Úgy tesznek a terrorhatalmak, mintha a gazdaság minden szeglete a legidillibb mederben csörgedezne, s az embereknek egyéb teendőjük nem akadna, mint szorgosan lapátolgatni tovább a GDP-t a kapitalista Paradicsom istápolására.
Közben lassan sem termelni, sem fogyasztani nincs mit. Mialatt a pártállamok a polgárok megregulázására és a rendszeráldozatok illegális NAV-inkasszózására fordítják minden figyelmüket, a háttérben lassacskán a fél világ gazdasága a kétségbeesett agónia egyértelmű jeleit mutatja.
E sorok írása közben jött a hír, hogy teljesen váratlan módon Japán gazdasága is csatlakozott a recesszióba zuhant népségek táborába. Így Japánnal együtt már Németország, az Egyesült Királyság, Izrael, Finnország, Írország, Dánia, Luxemburg, Magyarország, Észtország és Moldova egyaránt a hanyatló teljesítményű országok listáját gyarapítja.
A fenti névsor csak a gazdasági agóniában vergődő államokat listázta, szóba sem kerültek még a súlyos humanitárius katasztrófa, háború, társadalmi összeomlás vagy katonai diktatúra sújtotta országok, melyek listáját Kína, Argentina, Venezuela, Pakisztán, Mianmar (Burma) és Ukrajna alkotja.
És még mindig nem értünk a válságban vergődő országok listájának végére. USA, Ecuador, Bahrain, Dél-Afrika, Kanada és Új-Zéland olyan nemzetek, melyekben vagy a gazdaság, vagy az államhatalom ereje szintén felfokozott összeomlásnak örvend, ám a folyamatok egyelőre nem értek el a recesszió vagy a széthullott állam (failed state) állapotába.
Mindezen impozáns listához érdemes még hozzá tenni, hogy a 2023-as évet összegző adatok szerint az eurózóna pontosan 0 százalékos növekedést, tehát stagnálást tudhatott magáénak. Magyarán éppen sikerült elkerülni a recessziót, de az idei évben a komplett eurózóna is megkaphatja arcába a jól megérdemelt válságot.
Angliában 2009 óta nem látott mértékben csökkent a GDP (2023 III.-IV. negyedévében összesen 0,4%-kal). A legsúlyosabb összeomlást a kétkezi munkára támaszkodó iparágak szenvedték el, mint gyártás, építkezés és iparcikk-kereskedelem.
Az angol KSH-t (ONS) igazgató Grant Fitzner megszakértése szerint a csúnya rossz lakosság tehet a kirobbanó válságról, akik lustaságukkal és munkakerülésükkel szabotálják a szabad piac földi Paradicsomának megteremtését:
Ha több ember volna munkában, fogyasztana és termelne, magasabb GDP-számoknak örvendenénk.
A jelentés tartalmában tökéletes összhang mutatkozik a 2024-es évtől fogva kibontakozó, spirituális tanítók által megjósolt folyamatokkal, miszerint a munka intézménye elszenvedi végre a jól megérdemelt hanyatlását.
Anglia szinte minden nagyvárosában 22-25%-os munkanélküliség párosul soha nem látott munkaerőhiánnyal, ahol a munkáltatók „térdre rogyva epekednek”, hogy valaki szolgálja őket végre. Egyáltalán nincsen joguk panaszra, hiszen éveken át folyamatosan fennen hangoztatták, hogy minden kirúgott vagy fel nem vett peon helyébe száz másikat találnak. Tán el kéne kezdeni végre felkutatni őket.
A globális gazdaság legmenthetetlenebb kehes állatorvosi lovának azonban még csak nem is Anglia mutatkozott tavalyi évben, hanem Izrael. Az októberi terrortámadás és a nyomában kirobbant háború óta az ország turizmusa gyakorlatilag megszűnt létezni, GDP-je 20 százalékot zuhant (!) egyetlen negyedév leforgásán belül, területét pedig félmillió állampolgár hagyta el.
A gazdaság teljesítménye minden várakozást alulmúlt, egyetlen közgazdász sem jósolt ily letaglózó adatokat.
Essen néhány szó Japánról is. Itt a GDP alig fél év leforgásán belül 3,7 százalékkal esett vissza. Oly gyomrost vert ez a fiaskó az ország reputációjába, hogy Japán a világ harmadik leggazdagabb országának megtisztelő titulusától is búcsúzhat, helyét a szintén recesszióban fuldokló Németország vehette át.
Idehaza a béke kis szegletében, a gazdasági hurrikán szélcsendes szemében nyilván zavartalanul dübörög tovább a bombabiztos alapokra épített unortodox gazdaságpolitika. Lássuk csak, hogy bírja a gyűrődést:
A legfontosabb mutatóban szenvedett óriási csapást a magyar gazdaság, több mint tizenhárom százalékkal csökkent egy év alatt az ipari termelés. Még a zászlóshajónak kikiáltott autóipar is kilenc százalékkal esett vissza az előző év azonos időszakához képest.
Nem épp így képzeljük el egy sziklaszilárd talapzatra épített ország teljesítményét. De nyilván a felcsökkenések és negatív növekedések őshazájában ez is javunkra íródik majd, hiszen mi magyarok mindig is egyedien gondolkoztunk a nagyvilág dolgairól. Sem a felfuvalkodott nyugat, sem a porban-sárban fetrengő füstös siserahad nem értheti a mi gazdasági zsenialitásunkat.
Horváth András azért jó hírekkel is szolgált, közölte ugyanis, hogy a hazai ipar és gazdaság idén már erősebb évet tudhat majd magáénak a kissé élénkülő belső és külső keresletnek köszönhetően és idén elérheti a 7 százalékot az ipar éves alapú bővülése, valamint idén és a következő években jelentősen profitálhat a kiemelkedő mértékű működő tőke beruházások üzembe helyezésével, valamint a védelmi ipari kapacitások kiépülésével, mivel a hadiipari kiadások szignifikáns növekedése várható a következő években.
Annyira dübörög az ipar, hogy megint háborús gazdaságpolitikára kell átállni, ahogy tette azt a világ az 1929-es nagy gazdasági világválság után.
Nyilván a hadiipari komplexum irtandó zsidói is megteremtődtek immár a sötétben bújkáló munkanélküliek meg az ártatlan embertársaikat lepuffantani nem kívánó háborús dezertálók képében. Gördülnek már a vagonok, kedves Horváth elvtárs?
Közben az EconomX másik írásából megtudhatjuk, hogy tömegével hullnak porba a vállalkozások, s minden egyes héten csökken az aktív KKV-k száma.
A háborús gazdaságpolitika fantázia-vágyképe nem kizárólag a hazai beszélő fejeket ihleti meg. Egyre több ország robbant ki háborút szomszédjai ellen, vagy folytat le felfokozott készülődést egy küszöbön álló gigantikus összecsapásra.
Elegendő csak a folyamatban lévő orosz-ukrán háborúra és Izrael-Hámász konfliktusra gondolni, de Jemen katonai embargója (nem engedik a konténerhajókat felúszni a Szuezi-csatornán), Kína Tajvannal való folyamatos szemezése, Észak és Dél-Korea máig megoldatlan konfliktusa, a frissen feltárt Guyanai olajlelőhelyekre szemet vető Venezuela szintén ide sorolandó.
És ez még mindig nem minden: Irán bejelentette igényét a Déli-sarkra! Véleményük szerint a fagyott kontinens mindennemű tulajdonjoga őket illeti meg, ahol azonnali hatállyal intézkednének katonai bázis és kutatóközpont létesítéséről.
A GDP-zuhanás, ipari hanyatlás, demográfiai katasztrófa és háborús eszkaláció mellett még egy folyamat szabotálja halálos tőrdöféseivel a szabad piaci utópia megteremtődésének nedves vágyálmát, ahol mindannyian önfeledten és boldogan ropogtathatjuk a hatalom által szeretettel elénk tálalt sáskákat és szöcskéket: ez pedig a zöld transzformáció totális megfeneklése.
Erre külön elemző írást szentelek, az elektromos autók bukásáról pedig temérdek alkalommal értekeztem már. Azonban a következő bombahír kiválóan beleillik e cikk tematikájába. Mind a BlackRock, mind a JPMorgan visszatáncolt az ESG-befektetésektől!
Az ESG egy tipikus vadkapitalista átverés, ha úgy tetszik gazdasági csalás. Lényege, hogy az egyre népszerűbb és radikalizálódóbb zöld mozgalmi akciókat látván a kapitalisták jól összerottyantották magukat, hogy ezek a csúnya, rossz, gonosz szocik majd jól megdöntik a rendszert, ha a tőkések nem fundálnak ki valamit a fenntarthatatlanság visszafordítására.
A kapitalisták tehát kezüket-lábukat tördelték, hogy valahogy feltüntethessék magukat szociálisan érzékeny és a környezet iránt fokozott aggódással viseltető filantrópokként. Kifundáltak egy befektetési szisztémát (a már nevezett ESG-t), melynek meséje szerint a privát tőkének a megtérülés és profitabilitás mellett immár a környezetvédelmi, társadalompolitikai és kormányzati tényezőket is szükséges figyelembe vennie egy-egy beruházás megvalósítására irányuló döntésüknél.
A kísérlet csúfos kudarccal végződött, mivel ESG-portfoliókat lehetetlen profitábilisan működtetni.
Nem ez az első alkalom, hogy a kapitalisták nem értik a saját rendszerük működési elvét, mindenesetre e fiaskó bizonyult idáig a tőkés dilettantizmus egyik legfényesebb visszaigazolásának.
Egy olyan rendszerben, melynek lényege a hasznok kisajátítása és privatizálása (profitszemlélet), valamint a károk társadalomra oktrojálása vagy externáliákként láttatása, egy ESG-befektetés soha semmilyen körülmények között nem lehet versenyképes a bolygó kifosztásának és a lakosság egyre feljebb fokozott kizsákmányolásának műveletével.
A bukásra reagálván a JPMorgan és BlackRock szóvivői egyaránt kijelentették, hogy visszatérnek a jól bevált és busás profittal kecsegtető olajipari befektetésekhez.
