Ez nem egy ilyen visszafogott, szendelgő évelemzés lesz, úgyhogy akiknek gondjai támadnak az igazság befogadásával, netalántán gyűlölnék az igazmondók beszédét, azok hagyják el ezt az oldalt.
Immár mondhatni hagyománnyá válik, hogy készítek egyfajta összegzést az előttünk álló esztendő lehetőségeiről, vagy épp viszontagságairól. Az első ilyent 2022-re vonatkozóan állítottam össze, melyben – akkor még az asztrológia segítségével – számos olyan hatást, eseményt, világfolyamatot megjósoltam, melyekből gyakorlatilag minden bejött, volt, hogy óramű pontossággal!
2023-ra már azt a kijelentést kaptam, hogy hagyjuk a jóslatokat, erre az évre ugyanis lehetetlenség lesz bárminemű eseményt előre jelezni. Én ezt betartottam, viszont akik továbbra is konkrét események sorolásával kívánták a maguk közönségét elkápráztatni, azok jól hoppon maradtak, mivel előrejelzéseik közül szinte semmi nem teljesült be.
Még magam sem voltam képes tökéletes mértékben szabadulni az előzetes elvárások béklyója alól. Bár sokan már 2022-re megjósolták a mindent elsöprő apokalipszist – amin persze magam jót mosolyogtam –, én is vártam egy, a többiekéhez képest későbbre eső dátumot. Mivel 2019 szeptemberétől (kapitalizmus csődjének napja) számítom az apokalipszis hét esztendejét, annak első félideje lezárását idén márciusra vártam. Nemhogy a március, de majdhogynem az egész esztendő villámgyorsan múlt el bárminemű földet rengető esemény nélkül – a megszokott félelemkeltő riogatásokat leszámítva.
Ezt a fiaskót eléggé a szívemre vettem, és egy időre el is ment a kedvem a publikálástól. Ez a világ olyannyira elviselhetetlen, hogy immár a halált is vállalhatóbb alternatívának látom a rendszer szolgálatánál – mondom ezt úgy, hogy egyébként a megpróbáltatások sora ellenére egész évben remek mentális és lelki egészségnek örvendhettem.
Szemben a szélhámos pszichológusok és álspiritiszták hazudozásaival, a külvilág nem a belső lelki működésünk kivetülése, hanem tőlünk függetlenül létező és üzemelő entitás, aminek lehetősége van személyes akaratunktól függetlenül pokollá tenni az életünket. Nem szükséges ehhez a személyes közreműködésünk sem.
Azért írom le mindezt, mert véget kell vetni ennek a förtelmes és álnok bűntudatkeltő hazugságnak, hogy te mint egyén rendelkezel bárminemű befolyással a szisztéma működésére és a saját mentális működésed dönt arról, hogy ezt a világot Paradicsomnak vagy pokolnak látod – a nagy francokat! Íme, tanúságot teszek a magam ellenpéldájára, hogy kiváló egészségi állapotban, mentális fittségben is élhetetlennek, elviselhetetlennek és gyilkosnak tartom ezt a rendszert.
Az éves szeánszot rendre az előző esztendőre való reflektálással kezdem, ne is szakítsuk meg eme jeles hagyományt.
Sokmindent nem fogok mondani, hiszen tavalyra vonatkozóan semminemű jóslatot nem tettem. Világosan mindenki értésére adtam, hogy az év során végzendő egyetlen feladatunk a saját magunk, kiváltképp lelki működésünk átalakítása oly módon, hogy tökéletes hitben és lelki erővel legyünk képesek az előttünk tornyosuló és folyamatosan lebegtetett események fogadására – melyekből a következő évben biza akad bőven!
2023 tehát jobbára a csendesség, elmerülés terepe volt, miközben a külvilág és az annak igazgatásában résztvevő minionok egyre csak gyarapodó és egyre súlyosabbá váló elmebajok mentén igyekeznek a rendszer nyomvonalát visszaigazgatni annak szokványos működése irányába: hogy miután milliárdszám kívántak eltenni minket láb alól és életünket kioltani egy légből kapott járvány meséje mentén, mi majd szépen mindannyian visszabattyogunk leszegett fejjel az ültetvényekre rabigáskodni és lapátolni tovább a GDP-t. Úgy, hogy közben fű alatt már készítik elő az újabb törvénycsomagokat és protokollokat a lelkünk láncra verésének ismételt megkísérlésére.
Arról értekeztem az elmúlt évre vonatkozóan tömören összefoglalva, hogy belső világunkban csendességet és nyugalmat élhetünk meg, mialatt a külvilág totális őrjöngésbe-tombolásba fogván kívánja kényszeríteni a maga eseményeit a lakosságra, és visszataszítani bennünket a félelembe, létbizonytalanságba, feltétel nélkül való engedelmességbe.
Először azt hittem, az idei évre jelzett váratlan és kiszámíthatatlan eseményekből semmi nem lesz. Aztán május-júniustól fogva csőstül zúdultak ránk a véletlenszerű történések, jóformán a fejem kapkodására sem maradt már időm!
Radikális mértékben meggyarapodtak a NAV-inkasszók. A bankok tulajdonosai, ügyintézői és a bankrendszer szabvány működését istápolgató szoftver-rendszerek egyaránt totál megbolondultak, majd fékeveszett őrjöngésbe fogtak. Napi szinten záporoztak az újabb hírek az egyre súlyosbodó válságról, pénzügyi összeomlásokról, NFT-k és kriptók bukásáról. A hatalmasok egyre alattomosabb, ugyanakkor megkerülhetetlenebb önkényt kívánnak gyakorolni személyes pénzügyeink, bankszámláink, de már használati tárgyaink felett is! Az agresszió, félelem, geopolitikai feszültségek mértéke is az egekbe lőtt.
Jómagam személyesen is megtapasztalhattam a kiszámíthatatlan terror „áldásos” hatását. 2018-tól egészen 2023 májusáig tökéletesen zavartalanul végezhettem dolgomat. Ez idő alatt a Revolife átalakult egy szabvány életmódmagazinból a spirituális szabadság egyetlen igaz magyar bástyájává. Amely témákat cikkeimben felvállalok, azokról szigorúan tilos értekezni bármely más médiumban. Üzeneteimet az antiszociális média náci moderátorai önkényesen betiltják, elérésüket megakadályozzák.
Tavaly csőstül szakadt rám is a baj: először a bűnöző Naffia kívánt illegálisan lerabolni, majd a bankom „technikai hibájából” kifolyólag nem tudtam többé a folyószámlámat használni. Mivel kizárólag a tárhelyem befizetésére tartottam meg a bankszámlám, egykedvűen átbattyogtam a tárhelyszolgáltatóm bankjához, hogy júniustól fogva náluk fizessem be a tárhely díját.
Amit tapasztaltam, arról magam azt hittem, hogy központilag kiadott ukáz az ellehetetlenítésemre. A banki ügyintéző adataim elkérését követően kerek perec visszautasította a befizetés lehetőségét arra való hivatkozással, hogy az ügyfél számlája nem létezik! Utólag kiderült, hogy természetesen a hiba az ő készülékükben van, ám mivel a fiaskó tökéletesen egybe esett Nigel Farage számlájának felszámolásával és a politikai indítékból beszüntetett további több millió fiók hírével, teljes joggal feltételeztem, hogy a pártállam megneszelte a fű alatt végzett rendszerbontó tevékenységemet, és ráállította a maga kis komisszárjait az ellehetetlenítésemre.
Ugyan ily jellegű sokk az év hátralevő része során már nem ért, a váratlan események, fiaskók, technikai problémák és nehézségek tömege egészen e cikk írásának napjáig bezárólag nem mutatja szünet jeleit. Júniust követően esett meg több – egyébként pont tavaly cserélt jelszavú – fiókom feltörése, ami egész eddigi életem során, amióta van internetem, soha nem történt meg – pedig korábban jóval gyengébb, ráadásul egységes jelszót használtam. Aztán ott volt szeptemberben a Revolife hackerbotok általi feltörése, amiről értekeztem egy külön bejáratú szeánsz keretében is.
Akadt ezek mellett egy roppant vicces eset: kifejtettem, hogy az oltatlanok COViD-riogatás idején megvalósult diszkriminációja nem az egyes orvosok vagy értelmiségiek által rendre hangoztatott apartheidhez hasonlítható, hanem a holokauszthoz. A tervben ugyanis az egészséges oltatlanok létezéshez való jogának eltörlése szerepelt, nem pedig két párhuzamos és egymástól elkülönülő társadalom fenntartása, ahol az oltatlanoknak is megvannak a maguk gyülekezőhelyei.
Alig néhány nappal a cikkem publikálását követően ítéltek el egy amerikai írót ugyanezen tettéért, hogy könyvében merészelte a COVIDiktatúrát a holokauszttal párhuzamba helyezni.
Ezek után nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a Revolife nem pusztán nevében, de működésében is valódi forradalmat visz végbe a népesség véletlen ide tévedő szegletében! Az egyre radikálisabb tartalmakat olvasván – melyek tematikájának semmi köze a politikai jobb-bal felosztáshoz és azok felforgató szélsőségeihez – senki nem képes többé ugyanolyan hályogos és vaksi szemmel bámulni a világot, ahogy tette azt korábban!
Tavaly tehát megint csak minden megvalósult az előrejelzéseimből, hozzátéve, hogy konkrét esemény bekövetkeztét természetesen nem jósoltam meg. Azt viszont igen, hogy egyre több a bizonytalanság, egyre szegényednek az emberek, az elmebetegség valóságos járványa borítja be a teret.
2023-ban olyan emberekkel találkoztam, mely típusra korábban soha nem láttam példát, habár ilyen-olyan mendemondák meg mesék nyomán hallhattam a létezésüktől. Megláthattam a lelki halottakat, akik az elmúlt évek tömeggyilkos totalitarizmusa és valószínűleg a COVID vakcinák „áldásos” hatása nyomán (melyek funkciója elválasztani a lelki működést a testi funkcióktól) mindennemű kapcsolatukat elvesztették a lelkükkel, átalakultak gondolatok és érzelmek nélküli droidokká.
Ezek közelében lenni roppant szürreális hatást kelt: olyan, mintha tényleg egy élőhalotthoz szólnék. Az emberke szemlátomást mozog és felfogja, amit mondok neki, mégis úgy tűnik, hogy az élet elhagyta a házat. A zombi-analógia tökéletes megfejtés erre a típusra: valamiféle rejtett erő még mozgatja a végtagjaikat és pumpálja a szívüket, de az emberi minőség meghatározó tulajdonságai, mint gondolatok közlése, érzelmek kifejezése, lelkesedés képessége totál hiányzik belőlük. Nem a korábban is bőséggel előforduló idegbeteg, agresszív vagy egykedvű embertípusokról van szó. Ez egy új kaszt, akik az égvilágon semminemű viszonnyal nem viseltetnek a külvilág felé, mintha nem emberek, legfeljebb áramon táplált androidok volnának.
És efelé kíván a rendszer mindannyiunkat taszítani, úgyhogy aki továbbra is azt képzeli, hogy az alázatos rendszerszolgálat további lefolytatása lehet az egyetlen üdvösséget nyújtó tényező, azok szépen egyesével hamarosan ugyanerre a sorsra fognak jutni.
2023 jelszavának a gyökeres (belső) transzformációt hirdettem: a családi megkötözöttségek, leláncoló munkaviszonyok elhagyását, a pusztuló rendszer omladozó várfalai alóli kimenekülést. Aki vette a lapot, s időben otthagyta ezt a förtelmes szisztémát, azok lehetőséget nyernek emberi kvalitásaik visszanyerésére. A többiek, akik továbbra is hűségesen szolgálják a milliárdokat megnyomorító rendszert, sajnos el fognak veszni – már amennyiben a jövő évtől beinduló külső hatások és súlyos megpróbáltatások átvészelését követően sem mutatkoznak hajlandónak alávaló életmódjuk elhagyására, hogy olyan világot szolgáljanak és váljanak benne bűnrészességet, amelynek uralkodó osztálya a komplett emberiséget le akarja igázni és jelentős részét el kívánja pusztítani.
Nagy örömömre szolgál, hogy egyre többen jelentik ki: nem azért jöttem erre a világra, hogy adót fizessek és feltétel nélkül szolgáljam a mammon és a Moloch rendszerét! Jövő évtől fogva az elvándorlás tömeges mértéket ölt majd, s mindenki, aki továbbra is a kemény és alázatos munkában, a hajlongó szolgaságban, CSOK-ért és babahitelért való ellésben, ártatlan embertársai kínzásában és gyötrésében látja a földi mennyország megteremtésének egyetlen lehetséges irányát, azok szép sorban, mint az egymás segge után loholó lemmingek pottyannak bele a szakadékba.
Lássuk most részleteiben is, mely események lesznek 2024 és az azt követő néhány év meghatározó motívumai. Mivelhogy folyamatokról beszélünk, nem egyetlen pillanat lefolyásán belül végbemenő történésekről, az alább sorolt tételek mindegy szálig a teljes év irányvonalát, sőt, a 2024-et követő esztendők történéseinek nagyját is jelentős mértékben befolyásolják!
