Ketté szakadt a világ, mióta a koronavírus-vakcinák elfogadása vált a diskurzus legfőbb tárgyává. Nem csoda, hiszen egyik oldalon csupa pozitív, értelmes, az emberiség felemelkedéséért küzdő, nemes lelki ifjú harcol, míg a másik oldalon az emberiséget a bér -és adósrabszolgaság elnyomó feudalista posványába visszaerőszakolni kívánó, nagyokat mondó szájjal (propagandamédia) bíró erőszakos hatalom, valamint annak haldokló-fuldokló, vesztüket érző seggnyalonc csinovnyikjai.
Az őrjöngő félholtak a „rákok a vödörben” effektust mintázva két marékkal kapaszkodván a felemelkedő emberiségbe igyekeznének minket visszahúzni a rothadó terrorhatalmi mételybe: vissza a pusztulásba, a halálba. Nem tudják, hogy az okádékban, melyben lubickolnak, nem létezik semmiféle élet, mégis össze-vissza kapálóznak és óbégatják a nagyvilágba:
Élni akarok, élni akarok! Hozzátok a vakcinát, szurkáljatok halálra vele, mert ÉLNI AKAROK!
Szottfried Ádám, Angliában élő magyar fiatalember spirituális szempontból elemzi a koronavírus-hisztéria főbb aspektusait, benne a politikusok újonnan felvett szokásait, amikor véletlen kiesnek szerepükből, és a lakosságra maszkot, karantént, távolságtartást diktáló pártállami bűnözők vakációznak, maszk nélkül vásárolnak, élik tovább nagyvilági életüket.
Nem véletlenül léteznek színművészeti egyetemek, a hiteles színjátszás ugyanúgy sok-sok évnyi gyakorlatot kíván, mint bármely más szakma. A politikusok, illetve a valaguk végéből kikandikáló (ál)tudósok azonban képtelenek hitelesen alakítani karakterüket a vásznon, ezért nevetséges botladozásaik révén egyre többek részére válik teljesen egyértelművé, valójában mire is megy ki a játék. Azt képzelték, elegendő az egész világot egy ócska sandbox RPG-vé alakítani, és máris mindenki nyakló beveszi ótvar hazudozásaikat.
További felvilágosításért katt a videóra (nyugi, a srác visszafogottabb és diplomatikusabb nálam).
