Ahogy a szegények szegényednek (s a gazdagok gazdagodnak), egyre kétségbeesettebb cselekedetek mentén igyekeznek az elkerülhetetlen nadrágszíj-összehúzást véghez vinni.
A szükség szülte újféle szokásjog része, hogy az anyagi válságban szenvedő polgárok elengedik, elaltatják, vagy menhelyre szállítják háziállataikat, miután nem bírják kiköhögni az egyre csak növekvő árú kutyakaja és az állattartás egyéb vonatkozó (pl. eboltás, chipelés) költségeit.
Az angol kutyamenhelyek roskadásig teltek magukra hagyott házi kedvencekkel, ám a szerencsétlen állatok rohama nem áll meg: napi szinten újabb meg újabb ebeket adnak be ex-gazdáik a túlterheltté lett gondozóknak.
A portáról kihajított házi kedvencek száma 2022 során 50%-kal magasabb mértéket mutat a megelőző évek átlagánál. Míg az év vége felé kifejezetten anyagi okokból váltak meg tőlük gazdáik, az esztendő kezdetén még az volt a probléma, hogy a lezárásoknak köszönhetően beszüntetett kutyasétáltatásokat, hiányzó szabadtéri játékokat nem voltak képes elviselni a néhány négyzetméter életterületre szorított állatok, így „helytelen viselkedésük” végett megváltak tőlük.
Amennyiben a körülmények változatlanok maradnak, nem biztos, hogy a menhelyek a bennük önkénteskedőkkel kihúzzák az idei évet. A beszolgáltatott állatok rendkívül magas száma végett költségeik is radikális mértékben nőttek, az égbe szálló fűtésszámlák pedig igazán halálos prés alá nyomják a magukat egyéni adományokból fenntartó intézményeket.
Kent megyében akadt olyan menhely, melyben hüllőket is örömmel fogadnak be, ahol ötszörösére emelkedett a rájuk oktrojált háziállatok száma 2021-hez képest. Ahogy az intézmény igazgatója megfogalmazza:
ez tragédia.
