A globális háborúk lényege: a fiatalság beleit kiontani a fronton, miközben magát a háborút kirobbantó kőgazdag, pókhasú vén szarháziak heveny röhögcsélések közepette döntik bendőikbe számozatlanul a kaviárt meg a gyöngyözőbort.
A második világháborút követően nyilván megfordult a kocka, s a boomer fiatalság a “szeretkezz, ne háborúzz” mantra mentén inkább a világbéke felé igyekezett terelni a történelem irányvonalát.
Most, hogy ezek a boomerek vén szatyrokká aszalódtak, s az állóképes cerka hiánya sem szavatolja többé részükre a választott szlogenük teljesülését, elkezdik üveges szemekkel feleleveníteni a hajdan volt korok mesés nosztalgiáját, amikor kemény kalapos, naiv 18 éves sihederek tömegét igyekeztek tanáraik, szüleik és asszonyaik igencsak eufórikus szólamok közepette a frontra terelni, hogy ott aztán a kibomló beleik visszarendezgetésére irányuló keserves próbálkozásaik közepette a mamájuk után kiáltozván az egyre a hűvösebb és homályosabb lövészárokban záróizmaik szép fokozatos elernyedése közepette kileheljék lelküket.
Nem elég a háborús propaganda egyre fokozottabb hangerővel tolt harsogása, egyre több ország kezdi fontolgatni a békeidőben is temérdek férfi életét romba döntő sorkatonaság visszavezetését.
Első körben Dánia kormánya jelentette be, hogy 2026-tól a nők is behívóparancsot kaphatnak majd az államtól. Mindezen húzás nem szokatlan a térségben, mivel a gender-egyenlőség jegyében Norvégiában és Svédországban egyaránt kötelező katonai szolgálat lépett érvénybe a nőneműek körében, dátum szerint 2015-ben és 2017-ben.
A régi idők senki által nem visszasírt csökevényének szelleme most egyre délebbre kísért. Németország védelmi hadereje, a Bundeswehr újabban komoly hiánnyal küszködik a szükséges ágyútöltelék-létszám szempontjából. Ezért Eva Högl hadügyekért felelős parlamenti biztos sürgeti az országgyűlést az örökre elfeledettnek hitt kötelező sorkatonai szolgálat visszaállítására. Így már talán nem jelent problémát a 18 százalékosra hízott létszámhiány kielégítése.
Högl a létszám-feltöltés felgyorsítása mellett a hadsereg infrastruktúrájának és eszközparkjának fejlesztését is sürgeti, mivel túl kevés lőszer, alkatrész, rádiófelszerelés, tank, hajó és repülő áll a honvédelem rendelkezésére.
Rendkívüli aggodalomra nyújt indokot a hivatásos katonai létszám életkora, mivel folyamatosan elöregedő állományról beszélhetünk. Hihetetlennek hangzó, pedig színigaz tény, hogy a német sorkatonaságot csak 2011-ben vezették ki az országban, ráadásul nem is véglegesen, hanem ideiglenes jelleggel. Ennek folytán igazán komoly bürokratikus vagy civil akadályokba sem ütközik ennek visszaállítása a parlamentben.
Ellentétben az északi nemzetekkel, a nők szolgálata nem kötelező, ugyanakkor lehetőség van részükről is önkéntes alapon belépni a hadseregbe. Mindez egy 2001-es európai igazságügyi bírósági döntésnek köszönhető, amikor a bíróság diszkriminatívnak ítélte meg a hölgyek katonai szolgálatának tilalmát.
Eva Högl igazán elégedett a sorkatonaság visszavezetésére irányuló törekvések tempójával. Ha minden ilyen olajozottan megy, egyetlen esztendőn belül megoldódhat a Bundeswehr létszámgondjának nagyja, miközben 2031-re a jelenleg 181 ezer fős hadsereg létszámát 203 ezerre duzzasztanák.
Annak ellenére, hogy jelenleg hivatásos (zsoldos) hadsereget működtet Németország kormánya, az állapotok siralmasak. Egy 90 bel -és külföldi katonai bázison végzett mélyellenőrzés nyomán kiderült, hogy a barakkok leginkább bontásra ítélt viskó színvonalat képviselnek. A bakáknak nem áll rendelkezésére öltözőszekrény, a zuhanyzók penészesek, a vécék meg el vannak dugulva. Pedig minden bizonnyal roppant lelkesen sikálgatják azokat a fogkeféikkel.
Az már csak természetes, hogy wifi hozzáférés nuku, így a Bundeswehr logisztikusai minden adminisztratív ügyletet papíron vezetnek. E körülmény vészhelyzet esetén fatális mértékben hátráltathatja a haderő hatékony mobilizációját. Szintén roppant intelligens előrelátásról tanúskodik, hogy bár 2027-ig a német kormányzat többmilliárd euróval kívánja megtámogatni a hadsereg fejlesztését, még így sem fogja annak mértéke arányában megközelíteni a NATO által megkövetelt, GDP-hez mért 2 százalékos szintet.
Ily körülmények közepette szaladjanak a fiatalok katonának, mikor a zabhegyezésen felül semmi máshoz nem áll rendelkezésre elegendő felszerelés, sem lehetőség. A kritikusok felhívják a figyelmet, hogy a sorolt strukturális problémák megoldása nélkül a tömeges behívóparancsok kiküldése csak tovább ront a helyzeten, és elősegíti a katonaság tökéletes összeomlását.
Minderről persze nem vélekednek ily objektíven a nyugdíjasok, kiknek körében végzett felmérések szerint 61 százalék támogatná a kötelező sorkatonaság azonnali visszaállítását. A 60+-os nemzedék, kiket nyilvánvalóan már soha nem fognak behívni, igencsak nagyvonalúan bánik a fiatalság életével.
Aztán csodálkoznak, miért nem jön az unoka, hogy nem válhatnak dédnagymamákká-papákká.
Természetesen kikérdezték a behívóparancsok által leginkább érintett 18-39 év közti korosztályt is. Náluk alig 39 százalékot ért el azok aránya, kik támogatnák a sorkatonaság visszaállítását, ám meglepő módon ők is csak akkor, ha a nők sem mentesülnének ennek kötelezvénye alól! Amennyiben kizárólag a fiatal férfiak erőszakos beszervezéséről volna szó, a hadsereg karhatalmi felpumpolásának rajongótábora máris 21 százalékra zuhan.
Ezeket a büdös nyugdíjasokat most már nagyon meg kéne nevelni, hogy ha már saját jól funkcionáló fütyülőkével nem bírnak, legalább ne mások szerszámát verdessék állandó jelleggel a csalánosnak.
Rendre minden érában az öregek bizonyultak a véres háborúk leglelkesebb támogatóinak. A fiatalok meg az akkoriban még kikezdhetetlen tekintélyelvűség végett naivan elfogadták az erőszakkal rájuk oktrojált sorsot, hogy mindenféle homályos szólamok és ködös indokok mentén nekik az égvilágon semmit nem ártó embertársaikat kaszabolják nyakló nélkül.
Javaslom ennek nyomán, ha az öregek ennyire háborúzni kívánnak, hogy a hajdanvolt “dicső” Volkssturm mintájára kezdje meg a Bundeswehr a 60+-osok sorozását. Az így verbuvált trottyos osztag meg rendezze vérmes nézeteltéréseit a békét kívánó világgal úgy, ahogy akarja. A fiatalság akár hálás is lesz, ha ennek a vén gyűlölködő masszának a pofáját nem kell rendre busás nyugdíj-juttatásokkal tömködni.
Win-win, nem igaz?
