Szóltam már arról, hogy jövő évre vonatkozóan nem lesz asztrológiai előrejelzés, de természetesen azért némi útravalóval szolgálhatok a 2023-as esztendőre is.
A legjobb, ha megnyitjátok a 2022-es cikket, melyet párhuzamosan böngészitek ezzel az írással, ugyanis amit most zanzásítva elmondok, azt jó részben részleteiben is kifejtettem az előző esztendőre vonatkozó előrejelzésben. A következő év jobbára a mostani egyenes ági folytatása lesz, de radikálisan más minőségben.
Jöjjön előbb egy rövid visszatekintés, a „Mi vált valóra a 2022-es jóslataimból, és miben tévedtem?” c. cikkem óta született gondolatok alapján.
2022-ből 23-ba
A tavalyi évben a hatalom kényszerpályára került, ám hiába erőlködött a visszarendezgetésünkre a maga ernyője alá. Januárban totálisan összeomlott a hivatalos COVID-narratíva, márciustól pedig kénytelen-kelletten megkezdték a korlátozások felszámolását eleinte fékezett habzással, majd nyártól fogva globális mértékben.
Mindennek azonban nem várt következményei lettek. Tervek szerint a COVID-karantént, a lezárásokat, a transzhumanista oltakozási programot akár tíz éven át fenntartotta volna a terrorhatalom. Nem tudom, hogy képzelték, mindenesetre temérdek alkalommal megerősítették ilyetén szándékukat. A COVID-terv ugyanis nem önmagában álló kis sziget volt, hanem komplett gazdasági transzformációt képzeltek el a hatalmasok egy „új világrend” kiépítése mentén. Ez megfeneklett, majd félkészen megszakadt. A sikertelen átalakítás nyomán a 2019-ben csődbe ment kapitalizmus végső összeomlása indult meg az idei évben, mely folyamat jövőre be is teljesül.
Nem véletlen írtam a 2022-es jóslatokban, hogy rögtön az év elejétől fogva egyik elsődleges feladatunk a mindennemű függőségeinktől való szabadulás lesz – beleértve a munkahelyet is! Nagy tévedés, hogy te alkalmazottként saját magadat tartod el. Létfenntartásod minden tényezője külső eseményektől, tényezőktől, objektumoktól, személyektől függ, amit bármikor megvonhat tőled a rendszer, ha úgy akarja. Ugyanígy a számládon lévő vagy kezedben lobogtatott pénz sem a tiéd, mindenre rá van írva annak jogos tulajdonosa. Ha bekopogtat hozzád a NAV vagy a Nemzeti Bank egy megbízottja, hogy kéri tőled az általad párnacihába varrt kölcsönbe kapott pénzt, akkor vagy odaadod azt neki zokszó nélkül, vagy pénzed mellett az életed is ebek harmincadjára jut.
Az állásban dolgozó önfenntartó ember képe a leghatalmasabb átverés, amit szinte mindenki elfogad igazságként.
Örömömre szolgált tudósítani folyamatosan az év során, hogy akik megértették az üzenetet, azok kezdenek szép lassacskán elszivárogni a munkaerőpiacról, kiket a népszámigáláson sem találnak meg. Jövőre a kivonulási folyamat még felfokozottabbá válik, immár minden alkotásra-teremtésre alkalmas ember kívül kerül a rendszeren, s csak azok dolgoznak munkahelyen, akik mindennemű önálló tevékenységre tökéletesen alkalmatlanok.
2022-t egy átmeneti évként vázoltam fel az elnyomó COVIDiktatúra és a következő időszakban megnyilatkozni készülő totális szabadság között. Ez nem egy negligálásra méltó részlet. Azért nyúlik ily hosszúra az összeomlás folyamata, mert ha a komplett rendszer egyetlen pillanatban roskadna magába kártyavárként, az egész emberiség kihalna, annyira függők vagyunk a részünkre beosztott munkahelytől és az idegen kontinensekről érkező, polcra helyezett javaktól.
A nagy váltás
A jövő évre vonatkozó folyamatok többsége már idén szeptembertől bevezetésre került, lássunk ezekből is egy csokorra való példát.
2022 szeptemberére nagy megállást jósoltam, ami szintén óramű pontossággal bejött. Most első ízben viszont nem fizikai folyamatokról beszélhetünk, hanem kizárólag lelkiekről.
A nyáron kaphattunk egy kis időt az újbóli utazgatásra, bulizásra, fesztiválozásra. Mégis, valami örökre megváltozott. Sokakat nem elégít ki többé a falatnyi örömök átélésének lehetősége. Valami több kell legyen a világban annál, hogy néhány óra hosszan tartó buli és lerészegedés lehetőségének elnyeréséért 1 hónapon át rabszolga vagyok az ipartelepen, vagy egy hét nyaralásést cserébe 50 héten át vagyok kénytelen gyomorrángással és sírógörcssel küszködvén a főnököm színe elé járulni.
Valami nagyon nem stimmel az „élvezet-matekkal”, s ezt bizony nagyon jól sejtik az ébredés jeleit mutató, ám egyelőre roppant bizonytalan és befolyásolható fiatalok.
A biztatónak ható ideiglenes fellendülést követően megcsappant az Airbnb lakások forgalma – ami azért is ciki, mivel a kínálat radikálisan megnövekedett. A lezárások feloldását követően a repülőforgalom is nagyjából helyre állt, ám néhány hónap elteltével elkezdett csökkenő tendenciát felvenni az utasok száma.
A bizonytalanság réme a társadalom és gazdaság minden szegletében megmutatta magát. Elon Musk áprilisban nagy mellénnyel bejelentette, hogy 44 milliárd dollárért megvásárolná a Twittert, majd hirtelen visszafarolt az ajánlattétel mögül. Szeptember-októberben lezajlott őrlődését követően mégis úgy döntött, megveszi magának a fél internetet az eredeti feltételek mentén. Zuckerberg mágneses viharba keveredett vasorrú bábaként igyekezett a dollármilliárdokat vesztő Meta renoméját helyreállítani.
A politikában idehaza az uniós pénzek közti hercehurca, na meg persze az egeket verdeső infláció határozta meg a közéletet. A tengerentúlon a kibontakozóban lévő gazdasági válság rémképe, valamint Donald Trump folyamatosan lebegtetett visszatérte a politikába gerjesztett feszkót, ami végül megfeneklett, mivel a közvélemény-kutatások alapján Trump népszerűsége folyamatos süllyedésben van. Az orosz-ukrán háború időhúzás végett vált az érdektelenség áldozatává, a frontvonalak pedig gyakorlatilag megmerevedtek.
Ahogy előre jeleztem, úgy vált be minden: júniustól fogva a nagy világfolyamatokban, szeptembertől pedig az egyének és kisközösségek szintjén is egy nagy, mentális alapú leállás következett be.
Mindennek célja volt, hogy engedvén némi összehasonlítási alapot a pandémia előtt megszokott életünk folytatásának lehetőségével mindenki feltehesse magának a kérdést: valóban ilyen létre, közéletre, politikára, gazdasági körülményekre vágynánk továbbra is, mely szisztéma betegekké tévén bennünket förtelmes elnyomás, terror, egzisztenciális fenyegetés alá helyezett minket? Mi lesz, ahogy azt az ősz során lebegtették folyamatosan, ha visszavezetik a járványt a köztudatba, vagy a háború eszkalálódik váratlan irányba?
Hiába a látszólag újból kinyílt világ, a körülmények egyszerűen nem alkalmasak a spektákulum-szabadság élvezetére. Mert a rendszer által nyújtott szabadság nem valós, soha nem is volt az.
Novembertől aztán sok minden visszarendeződött a megfelelő kerékvágásba. Megérkeztek az oly fájóan hiányzó esőzések, az emberek mértéktartásra és komfortjuk egy részének feladására lettek kötelezve. Aki teendőinek elmaradásával küzdött az év során, annak lehetősége nyílt bepótolni mulasztásait. Így érkezünk meg most már ténylegesen is a 2023-as évbe.
Régi életünk végső letétele
A koronavírus-riogatás hatalmas ébredési hullámot hozott be a térbe. Milliárdok ismerték fel nagy hirtelenjében, hogy tényszerűen madzagon rángatott rabszolgái vagyunk egy mifelénk semmiféle elszámolással nem tartozó hierarchikus kasztnak. Eleddig nem volt ily mértékben egyértelmű rabszolgaságunk ténye, mivel a bérmunkára, valamint adósságra alapozott totalitárius kontrollt a hatalom képes volt eladni szabad piaci kapitalizmusként, illetve liberális demokráciaként a szellemi sötétségben tartott tömegeknek.
Kellett ez a radikális ébresztés, ugyanis a nagy többség úgy eszmélt csak a fejünk fölött trónoló szisztéma valóságára, hogy már a testünk feletti totális kontrollt kívánták átvenni.
A félresikerült COVID-hadművelet végett a gazdaság transzformációja kisiklott, így jövőre tömegek tapasztalhatják meg a fizikai nélkülözés, éhezés, hajléktalanság évtizedek óta nem tapasztalt dimenzióit.
A sok hülye mantrázza, hogy persze, akinek büdös a munka, az éhezni fog. Csakhogy objektíve lesz hiány egyre több termékből. Nemsokára pénzért, kemény munkáért cserébe sem lehet beszerezni egyes szükségleti cikkeket, vagy nem tudja megvenni azokat az egyre fogyatkozó reálbérért robotoló jobbágy.
Függetlenül a munkától, a hiányt milliók lesznek kénytelenek elszenvedni, ugyanis hosszú évtizedek óta nem az emberi munka, ami előbbre viszi a világot. A dolgozó ember egy kihalásra ítélt fajt képvisel, az egyre leépítőbb és néppusztítóbb munka szerepét hamarosan átveszi az önzetlenül és örömből végzett alkotás-teremtés.
2023-ban ennek transzformációját kell végrehajtanunk. Igazából nagyon sokan sejtik már, mit kell tenniük, de köti őket a munkahely, a családi elvárások mételyező tengere. Tavaly még nagyon sokakban tengett túl a bizonytalanság, nem mertek lépni a jobb jövő megteremtésének irányába, és folyamatosan rémítgették őket újabb meg újabb, életükre leselkedő veszélyekkel. Most viszont nincs többé apelláta, mert az emberek külső kényszerek által is presszionálva lesznek a mielőbbi radikális változásra.
Sajnos nagyon sokan továbbra sem mernek az igazság mellett felszólalni, mert az agresszív embertársaik visszahúzzák őket a posványba. Emiatt a társas kapcsolataink terén is nagy átalakulásoknak örvendhetünk. Ahogy nem függhetünk a munkától, ugyanúgy nem lehetünk rabjai élettársunk, házastársunk, szüleink terrorjának sem.
Mindennemű illúzió szerte fog foszlani annak kapcsán, amit korábban az emberi szeretetről, kötelességtudatról és elvárt társadalmi szerepeinkről belénk plántált a hatalom.
A 2023-as év univerzális kulcskifejezése tehát: gyökeres transzformáció. Vége a bullshitelésnek, a parancsoknak való engedelmeskedésnek a „mert én azt mondtam” doktrína mentén. 2022-ben az emberek tömegével kezdtek elszivárogni a rendszerből – egyelőre passzívan. A következő évben az ültetvényről, mérgező viszonyokból való távozás gyorsabbá és látványosabbá válik.
Némi kitérő az asztrológiai aspektusokra
Bár intenzíven hangoztatom, hogy a jövő évre vonatkozóan semminemű jóslatot nem lehet tenni, az univerzális energiákra felcsatlakozni képtelen egyedek továbbra is rá vannak szorulva némi útmutatásra.
Hogy ne vesszenek el, s kapjanak lehetőséget a megmenekülésre a későn ébredők is, szólnék pár szót a hatások 2023-beli különbözőségéről az előző esztendő folyamataihoz képet.
Az Uránusz továbbra is a Kosban marad, ami rendkívül jó hír. A szabadságszerető nép így képes marad visszaverni a hatalom támadásait. Nem ennyire remek ómen, hogy a Szaturnusz viszont átbattyog a Vízöntőbe.
Mint azt írtam volt korábban, a csillagképek helyett csillagjegyeket fürkésző asztrológusok azt képzelik, a Szaturnusz a Vízöntőben tanyázott eddig is, így teljesen jogosan került korlátozásra a társadalom szabadsága. Csakhogy a Szaturnusz eddig a Bakban volt, amit nagyon benézett a hatalom, nem voltak képesek ugyanis a totalitárius karhatalmi terrorjukat átütni az emberiségen.
Jövőre viszont nincs apelláta, a független és autonóm egyének, közösségek életképessége is próbára lesz téve. A Vízöntő ugyan a szabadság jegye, de nem a bárkivel bármit megtehetek szabadságáé, hanem a spiritualitásé! A magunk szabadságának kiélése érdekében nem korlátozhatjuk mások ugyanilyen jellegű önrendelkezési jogát, nem kényszeríthetjük őket sem fizikailag, sem fenyegetéssel, hogy alkalmazzák választott életmódunkat saját magukra is. Kalasnyikovval való bekényszerítés helyett a mennyek országába azt kell elérnünk az embereknél, hogy önkéntesen és örömmel vágyakozzanak a paradicsomi világ felé, ahova remélhetőleg mi magunk is tartunk.
Néhány éve kíváncsi voltam, vajon mi okozta a 60-as évekbeli hippizmus bukását és a boomerek visszatértét a nagyvállalati ültetvényre – persze addig nem látott anyagi előnyök mentén. Mint kiderült, a kapitalisták tényferdítései ellenére nem magától bizonyult életképtelennek a társadalomból kivonuló hippi közösségek szisztémája. Ehelyett ugyanaz a folyamat zajlott le bennük, mint a kapitalista vállalatoknál: a legerősebb, a legpofátlanabb bullyingolók akár erőszakkal, mentális terror alkalmazásával átvették a vezetést a közösségek fölött, és visszaépült a hierarchikus struktúra. Ráadásul még anyagi előnyök sem társultak az elnyomás mellé. Így hát a hippi kommunák szépen feloszlottak, s a boomerek visszatértek a lélekveszejtő munkahelyekre főnökösködni.
Ezúttal azok lesznek kegyetlenül megnevelve, akik az újonnan kibontakozó szabadság lehetőségeit nem képesek produktív mederbe terelni, hanem továbbra is mások elnyomása, fenyegetése, terrorizálása által kívánják a maguk jólétét bebiztosítani.
Ennyit a Szaturnuszról. A Neptunusz végleg átmegy a Vízöntőből a Halakba. Ennek kapcsán már tavaly megírtam, hogy rá fognak döbbenni az emberek: nagyon mellélőttünk a technológia istenség bálványozásával, ami jólétünk felfuttatása helyett még több káoszt, zűrzavart, depressziót hozott az életünkbe. A szociális média antiszociálissá tett minket, a transzhumanizmus révén meg kívánnak fosztani bennünket emberi mivoltunktól, a tonnaszám reklámozott génmérnökségi és vakcinaprogramok pedig végleg leválasztanak minket a bennünk élő isteni magtól.
Az otthonába visszaúszó Halak Neptunusz segítő kezet nyújt nekünk a valódi spiritualitás útjára való átlépésben. Mivel ugyanebben a csillagképben tartózkodik a Jupiter is, 2023-ban nagyon sok esetben passzívan, vagy lassú tempóban haladva folytathatjuk spirituális fejlődésünket, a minket érő transzformáció azonban gyökeresebbnek és tartósabbnak mutatkozik majd a korábban tömegek által zabált ezomezo meg önfejlesztő könyvek hatásánál.
A Nyúl éve – vajon kiugrik a kalapból?
Továbbra sem vagyok híve a kínai asztrológiának, viszont jövőre a Szűz jegynek megfeleltethető Nyúl vagy Macska évébe lépünk, ami fontos tény annak szempontjából, hogy a kínai jegyek hatásai gyakorta karmikusan (tehát negatív módon) nyilvánulnak meg életünkben, így előidézhetnek némi kavarodást a feladataink végzésében.
A Nyúl évében tehát a Szűz jegy sztereotipikusan negatív megnyilvánulásaival szembesülhetünk. Amennyiben az egyre sürgetőbb transzformációnk mellé nem társítjuk hozzá a Jupiter, valamint Neptunusz nyújtotta spirituális lehetőségeket, hogy rendíthetetlen hittel legyünk képesek beleugrani az ismeretlenbe, és mételyező munkánk otthagyása mellett dönteni, felszabadulás helyett idegbetegség lehet a jutalmunk. A Szűz analógia remekül alkalmas bárminemű szorongás, mentális zavar kiváltására, valamint a kizárólag földiekért való tevékenység elburjánzására a spirituális igazságok megismerésének hanyagolása mentén.
Míg a 2022-es Tigris (Oroszlán) évében többek önérzete és egomániája vett az egészségesnél hatalmasabb mértéket, úgy a kínai újév január 22-ével induló esztendejében az ösztönös „harcolj vagy menekülj” reakcióval viseltethetnek egyesek a teljes év során bőséggel záporozó kihívásokra.
Amely rokonságokban a tavalyi évben pattanásig feszülő ellentétek húzódtak (pl. oltott-oltatlan, orosz-ukránpárti, fideszes-ellenzéki, stb.), melyek feloldódás helyett állóháborúvá fajultak, ott egészen az epés gyűlölködésig elmenő perpatvarokra lehet számítani.
Meghatározója még a karmikus Szűznek a szélsőséges munkamánia, vagy épp ennek ellentéte, a lustaság is. Mindig ügyeljünk az egészséges balanszra, vagyis minden egyes nap tegyünk valamit a sorsunk jobbá tétele érdekében, viszont ne hajszoljuk túl magunkat, a kötelező feladatok abszolválását követően foglalkozzunk a lélek dolgaival is!
Jóslatok 2023-ra
Jómagam nem foglalkozom konkrét események megjóslásával, ugyanakkor megértem, ha valaki inkább totót kívánna játszani a világ jövőjével.
Előző két évi szokásomtól eltérően Kovács Éva Mária 2023-ra vonatkozó előrejelzéseit nem szemlézem, mivel ő sem számol be túlontúl sok újdonságról. Viszont aki az enyémnél is radikálisabb hangvételű ébresztésre vágyik, az látogassa meg weboldalát.
Tarot Dániel 2022-es előrejelzéseiből elég sok minden bejött, még ha ő maga kissé erőltetetten is húzza rá a bekövetkezett szituációkat a meglehetősen nehezen befogadható szövegeire.
2023-ra igazán borzalmas dolgokat jósolt meg, úgyhogy aki szeretné a fejlődést megúszni és továbbra is a jelenlegi omladozó szisztémában tenglengeni, az mindenképp nyomjon rá az ő jóslatait tartalmazó videóra, hogy kapjon pár kijózanító mentális pofont.
