Hatalmas fejtörést okoz a hébe-hóba előforduló, a környezet épségéért nem pusztán szavazatszerzés indoka végett aggódó kormányok számára, hogyan is térképezhetnék fel a világ legszennyezőbb vállalatainak károsanyag-kibocsátását, hogy azokra minél hatékonyabb és tényadatokkal is kellőképpen alátámasztható csapást mérjenek.
E művelet azonban olyannyira ütközik nehézségekbe, hogy egészen néhány hónappal ezelőttig nem is létezett olyan statisztika, mely a környezetet leginkább szennyező cégeket listázná. A fő akadályozó tényező ebben, hogy a szennyezett levegő terjedése előtt nem igazán állnak földrajzi akadályok. A bolygó egészének légkörét beterítő szmog eredete nem azonosítható be egyértelműen, ráadásul az országhatárokat sem igazán tartják tiszteletben a káros gázok.
A szennyező vállalatok felszíni feltérképezését illetően az államok maguk állnak ellent a különféle zöld szervezetek nyomásának. Nem engedik meg, hogy a mérgező anyagokat azok kibocsátási helyén azonosítsák, ezzel bélyeget sütve az efféle cégekre, melyeket bevédő államok pontosan a nemzetközi egyezmények kijátszása révén biztosítanak gazdagon lopható korrupciós pénzeket a saját javukra.
A WattTime nevezetű non-profit szervezet azonban az égből kíván megsemmisítő csapást mérni ezen ártalmas elemekre. A napjainkban már széles körben elérhető szatellit-adatok, illetve a mesterséges intelligencia halálos kombinációjának eredményeként képesek a világ összes környezetszennyező cégének működését feltárni, és azokat az általuk kibocsátott szennyezés mértéke alapján rangsorolni.
A civil szervezet azt várja ettől a folyamattól, hogy visszakerül a kapitalizmus feletti demokratikus kontroll azok kezébe, akik igényeinek kielégítését a cégek legfőbb feladatuknak hazudják: az állampolgárok, kisközösségek közvetlenül juthatnak hozzá minden bolygópusztító cég légszennyezési adataihoz, legalábbis amelyeket sikerül megfelelő módon felmérni. A hiteles adatok ismeretében a helyi polgárság a civil szervezetek áldásos segítségével karöltve közvetlenül helyezhet nyomást a törvényhozókra és a klímakatasztrófáért aktívan ténykedő cégekre egyaránt.
Olyannyira epekedik egyébként a kapitalizmus az emberiség igényeinek kiszolgálására, hogy egy 2015-ös felmérés szerint a légszennyezés több emberrel végez évente, mint a(z egyébként egyéni elhatározást is igénylő) dohányzás.
A WattTime egy másik civil szervezettel is együttműködik. A Carbon Tracker nevezetű think tank munkatársai korábban szintén műholdképeket elemeztek egy más jellegű projekthez. Tavaly született tanulmányukban megállapították, hogy a világ szénerőműveinek 42%-a veszteséggel üzemel, és a gyakorlatilag kiszámíthatatlan energiahozamot biztosító nap -és szélerőművek a relatíve magas kiépítési költségek ellenére is nagyobb eséllyel térülnek meg a hagyományos erőműveknél.
Nem igaz tehát a szmoglobbi ama állítása sem, hogy szénerőművek nélkül lehetetlenség volna elektromos energiát gazdaságosan előállítani.
