegében, hanem a jövendőbeli hatalmi pozíció kiaknázásnak módszertanát (nárciszizmus, szociopátia, hierarchizmus, stb.). Az egyetemről kihullottak vagy mentális problémákkal küzdő hallgatók száma kirívóan nagy, a diákhitel-intézmények adósság-menedzselési módszerei pedig felháborítóan kegyetlenek.
A privát felsőoktatási intézmények fenntartása jóval többe kerül, mint az alacsonyabb tandíjú államiaké. Előbbiek a tetemes tandíjak összegét az oktatáshoz nem kapcsolódó kiadásaik fedezésére költik.
A legtöbb profitorientált intézmény nem akkreditált, a csődbe jutott egyetemek (pl. Corinthian colleges) eladósodott diákokat hagynak hátra kompenzáció nélkül.
Jelen formájában a fizetős amerikai felsőoktatás nem egyéb, mint roppant látványos pénzmosás.
A bűn zsoldja
Létezett egy vékony mezsgye a társadalom idővonalán, amikor gazdagok és szegények képesek voltak a békés egymás mellett élésre. Sem a lentről felfelé való irigykedés, sem a felülről lefelé irányuló leköpdösés nem jelentett civilizációs erényt.
A boomer-érában, kiváltképp a 80-as évektől fogva kezdett terjedni elsősorban a tévéképernyőkön át a luxus voyerizmus szokása. A szappanoperák, életmód-műsorok és romantikus filmek egyaránt az elit és legalább milliomos kört reprezentáló családok életvitelét mutatták be széles néptömegek előtt.
Hajdanán ez a viselkedés egyáltalán nem mutatkozott erélyesnek, mivel az elit körében követendő etikettnek számított a szerénység felvállalása. Ne legyünk magamutogatók, ne vagizzunk a részünkre kijutó luxussal, mert annak szégyentelen prezentálása az erkölcsi példamutatásra hivatott elitet megrontja, a proletariátust pedig keserűvé és iriggyé teszi.
Az 1981-ben debütált „Gazdagok és Híresek” című film első ízben vetítette a hajdanán visszavonuló és titkolózó burzsoázia életmódját a tömegek elé. Az ezt követő évtizedben az elbűvölt munkásosztály nem volt képes többé megelégedni a részére kijutó mérsékelt, de tisztes és fenntartható jóléttel. Luxust akart, mindenáron: nagyobb kocsit, tágasabb házat, úszómedencét a hátsó kertbe.
Voltaképpen az 1978-as Dallas is már ezt az érát vetítette előre. Ha alkalmazkodni akarsz a modern idők kívánalmaihoz, vesd le magadról neveltetésed és erkölcsi gátlásaid terhét, válj magad is szociopata tőkéssé!
Az ehhez szükséges változások a társadalmi kohézió és egyenlőség felrúgásával a szociális különbségek felfokozására irányulnak. Szép lassú, de biztos gyarapodás helyett kaszinózz a részvénypiacon, vesd minden összekuporgatott pénzed kétes ügyletekbe. Ne várd meg, míg egzisztenciálisan biztos talapzaton állsz, most azonnal rendeld meg azt a medencét!
A boomer szociopátia szentháromsága: adóssághalmozás, spekuláció, adócsökkentés. Mi e folyamat következménye?
1989 és 2013 között a háztartások vagyona csak a legidősebbek (60+) körében növekedett. A 2000-es években a bérek átlagosan 1,9 százalékot emelkedtek az állítólagos nagy konszolidáció idején, míg a horrornak kikiáltott 70-es években a 2,9 százalékot is elérte a béremelkedés szabvány mértéke.
Ami boomeréknél gazdagság, az a fiataloknál szegénység, nyomor és lecsúszás. Az X, Y és Z generációk egyre kisebb szeletet kontrollálnak a globális gazdaságból. A boomerek nevén 28 éves korukra a birtokba vehető vagyoneszközök (kiváltképp ingatlanok és kisvállalatok) 27%-a szerepelt. Ugyanezen arány X-generáció esetén (1965-80 közt születettek) 8, Y-generációnál (1980-95) mindössze 3 százalékot mutat! A Z-generációnak gyakorlatilag semmi nem jut.
A 2008-as válság óta a munkaerőpiacon jelen nem lévő lakosság aránya folyamatosan növekszik. A szabad piac egyre inkább a monopolvállalatok befolyásolta gazdasági diktatúrát jelenti. Az azonnali megtérülés felülír minden egyéb alapelvet.
25-30 év megtérüléssel bíró beruházásokra, mint lakóparkok, nemzeti parkok, közlekedési infrastruktúra felhúzása nyilván roppant nehézkes volna azonnali profitabilitást ígérő monopolhatalmat építeni. Busás profit kizárólagosan az azonnal kiaknázható, felélhető, majd elégethető pénzügyi és anyagi erőforrások által abszolválható.
Utánuk az özönvíz
A kényelmes élet, melybe a boomerek beleszülettek, jobbára a múlté. A cumisüvegből való etetés a 70-es éveket követően visszaszorult. Az engedékeny nevelés egyelőre tartja magát, de többféle alternatívája is létrejött a zsarnoki terrortól és szubjektív morális elvárásoktól egészen a totális és bármiféle erkölcsi támpont nélkül való liberalizmusig.
A szociopaták úgy gondolják, feltétel nélkül köszönetet kell mondanunk nekik, amiért egy élhetetlen bolygót hagytak ránk. Ne merészeljünk feleselni velük, hogy nagyjából semmi nem valós abból, amit ránk erőszakolnak.
Megbánás hiánya: antiszociális viselkedés folytatása akkor is, amikor annak egyértelmű következményei napvilágra jutnak. Fenntarthatatlan nyugdíjrendszer további erőszakolása. Környezetpusztítás felfokozása. Fiatalság elnyomása vagy elüldözése. Katonai hadműveletek folytatása, világháborús eszkaláció provokálása. Intergenerációs adósságok felhalmozása, utódok megterhelése a szociopata viselkedés következményeivel.
Régen az adósság az adóssal együtt halt. Ma azonban intergenerációs adósságok mételyezik a világot államadósság meg olyan jelzálogok révén, melyek rászállnak a következő és azt követő nemzedékekre is. Az egyenlőtlenség szintén ugyanígy öröklődik: saját inkompetens hülyegyerekét inkább ülteti be a székbe a boomer igazgató, mint kívülről érkezett, de jól képzett üzletembert, aki esetleg képes volna költséghatékonyan elvezetni a céget.
A cégek kvázi személyekké váltak, míg az élő ember folyamatosan személytelenedik. A magánvállalatokra számos korlátozás vonatkozott 1905 és 1975 között, hogy ne ismétlődhessen meg újra a gazdasági világválság. A boomerek ezek szinte mindegyikét lebontották.
A gazdagok kampánypénzei befolyásolják a választások eredményét. Az erkölcsi visszafogottság, szerénység és magánélet szentségének mindennemű elemét felszámolta előbb a voyeurködés, majd a 911 nyomán bevezetett Patriot Act, aminek hála az utcasarkoktól kezdve a reptereken át hálószobánkig bezárólag mindent bekameráznak és megfigyelnek a paranoid szociopata boomerek.
Még Vietnam keserű örökségével sem voltak képesek méltó módon számot vetni. A vesztes hadműveletet proxyháborúk sokasága követte az olajért, gazdasági imperializmusért, világpolitikai befolyásért. Öbölháború 1-2, Koszovó, Afganisztán, Irak, Líbia, Szíria.
Amennyiben a boomerek bevallanák bűneiket, és átadnák a stafétát náluk kompetensebb generációknak, semmi komolyabb probléma nem adódna. Mindez azonban soha nem fog bekövetkezni, amíg e szociopata nemzedék életben van, mert így előfordulhatna, hogy a hatalomba emelt és erkölcsi, szakértelmi szempontokból egyaránt feddhetetlen kormányzati gárda felszámolná a boomerek kivételezett státuszát, örök haragot szítván a legnagyobb szavazótáborban. Ha még neadjisten jóvátételt is követelnének tőlük, az ugyebár a halálnál is rosszabb a legalizált bűnözés által összeharácsolt vagyont felhalmozó boomerekkel szemben.
E generáció végső elhulltáig maradnak hát a rohamosan növekvő állam -és magánadósságok, az összeomló infrastruktúra, a luxusnyugdíjak, az olvadozó jégsapkák, valamint a züllesztő oktatási intézmények.
Hogy ne ismétlődjenek meg többé az elmúlt évtizedek gyalázatos eseményei, meg kell gátolni, hogy szociopaták egy új nemzedéke vehesse át a hatalmat. „Szerencsére” az Y és Z-generációk inkább a nihilizmus és reménytelenség posványában tengődnek, nem sok esélyük mutatkozik gátlástalanul tovább pusztítani a világot.
Jelen esszé a Bruce Cannon Gibney – „Generation of sociopaths” c. könyv kivonatolt és átfogalmazott magyar fordítása. A szerző a boomer szociopátiát a DSM-V pszichiátriai kézikönyv „antiszociális személyiségzavar” diagnosztikai pontjainak megfelelő bizonyítékok és tényadatok feltárása által igazolta vissza.
