Trendi lett mostanság az oktatási rendszer kiszervezése magánzsebekbe, hiszen a teljesen függetlenül gondolkodni-cselekedni képes ember halálos ellensége a szolgalelkűséget és alávetettséget követelő vadkapitalizmusnak. Bár a konvencionális állami oktatás is megtesz mindent annak érdekében, hogy 18 éves korra mosószerekkel gazdagon áztatott patyolattiszta és csillogó elmével álljanak fütyörészve közmunkásnak, olykor komoly gondot jelent a kapzsitalisták részére, hogy a töménytelen megjegyezhetetlen ismeretanyag pont nem passzol ahhoz az egyetlen, marginális és értelmetlen szaktudáshoz, melynek az Amazon-hoz hasonló rabszolgatelepeknek igényük van.
Mi sem logikusabb hát, mint ezen barakkoknak saját oktatási intézményt alapítani. Nem új keletű e szokásuk: a vadkapitalizmus legvérzivatarosabb évtizedeiben például külön városnegyedek épültek a vasúti monopóliumok kiszolgáló személyzetének elszállásolására. Az efféle nemes gesztusok pusztán azon bicsaklottak meg, hogy ezen városok totálisan alkalmatlannak bizonyultak az emberi létre. Például nem csinálhatott senki a saját lakásában, amit csak szeretne, hanem a kapitalista tulajdonos határozta meg, hogyan köteles a munkás berendezni szobáját és le kell-e vetnie cipőjét a bejáratnál.
A kapitalizmus vaczak-szállóinak bukását végül saját maguk hozták el. Az 1800-as évek végén egymást érő gazdasági válságok révén a kapitalisták folyamatosan csökkentették a munkások fizetését, bérleti díjaikat (igen, azt is kellett fizetni, ne képzelje senki, hogy a minden idejét, vérét és verítékét a cégre áldozó bérrabszolgának automatikusan jár fedél a feje fölé) viszont meghagyták ugyanazon a szinten, mint válság előtt. Egy idő után egyes munkásoknak nem maradt nettó jövedelme például enni az uzsoraalbérlet kifizetése után.
Mivel ezen művárosok a napjainkban ismert ócsai lakótelepekhez hasonlóan jobbára a semmi közepén terültek el, még csak nem is járulhattak a közeli nagyvárosokba vásárolgatni a munkások, hanem a szintén a vasútmágnás által üzemeltetett helyi élelmiszerbolt, szórakozóhely és könyvtár volt az egyetlen reális lehetőségük a létfenntartásra és közösségi létre, melyek intézmények árszínvonalát – helyi monopólium révén – még jól fel is srófolták a basák. Végül a munkások legutolsó fillérnyi fizetése is ugyanabba a zsebbe tért vissza, ahonnan jött, sőt mi több, éhezésük révén a dolgozók súlyos veszteséget szenvedtek, amennyiben továbbra is ezen förtelmes feudalista rabszolgatartókhoz járultak senyvedni.
A végeredmény aztán vérbe fojtott munkássztrájkok tömkelege lett, mely felfedte a kapitalizmus halálkultusz voltát.
Most, hogy a rendszer kezd visszarendeződni jól megszokott állapotába, és a vagyoni különbségek meg is haladták az 1929-es válság környékén elért mértéket, láthatjuk, hogy régi kedves szokásaikat is könnyes szemmel nosztalgiázzák vissza a jelen kor monopolista iparmágnásai.
A világ leggazdagabb embere, Jeff Bezos például Bezos Academy néven nyit iskolát 3-5 éves kisgyerekek részére, ahova kifejezetten a szegény családok gyerekeit igyekeznek beválogatni.
Ahogy az Amazon munkáltatói gyakorlatát ismerjük, a bevezetendő tantárgyak közt nyilván ilyesmi tételek szerepelnek majd, mint a nyakörv helyes viselése, cipőtisztítás nyelvvel, a tesióra pedig vasgolyós bokaerősítő gyakorlatokkal telik kedélyesen. Biológiaórán az üvegbe pisilés alapvető higiéniai szabályairól hullik le a lepel, közgazdaságtan órán pedig a „nem is kicsi az a pénz, mely a lakbér felére elég” témakörben oldhatnak meg gyakorlati példákat a kíváncsi lurkók.
Bezos nem titkolt célja az óvodás korú lurkók betörésével, hogy a lehető leghamarabb elsajátítsák a fogyasztói megszállottság buddhizmussal összevethető mélységű spirituális tanait.
Bezos neves oktatási módszertanaival az ABC is könnyűszerrel elsajátítható. A mint Amazon, a legjobb barátod; B mint Bezos, magasságos urad és megmentőd; C mint Capitalism (kapitalizmus), a Mammon, vagyis Moloch, imádott istened; D, mint depresszió, egy-két Amazonnál lehúzott év után. E, mint elmebeteg szülő, aki ilyen helyre küldi gyermekét.
