Akad egy társadalmi réteg, akik igazán remekül jöttek ki az elmúlt 3 év gazdasági Hirosimájából. Ők a gazdagok, akik jól kifundált COVID-hadműveletük által a szegények mindennemű javait elrabolhatták, miközben a hatalom az elnyomottakra totalitárius karantént, kisvállalkozók üzletbezárását, az aberrált és gyilkos COVID-intézkedéseknek való feltétlen megfelelést parancsolta.
Mivel a bamba nép kérdés nélkül engedelmeskedett a hatalom ukázának, egyáltalán nem csoda, hogy az abszolút többség az egzisztenciális megsemmisülés küszöbére került. Majd az idén végre fordul számukra a kocka, amikor a tavalyihoz képest 10-15%-kal alacsonyabb reáljövedelemért cserébe robotolhatnak, előidézvén részükre, hogy tartalékaik felszámolódását követően hiteleik is bedőljenek.
Ami az egyik osztálynak bánata, az a másiknak öröme: mialatt a 99% nyűglődik, halódik és pusztul, az 1 százalék szépen felmarkolta a koronavírus-riogatás három esztendeje alatt keletkezett vagyon kétharmadát. Nem valódi, kemény és alázatos munkával szerzett javakról van szó: a temérdek állam által gazdaságélénkítési célzattal kiszórt stimulus-pénzek, bezárt vállalkozók támogatásai, munkanélküliek jövedelem-kiegészítései, hitelfizetési kedvezmények révén spórolt pénzek kötöttek ki a milliárdos burzsoázia zsebében. Ugyanis a vadkapitalizmusban minden disztribúció felfelé történik, a szegények tartják el a markukat tartó gazdagokat, kik egyre harsányabban óbégatnak, hogy még többet és még többet követelnek a kiszipolyozott jobbágyoktól.
Akármilyen jellegű felzárkóztató vagy lecsúszást meggátolni hivatott támogatást is táplálnak a rendszerbe, a legutolsó fillérig minden kiköt a piramis csúcsán.
Voltaképpen a milliárdosok ingyen kapnak komplett országok gazdasági mutatóit felülmúló horderejű szociális segélyt, míg a szegények szája elől a legutolsó falatot is kiütik.
Mivel a kevésbé tehetősek vállalkozásait erőszakkal bezáratták, a több szektorban monopolhelyzetbe került nagyüzemek és bevásárlóközpontok gigantikus extraprofitot nyertek alanyi jogon ajándékba, mely körülményre a 2022-es évben további áremelésekkel reagáltak. Ha már megsemmisült mindennemű konkurencia, úgy diktálják az árszínvonalat, ahogy nem szégyellik. És hát sehogy sem szégyellik.
A vonatkozó Oxfam jelentés példának citálja, hogy a tavalyi év során az élelem árát megfizethetetlen szintre srófoló üzletláncok több mint megduplázták a profitjuk nagyságát, miközben egyre több kiszolgáltatott jobbágy sodródott az éhezés peremére.
Mindezek mellett pofátlanul alacsony a multicégek és a milliárdos burzsujok adórátája. A vagyonadó – már amelyik országban létezik – rátája nagy átlagban négy százalékban maximalizálódik, a dollármilliárdosok mintegy fele pedig olyan országban él, hol nem kell örökösödési adót sem fizetni.
A „trickle down economics” bukásának ténye hosszú évek óta közszájon forog, ám annak lehetőségét a legmarxistább beszélő fejek sem tudták volna elképzelni, hogy a gazdagok célja az alattvalóik életének végső ellehetetlenítése. Pedig jelen pillanatban éppen ez zajlik: ami mozdítható, vagy épp mozdíthatatlan, azt tőkeerejüknél fogva mindegy szálig elrabolják, majd magántulajdonba helyezik az elitek. Ideértve a hús-vér embert is, kiknek bedőlt hiteleik és tönkre ment egzisztenciájuk révén egyetlen beszolgáltatható értékük marad: a testük és elméjük feletti tulajdonjog és kontroll átruházása az elitek kezébe.
