Bezzeg régen mennyire cudar világ volt, 10 évet kellett várni egy Trabantra, és 5 évet telefonbekötésre.
A kapitalizmus azon ígérvénnyel lépett a rendszert váltó országok színe elé, hogy az áruhiánynak egyszer s mindenkorra vége, ráadásul a szocialista termékek korszerűtlensége és dizájnbeli ingerszegénysége is megszűnik. Mind mennyiség, mind esztétika szempontjából új korszak köszönt a kapitalizmus által szállított világmegváltó termékek sokaságára.
Ehhez képest most tartós hiányra figyelmeztetnek a közgazdászok mind elektronikai termékekből (elsősorban laptopokból), mind élelmiszerből.
Az áruhiánnyal ráadásul a gyártók és kereskedők egyaránt jól járnak, hiszen így a jól felsrófolt áraiknak köszönhetően növekvő profitra tehetnek szert. Ahogy egyre több gyerek kényszerül távoktatásra a nagyvilág fejlettebb és fejletlenebb féltekéin egyaránt, úgy növekszik a távolság az egyre dráguló kütyük beszerzésére képes, illetve képtelen lakosság közt. A keletkező digitális szakadék amolyan feudalista módon örök életen át elkísérheti a szerencsétlenségére karanténba kényszerülő, hátrányos helyzetű gyerekeket.
Ebben a cudar időszakban ráadásul termelékenységet növelő beruházásokba sem fognak a kapitalisták, mert az csökkentené a profitrátát. Így hát a figyelmeztető lövést leadó közgazdászok szerint arra kell készülnünk, hogy amíg a kereslet-kínálat jelen gyártósorok kapacitásának szempontjából opcionális aránya helyre nem áll, tartós hiányra kell készülnünk elektronikai eszközökből, illetve alapvető élelmiszerből.
Érdekes paradoxona még a folyamatnak, hogy a legolcsóbb laptopok, netbookok ára szép lassan kezdi alulról súrolni a kedvezőbb árfekvésű gamer, illetve üzleti laptopokét. Melyik rendszer is vált életképtelenné amiatt, hogy a jellemzően alacsony nívójú termékekhez magas árszínvonal társult?
