Mint azt mindannyian tudjuk vagy tagadjuk, a kapitalizmus időről időre visszatérő válságokat generál, melyek eredménye a gazdagok gazdagodása és a szegények szegényedése. E válságok magyarázata azonban radikálisan eltér a különböző közgazdasági iskolák evangéliumai alapján, attól függően, érdekében áll-e az adott doktrinációs központnak a kapitalizmus mentegetése, vagy inkább mélyebben kívánnak beásni a nyúl üregébe.
Pogátsa Zoltán közgazdász és szociológus (és vele együtt a legtöbb józan újhullámos szakértő) serényen hangoztatja, hogy nem létezik gazdasági folyamat a bennük részt vevő különböző emberi csoportok tevékenysége nélkül. A csoportok tevékenysége pedig erősen függ a többi csoport hatásaitól, legfőképp a piramis csúcsán üldögélő hatalmasok által képviselt ideológiák elvárásaitól.
Vagyis a kapitalizmus válságai a rendszer működéséből erednek, magukat a konkrét válságokat pedig a működést befolyásoló hatalmi körök, azaz maguk a kapitalisták okozzák. Némely esetben persze a politika is ront a dolgon, sőt, a kapitalizmus hierarchiájában középre vagy alulra helyezett társadalmi rétegek attitűdjéből is kivirágozhatnak válságok. Pláne ha e csoportokat óriási tömbökbe pakolva pontosan ugyanazon viselkedésre és gazdasági működésre kívánjuk serkenteni, pl. eleve visszafizethetetlen hitelek nyakló nélküli felvételére.
A legtöbb modern főiskolán és egyetemen azonban nem ez az oktatott üdvösségtan, hanem a neoklasszikus elmélet, mely szerint a gazdaság teljes mértékben elválasztható annak saját értékrendjétől és a résztvevő emberek elvárt viselkedésének hatásaitól.
Az időszakosan kirobbanó összeomlások tehát nem a rendszer működését megalapozó ideológiából, hanem teljes mértékben külső forrásból (externáliákból) születnek. A kapitalizmus minden körülmények között egy tökéletesen üzemelő, saját hibáit automatikusan korrigálni képes univerzális rendszer, melyet rajta kívül álló gonosz hatalmak (pl. a rabló állam és a szent piac feltétlen kiszolgálását megtagadó parazita ingyenélők) igyekeznek megdönteni és ezáltal a kapitalizmus természetes, Isten (vagy épp Sátán) adta rendjét szabotálni.
Pogátsa Zoltán viszonylag terjedelmes videójában végigveszi szinte az összes ismert iskola tanait a válságokkal kapcsolatban, természetesen a leghasználhatatlanabbtól (neoklasszikus) a valóságot leginkább leírókig (Piero Sraffa, Hyman Minsky és felháborító módon Karl Marx).
Aktuális ez az elemzés, hiszen pletykás nyelvek szerint hamarosan itt a kapitalizmus újabb összeomlása, pedig még az előzőt sem hevertük ki. Fontosabbnak bizonyult ugyanis a „piacok megnyugtatása” érdekében elhazudni a komplett kapitalista rendszer borzalmas állapotának tényeit fals statisztikákkal, az összeomló kereslet katasztrófáját pedig radikális fiskális stimulációval (pénznyomtatás orrvérzésig) orvosolni. Magyarán egy felpuffadt hullát kitömni, hogy jól mutasson a kirakatban.
Ez a videó nem ajánlható azoknak, akik egymondatos világmagyarázatokat akarnának kikövetelni és a negatív gazdasági hatásokra, melyek a saját életüket is nyomorba taszíthatják, maximum ökölrázással képesek reagálni. Akik viszont egomán késztetéseik ellenére hajlandóak a tágabb világ működését is kicsit megismerni, minimális érdeklődéssel a gazdaság folyamatai felé, nekik javasolt a mintegy másfél órás előadást megtekinteni.
