Ugyan minden propagandamédia-csapból az elektromos járművek hegemóniájának üdvtörténete csorog, a valóság hangyányit más képet fest a tényekre ügyet sem vető propagátorok hagymázas fantáziavágyaihoz képest.
Bár 2030-ig a benzines és dízeles járművek forgalmazásának tilalmát, újabb 20 éven belül pedig teljes körű karbonsemlegességet irányoztak elő az EU-s bürokraták, az ezek helyettesítésére hivatott villanyautók csak nem akarnak többségi uralomra szert tenni. Sőt, nyögvenyelős népszerűség-növekedésük a koronavírus-átverés bukását követően 180 fokos fordulatot vett.
A probléma fő oka vásárlói részről, hogy ezen járművek teljesen használhatatlanok nagy távolságok megtételére, városi járműnek pedig túlontúl költségesnek bizonyulnak. Az sem segít megítélésük jobbá tételében, hogy a hagyományos kocsikhoz képest sokszoros arányban veszítenek értékükből az elektromos autók, több millió forint veszteséget generálván idővel a fenntartásukhoz ragaszkodó tulajdonosoknak.
Mint kiderült, az egyéni preferenciák változása mellett tornyosul a „környezetbarát” alkalmasságok terjeszkedése előtt egy még hatalmasabb akadály, melyet dollármilliárdos befektetések révén sem lehetséges kiküszöbölni. Egész egyszerűen fogytán vannak a járművek előállításához nélkülözhetetlen ritkaföldfémek, a maradék készlet legmagasabb aránya pedig Kínában összpontosul. A leselejtezendő használt akkuk kapcsán kiderült, azok szennyezőbbek minden önfeledten pöfékelő SUV többéves füstkibocsátásánál.
A koporsóba az utolsó szöget a villanyos járművek radikális degradálódása veri be: kétszeres gyorsasággal használódnak el hagyományos társaikhoz képest, mely tény nyilván ugyanennyivel nagyobb mennyiségű veszélyes hulladék létrejöttét keletkezteti – amit nyerünk a vámon, azt elvesztjük a réven.
Ha mérlegre rakjuk az elektromos autók illuzórikus előnyeit azok kézzel fogható hátrányaival, láthatjuk, hogy senki ép elméjű embernek nem éri meg azok istápolása.
Érdekes módon már most elkezdtek reagálni a különféle intézmények a változásokra, s -nyilván a rohamosan növekvő energiaárak lelkes hozzájárulásával – kezdik kivezetni az ingyenes töltőállomásokat a kutak mellől és a parkolóhelyekből.
Anglia egyetlen év lefolyásán belül elképesztő veszteségeket szenvedett el az elektromos töltőállomások számosságára nézve: a 2022-es 5715-höz képest idén mindössze 3568 állomás áll a „környezettudatos” sofőrök rendelkezésére, ami csaknem 40%-os zuhanást jelent.
A drágalátos regulátorok a fentieken felül nyilván teljesen figyelmen kívül hagyták az árammal működő járművek úthálózat állapotát befolyásoló hatását is. Az akkumulátorok rendkívül nagy súlya végett nagy átlagban egyharmadnyival magasabb tömeggel bírnak benzines társaiknál. Amennyiben minden fosszilis üzemanyaggal működő autó lecserélésre kerülne villanyárammal üzemelőre, az eleve satnya állapotban leledző úttestek kopása még inkább felfokozódna, a parkolóházak tekintélyes részét pedig újra kéne építeni, hogy a megnövekedett tehertételt képesek legyenek elviselni. Vagyis az elektromos autók igényeinek való megfelelés érdekében még fokozottabb környezetszennyezés és még több ipari hulladék előállítása szükségeltetik, nulla közelébe vagy akár az alá redukálván a villanyautók környezetbarátságának egyenlegét.
Elég nehezen hihetjük ezek után, miután a környezetért való aggodalom ürügye mentén végzett hamis erénydemonstráció költségeit egyre nagyobb mértékben a lakosság pénztárcája kénytelen viselni, hogy az átállás üteme fenntartható marad ahelyett, hogy elkezdenének visszafelé megindulni a folyamatok.
