Évről évre maga alá gyűri az élvonalbeli DJ-ket a kísértés, hogy fesztiválszezonra előrokkuljanak valamiféle rendkívül bugyuta, ámde könnyedén skandálható agyonbasszusolt himnusszal. Természetesen kedvenc DJ-inkről a lehető legmagasabb hittel feltételezzünk, hogy minden erejükkel igyekeznek ellenállni eme sátáni sugallatnak, csak hát szegények totálisan magatehetetlenek a feléjük záporozó ezirányú kényszerimpulzusokkal szemben. Egyesek amolyan rosszindulatú pletykaként azt terjesztik, hogy egyáltalán nem is tesznek semmiféle erőfeszítést e csúf balesetek elkerülésére. Ne üljünk fel eme zakkant felhangoknak, továbbra is higgyünk rendíthetetlen szenvedéllyel a mikulásban.
Armin szegény producerei idén is magatehetetlenül szemlélték, amint spontán rángásos görcsöt kapó karjaik oly módon fibrilláltak rendíthetetlenül, hogy abból végül egy vérbeli Tomorrowland himnusz kerekedett, ha nem is hivatalos formában. Epilepsziás rohamaik fő rendezőelve idén valószínűleg a bigroom psy nevezetű szörnyszülött bevezetése volt az elektronikus zenei kultúrába, melynek létéről immáron két éve keringenek mendemondák szerte az EDM-birodalomban.
A szájukból előtörő sátáni kacajnak kétségkívül van létjogosultsága: a „bla bla bla” varázsige egyidejű hangos mormolása az egybegyűlő sokezer fős tömegek részéről a leghatékonyabb vudu-mágia, ami a zenét nem értő boszorkányüldözők fejére olvasható.
