A koronavírus-riogatás csúcspontja környékén megjelenő üres polcok, majd a globális chiphiány szűnni nem kívánó válsága egyaránt kőkemény gyomrost vittek be a kapitalizmus ama légvár-ideológiájának, miszerint a rendszer csak úgy magától varázsütésre minden körülmények között megoldja, hogy az ütletek roskadozva legyenek áruval, és a tartós fogyasztási cikkekért se kelljen senkinek évekig sorban állnia. Mint kiderült, kizsákmányolható munkaerő nélkül a kapitalizmus roppant nehézkesen teljesíti eme kívánalmakat. Mintha nem a fejünk felett pöffeszkedő tőkés basák intéznék el személyesen kis Istenekként, hogy mindenki igényei kielégítésre kerüljenek, hanem szükségük volna a talpuk alatt valamiféle taposható szolgahadra, akik egyre inkább kimaradoznak a munkatáborok látogatásából. Köszönhetően ama ténynek, hogy a rendszerbe épített bér -és adósrabszolgaság fokát sikerült pattanásig feszíteni, a végeláthatatlan terror elől való menekülés kívánalma végett a rabigáztatott munkaerő már a teljes egzisztenciája elvesztését sem tartja vállalhatatlan áldozatnak a szabadulásért cserébe.
A kapitalista közgazdászok immár azzal riogatják a maguk rajongótáborát, hogy tessék felkészülni a krónikus áruhiányra, áram-kimaradásokra, valamint az élelmiszerárak soha nem látott inflációjára. Mindezen folyamat persze a csúnya, rossz, gonosz szocializmusnak köszönhető, hiszen minden munkásnak közvetlen beleszólása van a cégeken belül abba, hogyan zajoljon az emberiség ellátását biztosító áruk előállítása és disztribúciója. /s
Tavalyelőtt a vérmes koronavírus-rettegtetés nyomán ürültek ki az amerikai bevásárlóközpontok polcai, tavaly pedig már rajzolt paravánokkal igyekeztek kelteni annak illúzióját, hogy a töküres polcok friss áruval roskadoznak. Az idei év hasonlóképp vidám szellemben indul, mivel épp a japán McDonald`s lánc jelentette be, hogy porciózni kénytelenek a sült krumplit a tavalyi év végén zajlott Vancouver-i áradásra hivatkozva.
Egyszerűbben szólva nincs elég krumpli, a legprimitívebb paraszti eledel biztosítása is leküzdhetetlen akadályokba ütközik, amennyiben azt a kapitalizmusra bízzuk.
Akik Big Mac menüt rendelnének, választhatnak ugyan mellé kis krumplit, közepes vagy nagy adag burgonyával azonban már nem szolgálják ki az éhes vendéget. Az ország mind a 2900 Mekije érintett a válságban, habár szabadkoznak, hogy mindössze 1-2 hétig tart majd az áldatlan állapot.
Igyekeznek az újévre visszaállítani az ellátást, ám roppant csalafinta trükkel: a közepes krumpli adagja kisebb lesz, habár az árát is csökkentik majd néhány centtel.
Azt még megérthetné az ember, hogy szilíciumból és egyéb ritkaföldfémekből kénytelen a szükséges mennyiséget biztosítani a kapitalizmus, elvégre mégiscsak nehezen kibányászható, véletlenszerűen előforduló elemekről van szó. Na de hogy a világ legértéktelenebb és legegyszerűbb paraszti eledeléből, a krumpliból is hiány keletkezzen, ez már tényleg nem mindennapi teljesítmény a szabad piactól, melyet a szabvány proletár valóban nem volna képes véghez vinni. Ehhez tőkésnek kell születni.
