Az elkövetkező hónapok eseményei kijózanító pofonként hatnak majd azok részére, akik még mindig a kapitalizmusra bízzák a retkes életüket.
Miután szinte minden kifosztható, szorgos munkaerő, kik a dúsgazdag burzsoázia dőzsölésének lehetőségét biztosították szinte ingyen elmenekült, a kiüresedett infrastruktúra révén magára maradt rendszer kártyavár-szerűen omlik össze, és temeti maga alá ama réteget, kik az elmúlt évtizedek során az őket eltartó jobbágyok megélhetését akadályozták, „van száz másik a helyedre” dumáikkal fenyegették, akik ugyanezen jobbágyok házát elvették, jövedelmét végrehajtották. Meg lehet mutatni, büdös férgek, hogy boldogultok és élősködtök másokon anélkül, hogy akadna erre kapható partner.
A hivatalos narratíva szerint persze az orosz–ukrán háború tehet a hiány kibontakozásáról, miután állítólag e két ország a teljes globális gabonaexport 30 százalékát biztosítja.
Az árukészlet áramlásának legfőbb akadályozója viszont nem maga a háború, hanem a szankciók. Miután az oroszokat kizárták a globális bankszektorból, a szabad piac által forszírozott kereskedelmet pedig berekesztették, az oroszok mindezt egyértelmű üzenetnek vették ama tekintetben, hogy akkor gabonára sincsen szüksége a világpiacnak, ha már nem akar velük kereskedni senki. Ukrajnából meg ugye a népesség nyomora végett nem engedhetik elszállítani az egyszer majd talán életmentőnek számító terménykészletet.
Az USA államtitkára, Antony Blinken jól fel is háborodott az oroszok pofátlan húzásán. Az imperialista gyarmatosító amcsik szerint az orosz nemzet embargók általi kivéreztetésének szándéka kizárólag egyirányú gesztus lehet, vagyis a gazdaság külső összeomlasztása közben is köteles az ország teljesíteni a „világ csendőre” követelményeit.
E megjegyzést fűzte Antony Blinken a szituációhoz:
A döntés, hogy az étellel zsaroljanak Moszkváé, és kizárólag Moszkváé. A szankciók nem blokkolják a Fekete-tengeri kikötőket, nem rombolták le az ukrán vasutakat. Nem a szankciók ürítik ki az ukrán gabonasilókat meg lopják el a mezőgazdász eszközöket, hanem Oroszország. Minden nap együttműködünk a többi országgal, hogy értésükre adjuk: a szankciók nem érintik ezen javakat.
Nehezen emésztik meg a jenkik, hogy a XXI. században nem igazán működőképes már az általuk hosszú évtizedeken keresztül művelt gazdasági bérgyilkosság intézménye. Az meg milyen dolog már, hogy halálos ellenségeinktől várjuk az ellátást, különben irgum-burgum?
Természetesen nem tisztem egyik oldalt sem védeni, nem vagyunk politikai magazin. Ezért is vagyok egyre szomorúbb hétről hétre, amiért a saját életmódunkról és létfenntartásunkról (amelyek viszont már tényleg törzsanyagát alkotják a Revolife-nak) egyre inkább lehetetlen politikai felhang nélkül beszélni. Már az is parlamenti vitatémává fajult, hogy melyik irányba kanyarodó székletet legyen köteles kitolni magából a paraszt, hogy a politikusok értékítélete szerint egészségesnek találtasson, meg persze az is az átkozott parlament falain belül dől el, hogy miféle vegyszerekkel és káros anyagokkal mérgezzenek bennünket az elkövetkező időszakban, hogy gazdagon gyarapodjanak a krónikus betegek és a totalitárius rabságban tengődő rendszerfüggők.
A mesterségesintelligencia-algoritmusok sokaságán átfuttatott elemzőszoftverek szerint a világ alig tíz hétre elegendő gabonatartalékkal rendelkezik, melynek elfogytát követően milliárdnyian kerülnek az éhhalál küszöbére.
A válság oka nem önmagában véve a gabonahiány, hanem az alaposan felfutott, szintén javarészt orosz ellátástól függő trágyaárak, az Amerika, Afrika, valamint Ázsia egyes vidékein tomboló krónikus szárazság, az olajhiány, valamint az elmúlt két év lezárásaiból és oltakozásaiból eredő ellátásilánc-problémák is alapos lendületet adnak a válság kibontakozásának.
Beérett a vetés, s az elmúlt évtizedek pártállami és kapitalista terrorjának következményei egyetlen tökéletes viharban gyülemlettek össze, mely vihar végleg elsöpri a Föld színéről a hatalomittas végrehajtókat, rendőröket és NAV-ellenőröket, az atombunkereket építgető kizsákmányolókat, valamint a kísérleti vakcinákat Krisztus vérének beállító sátáni klerikáliát egyaránt.
