Az ótvar ideológusok szerint a közmunka meghozza a kedvet a valódi munkához. Mi más is terelhetné a józan munkást a gyárépület felé, mint annak megtapasztalása, hogy a munka után járó jutalom az állati bánásmód, a semmire nem való fizetés és a végzendő tevékenység totális értelmetlensége, mely semmilyen szempontból nem lendíti előre a világot, viszont annál inkább rabolja az ember értékes idejét?
Az ostorcsattogtató pszichopatáktól eltekintve minden józan gondolkodású ember egyértelműen úgy gondolja a körülmények láttán, hogy egy retkes kapavágást sem érdemes tenni egy ilyen ótvar rendszer fenntartásáért.
A legtöbb országban a mai napig nem találnak értelmes elfoglaltságot a munkanélküli hadak részére, hiszen a létfenntartás biztosításához nem munkára, hanem megélhetésre volna szükség. Akár önfenntartás révén, ha más értelmes lehetőség nem akad, vagy az ember nem szeretne egy bűzös gyártelep melletti patkánylyukban vegetálni egész élete során. Ahhoz viszont termőföld kéne, melyen a kapitalizmuson kívülre szorult lakosság megtermelhetné saját élelmiszerét. Hát még csak az kéne! Bér -és adósrabszolgaság nélkül ugyan miféle módon lehetne sanyargatni a kisemmizett lakosságot?
Bár a munkadoktrína a világ legtöbb részén megbukott, és a munka önmagában véve alkalmatlan arra, hogy az embert kiemelje a nyomorból, akadnak azért országok, ahol legalább kísérlet szintjén próbálkoznak néminemű értelmes tevékenységgel megbízni az embereket.
Meglepő módon ezen országok közé tartozik Pakisztán, ahol a koronavírus-járvány során munkanélkülivé lett 60 ezer ember kapott új állást az államtól, hogy fákat ültessenek az ország egész területén.
A kormányzat tervei szerint a korábban napszámosként dolgozó emberek hada tízmilliárd fát fog elültetni a járvány elvonultáig. Mindezért ugyan alig fele annyi bért kapnak ($3/nap), mint egy átlagos munkanapon, ám helyi szinten mindezen bér megfelelőnek mondható, vagyis a programban részt vevőknek nem kell tartaniuk az éhezéstől és a lakhatásuk elvesztésétől.
A közmunkaprogramot még 2018-ban indította a pakisztáni állam, és a tervek szerint 2023-ig tart, ám a karantén idejére alaposan felpörgetik a rendszert, így került be a hatvanezer új munkás is a körforgásba.
Munka és munka között jelentős különbségek vannak. A napokban mérhető „hasznot hajtó” szemétszedés és viráglocsolás helyett 20-30 évekre tervező foglalkoztatási programok talán még rendelkeznek is néminemű értelemmel, pláne a következő generációk jólétének megteremtése szempontjából.
Pakisztánnak ráadásul hatalmas szüksége van zöld erdőségekre, hiszen az ország egyik felén áradások teszik tönkre a termést és az emberek egzisztenciáját, a másik felén viszont a sivatagok és sziklás hegységek miatt semmiféle gazdag fauna nem telepedhet meg. Mindkét szélsőséges éghajlati viszonyon jelentősen csillapíthat a fatelepítés.
