Személyre szabott terror és zsarolás
Mind a spirituálisan felemelkedettek, mind a rendszer rabláncait összezúzó frissen szabadultak elnyerik végső megpróbáltatásaikat a hatalomtól.
Mivel egyre nagyobb az elégedetlenség és lázongás, ám a hörgő tömegek nem képesek értelmes módon megfogalmazni, konkrétan mit is akarnának, egyre nagyobb hangsúly helyeződik a hatalom részéről az egyénhez igazított íncentívarendszer kibontakoztatására.
Ennek megvalósítása emberi korlátok közt lehetetlen, mivel minden létező egyén mellé kéne állítani egy mentort vagy komisszárt, aki őt folyamatosan figyelemmel tartja. Ám ami humán nézőpontból abszolválhatatlan, annak megvalósításához hathatós segítséget nyújt a technológia.
A mesterséges intelligencia és a pszichopata hatalmaskodók ferde erkölcsi nézetrendszeréhez igazított algoritmusok képesek akár milliárdnyi egyén cselekedeteit, mozgását valós időben figyelni, monitorozni, szokásaikról és rutinjaikról kimutatásokat készíteni. Miközben az MI milliónyi személy napi életvitelének kontroll alatt tartására alkalmas, mindezen folyamatot egyéni és személyhez igazított módon teszi.
Hajdanán a nácik intézményes diszkriminációjukat még kizárólag bizonyos tényezők mentén válogatott csoportok ellen voltak képesek foganatosítani, a kommunisták pedig besúgó-hálózataikat voltak kénytelenek fenntartani. Mindkét nézőpont érvényesülése elé súlyos akadályok gördültek, mely hiányosságok megágyazhattak az elpusztításra kijelölt társadalmi osztályok elmenekülésének vagy ellenállásának – persze csak amennyiben időben kapcsoltak.
Az egyénre szabott megfigyelés, zsarolás és terror szisztémájában azonban a rendszer képes személyes – ráadásul az egyéni sérülékenységeket és zsarolási potenciált lehető legtökéletesebben kiaknázó – jutalmazási-büntetési módszert foganatosítani. Akiket az egyre hanyatló bírságolási szisztémában nem lehet többé terrorizálni, azok igencsak szívják majd a fogukat, amint elfelejt kinyílni előttük a metróajtó a nagymama szokásos hétvégi meglátogatása alkalmával, vagy egy kedélyes esti kocsmázást követően járművük kerek perec visszautasítja a parkolóból való kigördülést.
Régen az embert tetten érés vagy bizonyítékok egybegyűjtését követően lehetett csak hathatósan szankcionálni, most azonban megszületett az azonnali, vagy gyanús viselkedést tanúsító személy esetén akár megelőző büntetések kirovásának lehetősége.
A folyamatos, másodperc alapú, soha véget nem érő terrorral és büntetgetésekkel szemben az ember semminemű ellenállást nem lesz képes tanúsítani. Ellentétben a korábban még megnevezhető hírhedt hóhérokkal és vérbírókkal, az ítélethozatal joga tökéletesen személytelen, lélek és identitás nélkül való gépi algoritmusok kezébe kerül. Fellebbezésnek, ártatlanságod bizonyításának helye nincs, az efféle értelmetlen rezisztencia költséghatékonyság szempontjából irracionalitás.
Mondhatjuk úgy is, hogy a mostani apokalipszis minden korábbinál személyesebb lesz.
A COVID-hisztéria óta eltelt időszakban – ahogy rendre jeleztem is – az emberiségnek a spirituális felemelkedésre, a kötelékek, függőségek elhagyására kellett volna összpontosítania, s akkor önfeledten röhöghetne a hatalom hiábavaló vergődésén a megregulázásunkra. Ám csalódottan vettem észre – pláne, hogy szemlátomást továbbra is többséget alkotnak a megalkuvók –, hogy a lakosság tekintélyes hányada óhajtja és áhítja a terrorisztikus diktatúrát. Mivel demokrácia van, ezért nyilván érvényesül is az akaratuk – de kizárólag őrajtuk.
Ha valaki már a felemelkedés útjára lépett, ám akad néhány megvalósítatlan terve, egy-két függősége által még hozzá van láncolva az őt elpusztítani kívánó rendszerhez, az igyekezzen mielőbb, cseppet sem tétovázva menekülni ezek elől! Mint említettem, a hatalomnak roppant kevés ideje maradt végső terrorregnuma kibontakoztatására. Mindent el fognak követni, hogy az új világrend doktrínáját a lehető legrövidebb időn belül átüssék rajtunk!
Ha valaki még mindig dolgozni akar járni, meg adót fizetni, vagy követeli a szociális kreditrendszer kiépülését – hát béke poraira.
A személyre szabott önkény és terror elősegítését szolgálják az MI-regnumon felül az önkényesen felszámolt bankszámlák, az illegálisan kirótt NAV-inkasszók, a digitális állampolgárság bevezetése egyaránt.
A hatalom napról napról veszíti el fejünk felett a kontrollt, ezért kétségbeesetten kapkod minden szóba jöhető megoldás után. Semmi nem indikálja jobban a rendszer bukását, mint a bírságolási szisztéma csúfos csődje, valamint a törlesztetlen adósságok egyre tetemesebb mértéke. Idehaza a hitelkártya-adósságok mintegy felét nem fizetik az adósok, a tengerentúlon pedig valóságos ellenállási mozgalom bontakozott ki a diákhitel-törlesztéssel szemben. Súlyos késéssel ugyan, de kezd az átvert diákság rádöbbenni a hülyítési és züllesztési rendszer keserű valóságára.
Végképp leáldozott a kornak, mikor a rendszer mindennemű aberrációjáért az egyéneket lehetett milliárdszám hibáztatni és szankcionálni.
Jelek, csodák, megtévesztések
2022-re igyekezett időzíteni a hatalom az ufók megjelenését, vagy valamely mesterségesen (holografikusan?) előidézett látványos kataklizma bekövetkeztét, ám ebből végül semmi nem valósult meg. 2023 elején egy kamu ufóinvázió híre rengette meg a világsajtót, ám a spirituális beavatottak mindezen csak legyintve röhögtek.
Nyilvánvalóvá lett a hatalom részére, hogy figyelemeltereléssel, jelek és csodák láttatásával nem sikerülhet többé lekötni a népességet (ezzel kapcsolatos minden puskaporukat ellőtték a kézzel rajzolt COVID-vírus imádatának kicsikarására).
Ugyanakkor azért próbálkoznak időnként egy-egy mézesmadzag belógatásával. A legfontosabb ezek kapcsán, hogy semmiképp ne higgyük el őket.
A jelek és csodák oroszlánrészét a tavalyi évben az MI-generálta műalkotások, manipulált fotók és deepfake-ek reprezentálták. Ezek mindegy szálig lelepleződtek ugyan, addig is viszont sok ezernyi bepalizott jobbágy osztotta meg például a Kalasnyikovval rohangászó Ferenc pápa fotóját.
Az idén azért ennél több ingerre lesz szüksége a közönségnek figyelme lekötéséhez, s most újfent a bukott tudományvallás nyerte el a jogosultságot, hogy valamilyen úton-módon elkápráztassa a nézőket.
Bő két éve heti rendszerességgel lehet olvasni a hírportálokon és orvosi szaklapokban az újabb meg újabb világmegváltó vakcinákról (immár a rákot meg a hasmenést is ilyenekkel gyógyítanák!), génterápiás szerekről. Ha már Ferenc pápa: őt magát állítólag egy magyar lézerterápiával sikerült ismét lábra állítani.
A megtévesztő csodatételek célja, hogy az emberek valahogy kerüljenek vissza a rendszer bűvköre alá, s a médiában mutogatott mesés gyógyulások nyomán higgyék el végre, hogy kizárólag a földi hatalom ernyője alatt maradhatnak életben továbbra is. Génterápia meg hatszáz dózis vakcina nélkül várja őket a korai elhalálozás, amelynek bekövetkeztére persze gondosan ügyelnek gondviselőink a levegő -és vízkészletünk szennyezése, élelmeink mérgezése és további egészségpusztító törvényi diktátumok érvényesítése által.
Világháborús provokáció
Ha mégsem kívánnánk önszántunkból idő előtt megpatkolni, hát a rendszer proaktívan tesz azért, hogy mégiscsak beteljesedjen valahogy a sorsunk.
Egyre több helyről hallani, hogy egy új világháború van kibontakozóban, s hamarosan a Föld minden országának lakossága, ha akar, ha nem, részt fog venni ebben a globális vérengzésben. Tarot Dániel, aki nyilván okkultista, tehát alvilági forrásokból meríti a maga jóslatait, igazán borzalmas dolgokat vizionál a magyarság számára.
Na csak lassan a testtel! Kezdjük a téveszmék eloszlatását ama nyilvánvaló ténnyel, hogy a mai generációkat, kiváltképp a fiatalokat tökéletesen lehetetlen oly borzalmas tömegmészárlásokra ingerelni, mint amit sikerült a XX. század során három generációval is eljátszatni (a harmadikkal inkább Ázsiában).
Ennek oka – legyenek akármilyen woke-ok vagy hiperérzékenyek –, hogy több eszük van a szüleiknél, akiknek ostoba és szarházi megalkuvása, rendszerhez való feltétlen hűsége valóban a hatalom erőszakos védelmezésére készteti őket mindenféle aberrált nemzetmantrák meg honvédelem-doktrínák mentén.
A mai fiataloknak meg se kutyájuk, se macskájuk, akiket védelmezni kéne. Arról nem is beszélve, hogy legtöbben generációnk képviselői közül abszolút kárvallottjai a belföldi politikusok és öreg generációk társadalombomlasztó ténykedésének. Ha puskát adnának a kezünkbe, nem feltétlen azok felé fordítanánk azt, akikre a komisszár elvtárs rámutat, hogy ő az ellenség, őt kell gyűlölni.
Meg aztán mit érünk a fene nagy harci indulatunkkal, ha az Ukrajnába szorult ágyútöltelékekhez hasonlóan mi is nagy átlagban másfél óra szavatossággal bírnánk a fronton? Változtatnánk bármit is a háború kimenetelén?
Vegyük észre, hogy a komplett háborús provokáció a hatalom ama régóta dédelgetett tervének adna érvényesülést, mely szerint alaposan meg kell ritkítani a Föld népességét, s a szerintük felesleges elemeket – magyarán a nem rabszolgákat, nem tömeggyilkosokat, nem alávaló alattvalókat és seggnyalókat – el kell távolítani az élők sorából.
Oly értelemben háború tehát, mint volt az első vagy második világégés nem várható, mert semelyik szignifikáns társadalmi csoport a világon nem hajlandó a belét milliószám kifolyatni valami férgesült ideológus kivetített vágyképének abszolválásáért. Olyan viszont előfordulhat – s evégett a provokáció –, hogy az emberek heveny gyűlöletükben egy irányítatlan és koordinálatlan vérengzést tartanak, melyben a projektált ellenségképek mellett saját barátaik és testvéreik vérét is kiontják.
Minderre Tarot Dániel jóslata remekül rávilágít. Szerinte az egész világ – benne fél Magyarország – háborúba száll, s kijelölnek részünkre három Sztálingrádot, melyek egyikén ha túljut az ellenség, a nemzetnek annyi. A probléma csupán, hogy hiányzik az ellenség. Temérdek vér folyik, minden csatornából zúg a propaganda, hogy magyar férfinak fronton a helye, az otthon maradottakat pedig megszégyenítik vagy kivégzik.
A legkomikusabb pont, hogy szerinte az egymást vérmesen gyűlölő ellenséges hadak fognak vállt vállnak vetve harcolni és ledarálódni a fronton – miközben azt se tudják, ki puffantja le őket. Oroszok, ukránok, magyarok és románok harcolnak egymás mellett, egymás ürülékében taposva úgy, hogy a tömeges nyelvtudás korában nem képesek magukat megértetni a másikkal.
Miután a háborúnak vége, s a magyarság jó 90 százaléka elpusztul, a „szerencsés” életben maradt maradék mély magába szállás helyett elkezdi a dezertálókat, s az általuk gyávákként megítélt, háborútól távol maradókat, továbbá a támadókat felkutatni. Utóbbi művelettel nem járnak sikerrel.
Mit láthatunk meg Tarot Dániel víziójából? Valójában nem lesz világháború: a komplett apokalipszis, benne a fél emberiség kihalásával teljes mértékben az emberek elméjén belül fog lezajlani! Szó szerint megbomlik majd a tömegek valóságképe, s miután a halálos ellenség sem megszólítható névvel, sem látható arccal, sem körülírható karakterisztikával nem bír, nyilvánvaló, hogy a milliárdos nagyságrendű népirtás a tömegek bomlott elméjének és az e cikkben körülírt temérdek kontrollálhatatlan, irányíthatatlan, érthetetlen folyamat kulminációjának és kiáradásának következménye, egyetlen össznépi skizofrén őrjöngésbe sűrítve.
Ebből kifolyólag Tarot Dániel hazugsága – hogy azok a gyávák, akik nem tömeggyilkosok, nem skizofrének, nem távirányítással kontrollálható vérmes gyűlölködők – szintén kizárólag ennek a halálra ítélt masszának az elméjében fogan meg. A valóságban – s kiváltképp a mai világban – az igazi gyáva férgek a háborút követelők, a fostos megalkuvók, akik az elmúlt évszázad során életük mindennemű aspektusa feletti kontrollt a hatalom kezébe helyezték, s most, hogy álságos álbiztonságuk illúziója végképp szertefoszlik, követelik erőszakkal és terrorral a visszarendeződést a totalitárius rabszolgaságba!
Holott a hatalom pusztán fikció és illúzió. Ha az emberek egyénileg úgy döntenek, nem szolgálják többé az általuk támasztott és istenített piramis-szisztémát, az illuzórikus hatalom és annak minden hazugsága (hogy neked jár a nyugdíj, hogy keményen dolgoznod kell a megélhetésért, persze kizárólag a hatalom támasztotta feltételrendszer mellett) egyetlen pillanat leforgásán belül kámforrá válik.
Amit tehát valójában látott Tarot Dániel, az a rendszerfüggő agyhalott zombik tömeges öngyilkossága, miután halaszthatatlanul és visszavonhatatlanul szembesülnek az igazsággal, hogy olyan intézményektől, személyektől várták a békét és biztonságot, melyek mindezt nemhogy nem képesek megadni, de a behódoltak idejét és minden életerejét a maga totalitárius elnyomó és népirtó törekvéseinek kibontakoztatására szipkázza el.
Aki gyilkosait és elnyomóit táplálja, az maga is gyilkossá és bűnözővé válik, akiken ebben az évben beteljesülhet a régóta vágyott, ám kegyelem okán rendre elhalasztott ítélet.
Jómagam 2021-ben, a vakcináci terror csúcsán kaptam egy igazán förtelmesen hangzó kijelentést: a rendszernek össze kell omolnia, az azt szolgálóknak pedig ki kell halniuk, hogy ez egy élhető és elviselhető világ legyen. Amit nem tudhattam még akkor, hogy a halálos ítéletet nem bíróságoknak, koncepciós pereket generáló hatóságoknak vagy önbíráskodást végrehajtó polgároknak kell kimondaniuk embertársaik felett. Az ítélet pontosan oly személytelen lesz, mint amilyenekké a hatalom kiszolgálói és a dolgozó emberek váltak napjainkra. A kész ítéletet ők fogják végrehajtani saját magukon, miután rádöbbennek, hogy efféle embereknek valóban nincs többé létjogosultságuk a világban.
Ami roppant fontos nekünk, felemelkedetteknek, amennyiben mégis megtörténne a tragédia, hogy sziklaszilárd hittel és belső tartással határozottan utasítsuk vissza a követelést, hogy háborúba vigyenek bennünket! Aki elfogadta a karhatalom által rá oktrojált sorsot, s belemegy a játékba, az életellenes megalkuvása és gyilkos gyávasága végett meg is érdemli azt a soha nem látott borzalmat, ami vár rá kinn a lövészárokban.
Még egy megjegyzés ide a végére: a kontrollját vesztő hatalom fog a háborúba ráncigálásunkkal próbálkozni. Akad egy bölcs mondás, melyet nem tudom hol olvastam, mindenesetre remekül passzol a vázolt folyamathoz. Ezer évekkel ezelőtt sokkal könnyebb volt kontroll alatt tartani egymillió embert, mint megölni őket. Napjainkban sokkal könnyebb kiirtani egymilliárd embert, mint kontrollálni őket. Ennek fényében fontolja meg jól mindenki, kinek a kezébe helyezi önként és dalolva a teste, lelke és elméje feletti tulajdonjogot.
Családi és társas viszonyok romba dőlése, demográfiai katasztrófa
Az őrjöngő hatalmi terror, a pusztuló munkatársadalom és a háborús népirtás vágyképe gerjesztik végeredményben a folyamatot, melyre személyesen Jézus figyelmeztetett mindannyiunkat, hogy a végidőkben mindenképp be fog következni.
Régen a család a vérségi alapon meghatározott összetartozás sziklaszilárd bástyája volt. Mára eljutottunk odáig, hogy a család intézménye keletkezteti a legtöbb terrort, nyomort, gyilkosságot a világban. A család többé nem biztonságos fészek, ahova a megpróbáltatásainkat követően örömmel visszatérhetünk, hanem a közvetlen elnyomás, gyilkosság, létbizonytalanság és a hatalom által forszírozott manipuláció terepe. Lássuk csak, konkrétan miről is van szó.
Jézus figyelmeztetett mindannyiunkat, hogy a végidőkben a saját háza népe lesz az ember ellensége, és aki jobban szereti anyját, apját, fiútestvérét, lánytestvérét, vagy akár saját gyerekét is, mint őt magát, az nem méltó őhozzá.
Jelenti-e mindez azt, hogy gyűlölnöd kell a saját családtagjaidat? Nyilván nem. VISZONT, semmiképp nem szabad hagyni nekik, hogy ezt a szent prioritási láncolatot felülírják, s önkényesen beavatkozzanak az életedbe, előidézvén ezzel egy életen át tartó nyomorodat, vagy akár halálodat.
Miért ellenségek akkor családtagjaink? Mert ők maguk szavatolják, hogy a megjósolt, illetve rendre belebegtetett, gerjesztett borzalmak ténylegesen be is következzenek! Ha valaki a vadidegen karhatalom ukázainak esetleg még képes volna ellenállni, a hozzá közelebb eső családtagok, kiktől egyben akár az életük is függhet elintézik akár intrikával, akár manipulációval, akár fenyegetőzéssel vagy lelki terrorral, hogy élet helyett a halál irányába kezdj el lépkedni, s soha ne fordulhass vissza a kárhozat útjáról!
Egy bűnöző NAV revizorral még lehet hadakozni, de a saját anyád – ráadásul soha véget nem érő – mentális manipulációját már nagyon nehéz megkerülni. Ezért mondja Jézus, hogy aki bármely családtagját jobban szereti nála, az nem méltó az üdvösségre, mivel a sziklaszilárd erkölcsi tartást és a parancsolatok betartását mindenkivel szemben végre kell hajtani. Nincs kivétel!
Hogy mi vár ránk a szentségesnek hazudott családon belül, abból nyerhettünk már némi ízelítőt a COVID-terror alkalmával, amikor a kígyónyelvű celebvirológusok ukázainak nem bedőlők sokasága úgy vált végül szerencsétlen beoltott áldozattá, hogy a körülötte álló családtagok, barátok, rokonok, kollégák rendkívül megszégyenítették őket.
Kicsattanó egészségük végett ők vírusterjesztők, akik megfertőzik a védett oltottakat. Az ártatlan oltatlan kisgyermekek gyilkolják meg a hatvanféle gyógyszert kapkodó, bűnök és mulasztások tengerében vergődő nagymamát. Ha nem oltatod magad, nem léphetsz be többé a munkahelyedre rosszindulatúan pletykálkodni a kollégáidról, s nem maradhatsz többé rabszolga. Pedig a rabszolgaság egy privilégium, magasztos jutalom, amelyhez való jogosultságot el kell nyerned a feljebbvalóidtól. Minden egyes nap epekedned, hajlongnod kell, hogy hadd maradhass továbbra is és lehetőleg az idők végeztéig függőségek szétbonthatatlan hálójában vergődő jobbágy!
2024-től fogva a közvetlen terror négyzetre emelődik! A férgesült szülők, karhatalmi tömeggyilkosok kitagadással, nem létező szeretetük megvonásával, büntetésekkel, bírságokkal, hajléktalanná tétellel fogják fenyegetni azon felemelkedetteket, akiknek sikerülne heveny szenvedések árán levetniük rabigaságuk láncait.
A munkáltatók bosszút forralnak azokkal szemben, akik az újabb meg újabb kitalált retardált feltételrendszereikkel szemben egyszer csak rezignáltan így reagálnak: „Rendben, akkor holnaptól nem jövök”. Epét fognak okádni ama családtagok, barátok, ismerősök, rokonok, akik megtudják, hogy végleg magad mögött hagytad a munka világát, hogy nem fogsz csak úgy pacsira önként és dalolva kibeleztetni magad a téged szarba sem vevő hazádért, gyűlölködő és manipulatív családtagjaidért. Mert nem létezik ebben a férgesült szisztémában érték, melyet védeni érdemes.
Akik ilyeneket mondanak, nagyon is jól teszik, hiszen egyenesen Krisztus szava hagyja el a szájukat! Mit is mond a Biblia a háborúzásról és védekezésről? Akik őbenne hisznek (a zsidók Istenben, keresztények Krisztusban), az ő szavát isszák és cselekszik A CSALÁDTAGJAIKÉ HELYETT, azok nemhogy üdvösségre méltók, de háború, veszteség, éhínség, halál sem érinti őket, még csak nem is közelít feléjük a pusztulás fuvallata! Jobb kezed mellől elhullnak százan, bal kezed felől ezren, de a halál még csak nem is közelít a házad felé!
A képmutató konzervatívok libsi ármánykodást sejtetnek a családmodell széthullása mögött, holott spirituális értelemben a poláris ellentétpárok mindig egymás tökéletes kiegészítését nyújtják. A „lippsik” azért menekülnének a családmodelltől, mert szeretnének magukra nézvést következmények és a szembesülés követelménye nélkül kicsapongani. A konzervatívok azért védenék ezeket a „hagyományos értékeket”, mert rabszolgaként tartott rokonaiktól várják az ő komfortigényük kiszolgálását. Hogy tartsák el őket, miután az általuk istenített munka ketté töri a derekukat, hogy az általuk folyton hivatkozott isteni gondviselésbe vetett bizalom helyett utódaikra oktrojálhassák ama kötelezvényeket, melyekkel ők maguk akár egyénileg, akár generációsan már nem akarnak foglalkozni.
Az idősek beleszarásának és gyermekeik generációval szemben végrehajtott vérmes gyűlöletének következménye (azok a fránya iPhone-ok), hogy az intergenerációs adósságok, teljesíthetetlen munkaelvárások, elviselhetetlen információs és adminisztrációs teher hatására a gyermekek vagy fatálisan összeomlanak az elhordozhatatlan és abszolválhatatlan kötelezvények súlya alatt, vagy dacosan fellázadnak a szülői tekintély, a hierarchikus parancsolgatás, a teljesíthetetlen követelmények ellen, és elmenekülnek a pusztító métellyé váló családi fészekből.
A probléma, hogy az áldozatokat a rendszer végeláthatatlan terror és bullying alá vonja, megágyazván a talpra állás ellehetetlenítésének és az áldozat öngyilkossága vagy legalábbis helyrehozhatatlan mentális összeomlása kikényszerítésének. A lázadozók pedig vagy külső erőszak, vagy mardosó bűntudat végett kerülnek vissza a rendszer béklyója alá, esetleg válnak végzetesen a torz mentális sémák és az erőszak által szabadulhatatlan rendszerből való menekvési kényszer örökké üldözött páriáivá.
Aki tehát a családban szent intézményt lát, mely modell fenntartása egyben az emberiség életben maradásának záloga, az terrorisztikus viselkedése által pontosan a családmodell felbomlását idézi elő.
Itt lép be a képbe a demográfiai katasztrófa. Ahol a totális létbizonytalanság, fenyegetettség, manipuláció, bullying és terror a biztonságos fészeknek hazudott közeget is támadja, ott szó sem lehet saját család alapításáról vagy gyerekvállalásról.
2024-től a globális népességkrízis tovább eszkalálódik. A COVID-karantén óta Ázsiában szó szerint demográfiai összeomlás felé lohol a népesség. Kiváltképp Dél-Korea a maga 0,78-as reprodukciós rátájával. Már a közel-keleti muszlim országok sem oly szaporák, mint korábban: mindenütt kezd 2,1 alá menni a reprodukciós görbe. Ennek fényében roppant komikus, hogy egyes provokátor imámok még mindig azzal hergelik Európát, hogy majd ők jól teleszülik az öreg kontinenst és bevezetik a sariát, hadd alakuljon ez a földrész is lepusztult és életidegen sivataggá.
További trend még az MI-barátnők térhódítása, melyekkel korunk magányos és kitaszított incelei leváltani kívánják a valódi hús-vér nőket. Mindez egy bizonyos torz perspektívából nem olyan nagy ostobaság, hiszen a mai nőknek valóban nem nagyon maradtak olyan értékeik, amiért szeretni lehet őket, vagy ha igen, hát azokért el kell távozni Ázsiába vagy Dél-Amerikába.
