Figyelem: ez a cikk 2021. április 19-én keletkezett, ám később került csak beszerkesztésre. A benne foglaltatott egyes információk elavultak lehetnek.
A kutyának sem kellenek a kígyóolajok, amiket boldog-boldogtalannak szórnak kifelé, csak vigye már őket valaki. Ha minden így megy tovább, hamarosan kígyónyelvű házaló ügynököknek kell csöngetnie a lakásokon, miután a kezdeti langymeleg lelkesedést követően elfogytak az oltatni kívánó alanyok. Így pedig nem lesz nem létező nyájimmunitás.
Egyéni orvosi beszámolók szerint akadnak olyan körzetek, ahol bár tömegesen regisztrálnak az oltásra, és az időbeosztás is betelik, a lakosságnak végül mintegy fele nem járul a megfelelő helyiségbe az oltást felvenni. Márpedig ukázba van adva, hány embert kötelező aznap megkísérteni a bájitallal. Ugyanúgy, mint a régi szép időkben: mennyit fialjon a disznó.
Mire fel ez a hatalmas közöny? Pedig a lakosság százmilliárdjaiból fenntartott propagandagépezet igazán megizzad a hazugság terjesztésével. Fura mód nemzetközi szinten sem sokkal jobb a helyzet.
Hogy megérthessük a jelenlegi szituációt, forduljunk szeretettel és érdeklődéssel Hamvas Bélához, illetve az ő „Megrendelés” c. esszéjéhez a Patmosz I. kötetből.
A nép teljesen függetlenül attól, hogy valamely tétel igaz, vagy sem, sőt személyes véleményétől is függetlenül, szavazatát a hatalom nyomásának irányában fogja leadni, vagyis a hatalom hazugságára a válasz a nép hazugsága. Az egymást becsapásnak ezt a sajátságos területét nevezik politikának…
Kétségtelenül megállapítható, ha a kormányzat a polgárságot kecsegtető tételeivel becsapja, és további hatalmaskodását így óhajtja biztosítani, a polgárság a kormányzatot szintén becsapja, mert a tételeket nem hiszi el, és azok mellett csak színleg, bizonyos érdekből foglal állást. A kormány úgy tesz, mintha a nép érdekében kormányozna, a nép úgy tesz, mintha ezt elhinné.
Vagyis a lakosság szépen tömegesen regisztrált az oltásra, hiszen úgy látta, hogy nagy mértékű hátrányok érhetik majd a hatalom részéről, amennyiben nem teszi. Aztán megszólal a lelkiismeret. Eleddig elég volt a hatalomnak az által megfelelni, hogy elmentem rájuk szavazni, cserébe megkaptam a száraztésztát. Most azonban ez már nem elég nekik, hanem a testemen belülre kívánnak ki tudja mit fecskendezni. Az életem kockáztatása talán már nem éri meg a két kiló krumplit.
Ha kiszállt volna a politika a vakcinabizniszből, és hagyta volna, hogy a tudomány – ha nyögvenyelősen is, de – valahogy kezelje ezt a problémát, valószínűleg hasonló jellegű bizonytalankodással indult volna a rendszer. Ám ahogy vonulnak elfelé a viharfelhők, és kezd egyértelművé válni, hogy a vakcinák biztonságosak, a mellékhatásokat nem titkolják el, hagynak szabad választást az embernek annak ellenében, hogy a hatástalan kínai vagy a trombózist okozó filléres angol löttyöt nyomkodják kormányzati parancsra a testébe, talán megenyhült volna a lakosság szíve és meglett volna a szükséges 70%-nyi oltott, ha már ennyire ragaszodnak a tudóskák a nyájimmunitás mese-mese mesketéjéhez.
Ehelyett mit műveltek a válságban karrierjük betetőzését látó otromba tudósok, tandemben a karhatalommal? Követelték terrorisztikus módon a lezárásokat, a fullasztó szájkosár hordását, a lakosság földönfutóvá tételét, a totális kiszolgáltatottság megteremtését, majd mikor fordulna a kocka és a hatalomnak immár a nép aktív közreműködésére volna szüksége, az egyik fele félelemből cselekszik (regisztrál), a másik fele félelemből nem cselekszik (nem lázad), a köztes rész pedig két szék közül a pad alá esvén igyekszik kétkulacsos attitűdöt felvenni: eljátssza, hogy mindent megtesz a hatalom kedvéért egész addig, míg nem a saját bőrét viszi a vásárra a „magasztos” célért. Regisztrál, de nem megy el.
Így folytatja Hamvas Béla:
A kormányzat egyébként azt a tényt, hogy hatalmát fenn tudja tartani, csak egyetlen körülménynek köszönheti. A polgárság nagyon jól tudja, mi az igazság, de azt is tudja, ha ennek az igazságnak alapjára helyezkedik, a hatalom ellensége lesz, és az igazság a hatalommal szemben nem fogja megvédeni, az igazság nem ad neki kenyeret, nem menti meg az üldözés elől, nem fogja kivezetni a börtönből, sem nem menti fel a bíróság előtt.
Emlékezzünk, mennyi ártatlan, felszólaló tudóst, orvost, alternatív média képviselőt hurcolt és lehetetlenített el a hatalom. Hogyan dobáltak sok százezres bírságokat a kisnyugdíjasra, hajléktalanra, sokgyerekes szegény apákra-anyákra, majd fenyegették őket börtönnel, gyerekeik elvételével. Hány vállalkozást tettek tönkre és zárattak be végleg, mialatt a milliárdosok a világ teljes vagyonát elrabolták maguknak. A sok retardált vírusfanatikus fasiszta meg jót röhögött. Hát most egyék meg, amit főztek. Nincs ellenállás, de nincs többé együttműködés sem.
Ez az egyetlen ok, amiért a polgárság úgy tesz, mintha a kormányzat előtt meghódolna. Tudja, mi az igazság, de azt is tudja, hogy közvetlen életcéljainak elérésében az igazság nem fogja támogatni, márpedig az ember elsősorban az „élni csak kell” álláspontján van. Az igazságot feláldozza annak, hogy jó állást szerezzen.
Az „élni csak kell” filozófiája ugye felszámolódott a karantén meg a kötelező vírusrettegés következtében. A „jó állások” a földdel váltak egyenlővé, maradt a megbetegítő, pusztító ipartelepeken való robotolás, meg a húgyagyú pártállamiak által erőltetett közmunka. Ami nyilván arra hivatott, hogy a milliós bírságokat, meg a moratóriumok feloldását követő uzsorahiteleket lehessen belőle fizetni, hát persze… Na jó, lehet még választani a karhatalmi terrorista meg a pártállami propagandista funkciót is, de ahhoz aztán igazán alsórendű féreggé is kell válni, arra meg nem mindenki alkalmas genetikailag.
Nagyon-nagyon nyögvenyelősen, és elképesztően lassan, de kezd végre felébredni az emberiség ama valóságra, hogy tulajdonképpen rabszolgái vagyunk egy igazán alantas, hányadék struktúrának, mely adni nem ad semmit, inkább zabolázatlanul rabol. Majd amit elvett tőlünk, annak tized, vagy mostanában inkább század részét visszaosztja a pórnépnek mindenféle támogatások meg kedvezmények jogcímén, a többit zsebre rakja. Ezután a minden csőből tüzelő hazugságmédiájukkal terjesztik tova, hogy mennyi mindent ad a teremtő krisztusi jóságos állam a kifosztott lakosságtól elrabolt pénzek és javak tizedéből… Ha valaki ki merné nyitni a száját, az ő pénzéből fizetik az élősködő propagandistát, veszik meg a gumibotot, bónuszolják a NAV ellenőrt a terrorizálására, ütlegelésére és gyötrésére.
Ezért nincs igény a méreglöttyeitekre. Elfogyott az energia a hányadék rendszeretek kiszolgálására, az együttműködés hiteles elszínészkedésére. Kezd felsejleni a meztelen valóság.
Különös nehézséget jelent, hogy az ellenállás emberének organizáltsága növekszik, és egyre hatékonyabban védekezik a kormányzat hazugságrendszere ellen. Félő, hogy a közöny máris igen nagy.
Erről ennyit.
A mókuskerékbe sem nagyon igyekeznek vissza az emberek. Persze egyértelmű: miért is tennék? Az uzsorahitelekkel tömött lakás már úgyis megy a hiénáknak, felesleges tovább fizetni a törlesztőt, a terrorbüntetések fizetése lehetetlen közmunkából meg túlárazott albérletből, hát cselekszik az emberek az egyetlen dolgot, amit a retardált, húgyagyú rendszer megenged nekik: passzívan szemlélik a végső összeomlást.
A home office nagyon megtetszett az életképes kisebbségnek: a munkaerő harmada a felmondást is megfontolná, amennyiben visszaterelnék őket az ültetvényre. A Deutsche Bank korábban már megkongatta a vészharangot, hogy luxusprofitjaik veszélyben vannak a hiteleikből felhúzott kongó irodaházak következtében, ezért adót vetnének ki az otthonról dolgozó értelmiségiekre.
Hiába nyitottak a teraszok, se munkaerő, se vendég nincs. Megtanulta a kifosztott jobbágy, hogy munkaviszony létesítésével a teste felett is rendelkezik a munkáltatója, és kényszerítheti oltásra önhatalmúlag. Maszkban bejárni enni-inni jobbára magányosan, társaság nélkül a túlárazott eledelt egy gazdasági válság közepén szintén nem a józan ész fokmércéje.
Azért a pártállami kreténség még mindig rákontráz a hülyeségre: „A védettséggel rendelkező lakosság indítja újra a gazdaságot”. Nyilván a farhát-zabáló kisnyugdíjas, meg a krónikus betegségekben halódó középkorú jobbágy igazán fontos fogyasztási csoportjai az újrainduló gazdaságnak. Még néhány bírságot is rájuk verhetünk csak úgy heccből, hadd segítsünk nekik pörgetni a gazdaságot.
A halódó karhatalmi züllés igazán hatásos akkorddal zárja a humorbombák hullajtását:
Az év második negyedévében már két számjegyű lehet a magyar gazdaság növekedése.
