Miután kezdtem átlátni, hogy ez az ún. „járvány” mekkora átverés, első, megváltozott hangvételű cikkem a „Jutalmat kapnának, akik ellenszegülnek a koronavírus-oltásnak” c. értekezés volt, melyben megfogalmaztam, hogy az oltást visszautasító emberek hamarosan busás jutalmak garmadáját fogják elnyerni, melyekkel a különféle cégek, illetve kormányzatok árasztják el őket.
A jutalomeső első cseppjei a rohamosan terjedő home office konstrukciók voltak, melynek köszönhetően tömegeknek nem kell többé zombulva zötykölődni hajnalonként a buszon, hogy letargikusan bámulhassák a többi hasonszőrű, hörgő élőhalott pofáját. Eme előny azonban nem kizárólag az oltatlanokra vonatkozott, mindenkinek megadatott a lehetőség az ültetvényről való kicsatlakozásra.
Most érkezett meg az első fecske, aki kifejezetten az oltatlanok részére ajándékozik olyasféle előnyöket, melyeket a bamba oltottak igencsak megirigyelhetnek. A Morgan Stanley pénzügyi nagyvállalat visszavárja a klausztrofób fülkékbe a szabadság édes ízétől megrészegült munkaerőt, ráadásul maszkviselés és távolságtartás nélkül. Hogy hol a csapda? Nos, kizárólag az oltottakra vonatkozik a „nagylelkű ajánlat”. Akik nem vállalják a szurkálást, azoknak továbbra is odahaza kell donaldkacsázniuk, inniuk a kakaót és nézni a vígjátékokat, míg az oltott munkaerő saját izzadtságába belefulladván senyved a pszichopata vezetők által óbégatás alatt tartott beltérben.
Következő lépésként igyekezhetne a cég a zakó-boxer meg a fali szőttes esztétikátlan házi divatjától is megszabadítani a benti irodistákkal Zoom-meetingek révén kapcsolatot tartó házi munkaerőt. Leküldhetnék őket például a tengerpartra, hogy mojitoval a kézben és bikinis lányokkal a háttérben az otthoni lustálkodók igényességi szintje is hozzá igazítható legyen egy ily magas presztízsű pénzügyi vállalat megszokott eleganciájához.
