Részemről nem voltam elalélva az eddigi próbálkozások láttán egy megfelelő módon szeparált buli létrehozatalára. Az autós diszkóra mondhatnám szép eufemisztikusan, hogy tájidegen, a diszkók padlójára rajzolt körök pedig az utolsó cseppnyi romantikát is kiöntötték a zenés-táncos rendezvényekből.
Bár a szabadtéri műsorokkal szemben a legtöbb országban hangyányit megengedőbbek a szabályozások, így is nyögvenyelősen sikerült csak elfogadható nyári programokat szervezni. Úgy tűnik, szezon végére születtek csak meg az első elfogadható megoldások a bulizók elszeparálására, a hangulat halottá nyilvánításának szüksége nélkül.
Üdítő színfolt lett az augusztus végi Decibel Outdoor, melyen a megszokott 50 ezer helyett csupán 500 kiválasztott raver rophatta az egyetlen létező tánctéren. Mégis, a social distancing-próbálkozások közül idén nálam a Decibel vitte a pálmát. Sajnos a Defqon.1 és Dominator fesztiválok streamjeit közönség hiányában meglehetősen lélektelennek találtam, a foghíjasított Decibel Outdoor azonban megtartott pár parányi szeletet az eredeti fesztivál arculatából, hangulatából, valamint a közönség szellemiségéből is.
Mivel idén hamar megérkezett hozzánk az ősz, nyugodt szívvel kijelenthetem, nyári buli témakörben elfogadhatóbb programunk az idén már nem lesz.
