Ki ne szeretné az aranyos, cuki kis zsiráfokat a barna foltjaikkal, daruszerű nyakukkal és fekete boci szemeikkel? Milyen kár, hogy unokáink már nem kapnak lehetőséget annak megértésére, miért is rajongtunk annyira „bezzeg a mi időnkben” eme fura fazonokért.
A zsiráfok létét nem pusztán az orvvadászok veszélyeztetik. Tekintélyes részük kerül ilyen-olyan kerülőutakon az USA-ba és egyéb gazdag nyugati országokba, ahol természetes szavannabeli élőhelyeiktől elszakítva szaporodásra képtelen állapotban várják a kegyes halált valamely állatkert, vagy épp egy gazdag família fogságában.
Az importbiznisznek hála a megszokott közegükben tébláboló zsiráfok állománya az elmúlt 20 év során legalább 40 százalékkal csökkent, pedig alapból sem voltak elkötelezett hívei a túlnépesedésnek. Mára alig 97 ezer példány létezését tartják számon, mely adat nyomós indokot szolgáltat arra, hogy nyakas barátaink csatlakozzanak a kipusztulás előtt álló fajok immáron meglehetősen népes táborához.
Az elismertetés előtt azonban kegyetlen bürokratikus akadályok állnak. Összesen 5 természetvédő szervezet nyújtotta be összefogva és láncba szerveződve az ezzel kapcsolatos petíciót még 2017 áprilisában az amerikai Hal -és Vadvilág Szolgálatnak (FWS), mely a különböző fajok veszélyeztetettségének mértékét elbírálni hivatott kormányzati szerv.
Az FWS derék bürokratái azonban jelentősen megfáradhattak a konstans fánkzabálásban, az állatvédőknek ugyanis perrel kellett rávenniük a hivatalt, hogy egyáltalán elkezdjenek foglalkozni az üggyel. Így aztán végül április végén sikerült megkezdeni a vizsgálódást a zsiráfok sérelmes helyzete ügyében. A végső döntéshez, vagyis hogy ténylegesen beemelik-e a zsiráfokat a veszélyeztetett fajok listájára, akár 12 hónapon keresztül is üldögélhetnek a papírkötegeken.
Amennyiben az illegálisan bevándoroltatott patások védelmi státuszt kapnak, jelentősen megnehezedik az élő zsiráfokkal, valamint azok szerveivel és trófeáival való kereskedelem. Jelenleg ugyanis semmiféle tiltás nem vonatkozik az árusításukra.
