Idén már másodjára marad el a híres-neves O.Z.O.R.A. fesztivál. Hogy egy kicsit tartsák a hájpot, illetve a feszült várakozási időt némileg ellentételezzék, a szervezőgárda szép csendben fű alatt (vagy hatására?) kijött egy hivatalos dokumentumfilmmel, mely a fesztivál történetét meséli el a kezdetektől egészen napjaink eseményeiig.
A műsorban kitérnek az eredetileg Solipse néven futó „nagypapára”, melyen az 1999-es teljes napfogyatkozásra időzítve 20-25 ezer ember vett részt. Akkoriban még senki nem gondolta volna, hogy a több ezer kilométerrel arrébb helyezkedő Goa területéről eredő fesztiválkultúra, valamint a psytrance műfaja képes lesz hídfőállást verni idehaza.
A dádpusztai birtok tulajdonosait az ábrándos szervezők maguk keresték meg azon kérésükkel, hogy bérbe vehessék a területet. Zimányi Dánielt, az egykori tulajt (nem rég hunyt el) annyira megihlette a buli szelleme, hogy saját maga szinte rögvest belevágott egy ugyanilyen jellegű esemény megrendezésébe, természetesen szerződtetett profikból és lelkes amatőrökből álló gárda segítségével. Az első nagy hepajt azonban csak 2004-re sikerült tető alá hozni Sonar Plexus néven, majd egy évvel később névváltással kapta a közelben fekvő Ozora faluról kölcsönzött O.Z.O.R.A. nevet.
A fesztivál fejlődése a kezdetektől, az újabb helyszínek felépítésének története, a szervezés kérdésének, majd a szervezőgárda cseréjének miértje is szerepelnek a kábé egy óra hosszúságú filmben.
