Nem pusztán azért érdekes számunkra a Woodstock, mert egyszeri és megismételhetetlen eseményként írta be magát a hippitörténelem könyvébe, hanem mert eme fesztiválban gyökerezik a kb. 20 évvel később egymást érő rave-ek, valamint a mai idők Tomorrowland-jeinek és Sziget fesztiváljainak esszenciája.
Soha ekkora létszámú közönséget nem sikerült korábban nem felülről szervezett módon összetrombitálni, és az esemény 3 napja alatt összegyülemlett mintegy 400.000 fős létszám még napjainkban is elismerést érdemel.
Az elmúlt évtizedekben több kísérlet is akadt a Woodstock feltámasztására, hol kevesebb, hol még kevesebb sikerrel. A legfontosabb célt – azaz, hogy az eredeti fesztivál székhelyéül szolgáló Bethel-i magánbirtokon kerüljenek megvalósításra az utódok – rendre sikerült elsinkófálni. Leginkább azért, mert a farm tulajdonosa nem kívánta a Woodstock-ot viszontlátni, miután az eredeti `69-es eseményen a szerény infrastrukturával rendelkező telken az eredetileg várt 50.000 ember helyett ennek mintegy tízszeresét sikerült a helyszínre édesgetni. Csupán isteni szerencsének, illetve a közönség lélekjelenlétének volt köszönhető, hogy az összejövetelt mint az egyik legikonikusabb fesztivált üdvözölhetjük, nem pedig egy 2010-es Love Parade-et is messze túlszárnyaló katasztrófa melegágyának.
Legelőször a 25. évforduló alkalmából rendezték meg ismét az eseményt 1994-ben, majd `99-ben újabb felvonás következett. Bár a létszámra egyik alkalommal sem lehetett panasz, ama bizonyos varázslatos aurát sose sikerült teljes egészében visszahozni. Az eredeti helyszín hiányán felül a 94-es eseményt a végig esős időjárás és szervezési elégtelenségek szórták meg átkokkal. 1999-ben ennek szinte szöges ellentéteként a kibírhatatlan 38 fok feletti forróság, valamint a tömegnyomor okán kibontakozó agresszió és a Limp Bizkit koncert ideje alatt a színpadok közelében elkövetett nemi erőszakok (!) verték a szögeket az új generációs Woodstock-ok koporsójába.
Az ezredvégi buliban a legnagyobb kárt azonban a fesztivál kapitalizációja tette. A hatalmas hőség ellenére tilos volt ételt és italt a fesztivál területére vinni, a helyszínen pedig elképesztő drágaságot tapasztalhattak a vendégek. Megjelentek az itt-ott kihelyezett ATM-ek is, sőt, a belépőjegyek magas alap ára is azt mutatta, hogy hippik helyett a yuppie-k végső uralma köszöntött be a Föld bolygón, elszívva az utolsó talpalatnyi levegőt is az önszerveződő közösségek elől.
Idén azonban ismét jubileum következik, elérkeztünk ugyanis a Woodstock 50. Évfordulójához. Újabb kiváló lehetőség kínálkozik az eleddig egyszeri varázslat méltó megismétlésére.
A Woodstock 50 egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy maga az eredeti szervezőség is részt vesz a folyamatokban. Természetesen sokan közülük sajnos már az örökké zöldellő túlvilági réteken szagolják a soha el nem hervadó ibolyákat, ám a csapat életben maradt része komoly elköteleződést mutat a Woodstock szellemének megidézésére.
Legelső intézkedésként megszerezték a Bethel-i farmot, azaz az eredeti helyszínt. Úgy tűnik, a tulajdonosoknak mégiscsak megenyhült a szíve egy ilyesfajta jeles jubileum kiszolgálására.
Természetesen a történelemhű helyszín önmagában mit sem ér egy megfelelően ütős fellépői névsor nélkül. A hivatalos line up mind a mai napig nem érkezett meg, sőt, egyelőre jegyek sem kaphatók, érdekes pletykák kaptak azonban szárnyra a fellépők mibenlétét illetően.
Ami alapvető kötelesség, hogy az 50 évvel ezelőtti lineup-ból összezördítsék azokat, akik egyáltalán élnek még, de nyilvánvalóan az utóbbi évtizedek rockegyüttes-termése is hemzseg az említésre méltó daraboktól.
Biztosra mondhatjuk, hogy az élők sorából való távozásuk okán biztosan nem lesz velünk Richie Havens, Janis Joplin, Jimi Hendrix, Joe Cocker, Ravi Shankar, Paul Butterfield, Levon Helm, Keef Hartley, Bret Sommer, Tim Hardin, valamint Johnny Winter sem. A maradékból persze szabadon lehet találgatni.
Hogy a fiatalabb zenésznemzedékekből kiket hívnak el, azért érdekes kérdés, mert biztosra vehetjük, hogy a szokásos rock, metal, valamint a 94-es 25. évfordulós rendezvényről itt felejtett rap-együttesek is tiszteletüket teszik. A kiszivárgott pletykák alapján azonban most először úgy tűnik, hogy az elektronikus zene is hasít ki magának egy kis szeletet az ígéretek szerint minimum 40 előadót magában foglaló névsorból.
Konkrétan a Daft Punk, a Swedish House Mafia, Deadmau5, valamint Skrillex neve szerepel felsorolva a suttyomban napvilágra került dokumentumokban, de a The Weeknd is a lista részét képezi, akik ugyan hagyományosan nem részei az EDM szcénának, de szintén elektronikus alapokkal hívják keringőre lelkes rajongóikat.
Egy ilyen nagyszabású esemény szervezése akár néhány évvel a tényleges megvalósítás előtt kezdődik (pl. a lineup összerakása), ezért még Avicii neve is szerepelt a papíron, akit – nyilván tragikus halála miatt – mostanra kénytelenek voltak kihúzni.
Furcsa fintora lehet a sorsnak az elektronikus zene megjelenése egy kifejezetten rockra szakosodott fesztiválon. Amilyen nagy esélye van ezeknek az – egyébként nyilván csak elszórtan szereplő – neveknek a sikerre, ugyanúgy csúnyán vissza is üthet a dolog.
Kíváncsian várjuk a teljes line up-ot, addig is kénytelenek vagyunk beérni egy dátummal, miszerint augusztus 16-18 között, tehát az eredeti szellemben 3 napig zajlik az esemény.
Az is kiderült, hogy rászervezés is valószínű, ami alapvetően nem egy bölcs dolog. Ám az öreg róka szervezők egyike nem látja megfelelőnek az eredeti helyszínül szolgáló farmot, így egy kicsit arrébb saját szájíze szerint szervez le egy másik „Woodstock 50” eseményt. A dezertáló szervező ráadásul TED-stílusú előadókat is kíván hívni az eseményre, sokkal mainstreamebbé és piackonformabbá téve a hippiparadicsomot.
