A pártállam Budapest és Balaton után hamarosan bekebelezi a külföldön egyébként kutya által sem ismert (tehát turizmus szemszögéből elhanyagolható jelentőségű) tokaji borvidéket. Lássuk, mik a soha jól nem lakó kisgömböc nedves vágyálmai a valaha szebb korokat is látott tájegységgel:
…a tokaji főtér nagy átalakuláson megy keresztül a következő években: új parkok, kávézók és éttermek nyílnak majd meg a településen… A belváros megújítására több mint 10 milliárd forintot biztosít a kormány Tokajnak.
Nem semmi “jólelkűség”, biztosan önzetlenül és tiszta szívből nyújtja a pártállam a forrást a falunépe számára, nem igaz? Hát persze:
…az első lépését is jelenti annak a látványos és átfogó fejlesztésnek, ami a magyar kormány támogatásával zajlik Tokajban… a fejlesztéseknek köszönhetően új turisztikai termékek jönnek létre, amelyek tovább növelik a turizmusból származó települési bevételeket, és munkát teremtenek a helyieknek.
Milyen jó, hogy munkát teremtenek a helyieknek megélhetés helyett.
A polgármester szerint annál is inkább szükség van az új munkahelyekre, mivel nagymértékben vándorolnak el a településről a fiatalok.
Értem már a logikát, eszerint fel kívánják gyorsítani az elvándorlást.
…ha elegendő számú turistát vonzanak be, akkor annak nyomán még több szolgáltatás szökkenhet szárba, így a város több munkahelyet tud teremteni, és nagyobb bevételekhez jut a további fejlesztésekhez.
Így a legutolsó négyzetméterig ellopható lesz a komplett tájék a lakosságtól, akik hálaképp dolgozhatnak az újdonsült neofeudalista földesuraik birtokain haláluk napjáig.
A polgármestertől azt is megkérdeztük, hogy miért pont Tokaj kapta a több mint 10 milliárd forintos fejlesztési támogatást, hiszen Mád vagy éppen Villány is örülne neki. “Ha Magyarországot megemlítik külföldön, akkor Puskásra, Budapestre és Tokajra asszociálnak” – válaszolta a polgármester, aki szerint ez nem csoda, hiszen a város páratlan természeti adottságokkal rendelkezik, ezért ide mindenki szívesen jön feltöltődni.
Vicces, mert néhány lekezdéssel lejjebb többszöri megerősítést nyer, hogy a külföldi turisták közül kb. senki nem ismeri Tokajt, a maradék műveltebb egyed meg ugyanúgy leszarja azt, mint a tudatlanok.
“A fejlesztések legfőbb célja, hogy Tokaj a világörökségi rangjának megfelelő környezetben fogadhassa a hazai és nemzetközi turistákat, hogy látogatói ne csupán egy-egy pincelátogatás kedvéért keressék fel, hanem több napot időzzenek a városban és környékén” – fogalmazott Posta György. Megjegyezte, hogy ehhez viszont az kell, hogy a város vonzóbb képet és új attrakciókat mutasson, amelyeknek csodájára járnak itthonról és külföldről is.
Ennek vágyképe homlokegyenest ellenkezik ama céllal, hogy meghagyják a vidék jellegzetes tájképét.
Néhány korhadt viskó meglátogatásáért senki nem fog menetjegyet váltani Tokajba, pláne hosszú éjszakákat elidőzni ott, miközben bámul ki a fejéből. Tehát valami kéne még, de valahogy soha semmi használható nem jut eszükbe ezeknek az Übermensch NER-lovagoknak… karhatalmi fantáziátlanság, 1419. fejezet.
…csaknem 3,5 milliárd forintot kap az Aranysas Fogadó Kft., amelynek tulajdonosa Kreinbacher József. A Főtér Investment Kft. is hasonló összegből, 3,49 milliárd forintból fejleszthet, de 1,1 milliárdból az SKDNZ Ingatlanhasznosító Kft. is megújíthat egy ingatlant, ahogy a Tokaji Írótábor egyesület is kapott 750 millió forint támogatást.
Olyan szívderítő, ahogy ezek a derék NER-lovagok ily önzetlenül szétosztják egymás közt a rabolt ingyen pénzt… hogy dolgozhassanak a derék rabszolgák látástól mikulásig!
…a vonzóbb településkép nemcsak a turistákat szolgálja, hiszen a város egésze élhetőbb lesz. Új éttermekkel, kávézókkal, parkokkal gazdagodik a település, így a belváros zöldterülete is jelentősen megnő… új életre kel a nagy múltú, országos műemléki védettségű, leromlott állapotú Arany Sas fogadó…
Ezek egyike sem teszi a várost élhetőbbé, amíg a jelenlegi szisztéma regnál és pöffeszkedik az emberiség felett a maga rablóadóival, elviselhetetlen és betarthatatlan törvényeivel, kiszámíthatatlan hatalomgyakorlásával, szolgaság alapú társadalmával. Sminket tenni egy háromezer éves múmiára nem fogja azt új életre serkenteni.
Úgy gondolja, hogy az újonnan létrejövő turisztikai termékek nemcsak csökkentik majd az idegenforgalmi szezonalitás mértékét, hanem ezzel párhuzamosan sikeresen növekedhet a Tokaj turizmusából származó bevétel is, miközben munkalehetőséget biztosít az itt élőknek.
“munkalehetőség”. Ezzel mindent el is mondtam. Ha jól számolom, ez az ötödik előfordulása a munka különféle ragos alakjainak a cikkben.
Egy étterem és rendezvényközpont fejlesztését határoztuk el. A védett Schikedanz-ház felújításával, értékeinek megőrzésével Tokaj sétálóutcájának méltó sarokkövét teremtjük meg, munkahelyeket hozunk létre és pezsgő közösségi teret teremtünk 2026-ra – tette hozzá.
Iszonyatos obszesszióval hirdetik a még több meg még több munkát a helyi rabszolgák számára. Hódoljatok férgek, mert eljött értetek a fáraó hada, a NER ingyen milliárdokra éhes csinovnyikhordája!
Végezetül a polgármestert kérdeztük arról, hogy mit üzenne a Tokajban letelepedést fontolgatóknak, miért ezt a várost jelöljék ki jövőbeli otthonuknak. „Olyan természeti és építészeti értékekkel bír ez a kisváros, hogy egy mennyországként is felfogható. Azt remélem, hogy a fejlesztésektől minél inkább ilyenné válik, és rajtam kívül rengeteg ember gondolja majd így.”
Ób***meg. Te meg a három kleptomán haverod nyilván így gondoljátok, hiszen részetekre valóban mennyország a korlátlan szabadrablás intézménye. A ti “mennyországotok” viszont ama tízezrek poklából épül, kiket az igátok alá hajtanátok a szánalmas víziótok erőszakolására.
Micsoda ócska szar koncepció. Annyira kilóg a lóláb és egyértelmű a cél: elfogyott már a konc a Dunántúlon, ezért most kelet felé kell orientálódni az újabb éhes szájú Döbrögik bendőjének tömésére.
A koncepció oly primitív, hogy ilyen jellegű élményekért legfeljebb Ázsiába hajlandók utazni az emberek (ott legalább valóban csodás tájak vannak!). Totál nyilvánvaló a rablóbuli ténye. De hogy még a lakosságot is nyalázatos alattvalójukká tennék, kiknek egyetlen funkciója feltétel nélkül szolgálni ezt az aberrált bandát, az már tényleg kapa-kasza ragadására indokot nyújtó tényező.
Hála az égnek a Menedzsment Fórum témához kapcsolódó cikke alaposan kiosztja ezt a szánalmasan hulladék tájzüllesztési koncepciót:
Tokajjal kapcsolatban a cél az, hogy a nemzetközi borvidék rangjára emeljék, bár idehaza az elmúlt években drasztikusan visszaesett a borfogyasztás
Hoppá. Nehéz lesz így maradásra bírni a nemlétező turistahadat, ha ennek a fantáziátlan és ócska tervnek az egyetlen létező “attrakciójára” sem ugranak az emberek.
Hogy melyik régió turizmusát fejlesztené leginkább a kormány – azt, ahol még kevés a vendég, alig ismerik a helyet, és az lenne a cél, hogy népszerű legyen, vagy éppen a legismertebbeket – nos, ez döntés kérdése. Meg évjáraté: volt olyan korszak, amikor a kevésbé szem előtt lévő vidékek felemelése volt a központi stratégiai cél.
Tokaj mellett annak környékét is fel kéne fejleszteni, viszont a tervezet csak a szűk városról és annak közvetlen környékéről szól. Tízmilliárdért. Ahol semmit nem lehet csinálni. De azért munka legyen, még mindig jobb a fatális szervi összeomlásig tolni az igát értelmetlenül, mint örvendeni az életnek a rabigaság kényszere nélkül.
Egyrészt Tokaj mint város, nem egyenlő Tokajhegyaljával. Másrészt – ahogyan az egyik, híres borász-panziós ismerősöm fogalmazott – az itteni árakat csak egy szűk réteg tudja megfizetni. Az övét is kevesen.
Újfent visszaigazolást nyert, hogy nem a népnek készül a “turizmusfejlesztés”, hanem az újfeudalista földesuraknak. A nép jussa az örök szolgaság és kis elemózsiáért való térdre rogyva könyörgés.
Bár nem hangzottak el részletek a fejlesztések mibenlétéről, új szálloda biztos épül – de kiknek? A külföldi fiatalok, akik sokszor ellepik a fővárost, nem nagyon hallottak Tokajról, azt sem tudják, hogy kell odautazni, és mitől oly különleges ez a szépséges borvidék. Ha hallottak tokaji borról, azt az aszúval azonosítják, ami édes, és az édes bor közöttük nem igazán divat.
Muhaha, ekkora bevitt gyomrost követően kétséges, hogy valaha talpra áll a tokaji “turizmus”. A fenti megállapítások nyomán egyben a fiatalok “munkalehetőségeit” is kiikszelhetjük. Sem vendégként nem járnak oda, mert unalmas és fos, sem dolgozni nem fognak ott, mert a feudálfasizmus megfosztja őket ama perspektívától, hogy érdemes egyáltalán ilyen körülmények között életben maradni.
Vagy dobbantanak azonnal, amint lehet, vagy várja őket az alkoholizmus, majd 45 évesen a fatális sztrók.
Ez a “táj szépségére” való hivatkozás meg annyira XIX. század… Kétszáz éve még lehetett szép tájakkal vonzani a turistákat, hogy aztán a helyi csalók meg szélhámosok kifoszthassák őket, manapság ez édeskevés.
Arról nem is beszélve, hogy Magyarország tájai egyáltalán nem szépek. A komplett tájkép jellegtelen és unalmas, sem normális hegyeink, sem tengerpartjaink nincsenek, a flórából és faunából meg hiányzik az egzotikum. El kéne engedni ezt az önbecsapó delúziót, hogy Magyarország tájai bárminemű potenciállal bírnak turizmus szempontjából.
De mindegy is, mert a tájkép önmagában nem elegendő a turisták vonzásához. A gazdag programkínálat volna a lényeg, az meg nincs, mert ez a moslék rendszer tűzzel-vassal pusztítja a kreativitást és irtja vagy üldözi a bárminemű képzelőerővel bíró személyeket.
Kazahsztán is tele van szép tájakkal, mégsincs az országnak értékelhető turizmusa.
Amikor legutóbb nyáron Tokajban jártam, este 7-kor kihalt volt a város, ember alig járt az utcán. Mintha nem is egy világhírű borvidék központjában lennénk. Nincs igazi élet errefelé esténként – erről épp az egyik nyitva lévő pince tulajdonosa panaszkodott. Provence-t, Toszkánát, de még a Grinzinget sem lesz könnyű így leutánozni.
Itt a lényeg! Totális fantáziátlanság, hitványság, alsórendűség mindenütt. A kifosztott és a munkafasizmus poshadt kórságában vergődő lakosság semminemű forrással nem bír ahhoz, hogy életet leheljen a karhatalom által kipusztított kultúrába. A helyi földesurak meg tessék-lássék alapon, hogy felmarkolhassák az ingyen milliárdokat, lelocsolnak mésszel három viskót meg leburkoltatják erdélyi cigány rabszolgákkal a járdákat ótvar ronda és három hónap leforgásán belül szétmálló kockakővel.
Tudomásom szerint még Észak-Magyarország nagyobb városai, mint Eger meg Miskolc is konganak az ürességtől éjszakánként. Ami egyben azt jelenti, hogy nemhogy nem örülnek a fiatalok a helyi ótvar és hányadék “munkalehetőségeknek”, nemhogy nem mennek oda turistáskodni, de még a helyiek is fejvesztve menekülnek onnan, amint megtehetik. A maradék pedig keserves depresszióban agonizálván várja a kegyes halált.
Kábé ennyi perspektívát képes nekik nyújtani a hatalom a maga “munkalehetőségeivel”. Még leírni is terhes eme oximoront, megbicsaklik az ember keze a klaviatúrán.
Hiába nyüzsögnek a külföldiek nyáron a Bazilika körül vagy karácsonykor a Vörösmarty téren, nehéz őket elcsábítani erre a vidékre. Főleg, ha éppen nincs arrafelé valamilyen fesztivál. De ha tömeg van, akkor meg az okozhat infrastrukturális gondokat.
Tehát eleve alkalmatlan a környék a turizmus futtatására. De azért örülj, büdös jobbágy, mert VAN MUNKA! Öntögetheted a tokaji aszút egyik demizsonból a másikba, majd vissza, mint valami elmebeteg skizofrén, mert nincs kinek felszolgálni a nedűt.
Láttam anno egy Észak-Korea dokumentumfilmet, ahol egy teaboltban dolgozó lány árulgatta a portékáit az üzletbe tévedt turistáknak. Íme a playliszt hozzá.
Ez a lány élete minden egyes napját csendes magányában tölti a pult mögött, és várja a turisták felbukkanását, akiknek kínálgathatja a teákat. Saját bevallása szerint félévente egy turistacsoport látogat el hozzá, akiknek az igényét ki kell szolgálnia. Életének minden többi részében ő feleslegesen létezik. Nemhogy hiábavalóság a munkája, de élő ember nincs körülötte a komplett esztendő során, mivel teljesen egyedül vezeti a komplett helyiséget. És ne feledjük, Észak-Koreában nincs okostelefon, TikTok, YouTube az idő múlasztására.
Na az ilyenre mondom hezitálás nélkül, hogy van rosszabb a dologtalanságból eredő nyomorúságnál, hajléktalanságnál, éhhalálnál: amikor ugyanezen eredményért még meg is kell dolgozni.
