10 év alatt 1 millióval kevesebb keresztény lett a kormány áldásos tevékenységének következménye 400 ezer magyar ember elvesztése mellett a népszámlálási statisztikák szerint. Nem mindennapi eredmény.
A fiatalok immár kétharmada nem tartozik semely felekezethez, holott 2010 óta megduplázódott az egyházak befolyása az oktatási intézményekben.
Mi lehet a nem várt hanyatlás kiváltó oka?
Egy vonatkozó YouTube videó szerint, melynek egyes számú interjúalanyát Beer Miklós nyugalmazott püspök képviseli, elsődlegesen a kötelező iskolai hittanoktatás hibás a letaglózó eredményekért. Beer Miklós véleménye szerint ennek bevezetése leszoktatta a fiatalságot a templomba járásról.
Ebben lehet valami, hiszen örök érvényű igazság, hogy ha valamit meg akarsz gyűlöltetni az emberekkel, hát tedd kötelezővé.
Második felelőse a rémisztő számoknak a politikai kereszténység intézménye. Helytálló állítás, hogy az egyházak összefeküdtek az állammal, elfogadtak tőle jótéteményeket, ezáltal a paráznaság bűnének vermébe estek. A politika eztán az egyházak tekintélyét a maga érdekeinek megvalósítása irányába csatornázza, ami a közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem megfeleltethető Isten akaratának.
A „keresztény kultúra” fogalma egy oximoron, hiszen a kereszténység Krisztus követését jelenti, ami minden esetben személyes tettet jelöl, nem lehet azt intézményes elvárássá farigcsálni. Ugyanakkor az egyház immár nem foglalkozik egyéni problémákkal és a személyes hit kérdésével, így a vallási bizonytalanságban, ingó istenhitben vergődő emberek nem lelhetnek lelki békességre, illetve a helyes útra való visszatérés lehetőségére a vallási elöljáróik által.
Végül, a hármas számú mumus Beer Miklós szerint az ún. jóléti társadalom, amely megfojtotta az egyházakat. Ha az embereknek lehetőségük van álbőségben és álboldogságban vegetálni materialista körülmények között, akkor nyilván elfordulnak a vallástól és az Istenbe vetett hittől.
Az ún. szocializmus idején azért volt magasabb a hívők száma – dacára annak, hogy a pártállam nem nézte azt jó szemmel –, mert az az elméleti materializmus eszményét alkalmazta. Ám rendszerváltást követően beleestünk ennek veszedelmesebb alternatívájába, a gyakorlati materializmusba, amikor tárgyi eszközeinktől, elfogyasztott javainktól és ételeinktől várjuk az örök boldogság és jólét megvalósulását – ami nyilvánvaló nonszensz.
