Lassan akár hagyománynak is lehet hívni a szokást, hogy évről évre összeszedem és bemutatom az aktuális évadhoz tartozó Got Talent vetélkedők legkiválóbb nevezőit.
Sajnos az idei évben kénytelen voltam kihagyni a Britain’s Got Talent-et, mivel annyira gyengének bizonyult az évad, hogy nem sikerült 10 kedvemre való előadót összekaparnom. Az év elején lezajlott America’s Got Talent Allstars is elég középszerűnek bizonyult, így kezdtem is aggódni, hogy a 2019-20-as mélyponthoz hasonló hanyatlást láthatunk ismét a tehetségkutató műsor életében.
Szerencsére az AGT megszakította az átkot, s az idei évben is temérdek kiváló próbálkozót láthattunk – nem annyit, mint tavaly vagy 2017-ben, de azért volt miből válogatni, s ismét kisebb fejfájást okozott, hogy kit hagyjak ki kényszerűen a top 10-es listáról.
Az utóbbi években kissé behalt a műsor változatosság szempontjából: jobbára ugyanazokat a műsorszámokat utánozták le minimális vérfrissítés mentén a sorban fellépő artisták, mágusok, énekesek, táncosok, melyek a korábbi évadok során megnyerték a vetélkedőt, vagy legalábbis előkelő helyezéseket értek el.
Az idén megpróbáltak a producerek némi változást eszközölni. Ezek egy része a műsor előnyére, másik felük hátrányára vált. A korábbiaknál is több show elemet tartalmaztak a fellépőket bemutató és a produkciók közti helykitöltő műsorrészek. Az első egy-két epizódban unikum, aztán fárasztó gag lett a temérdek világrekord-kísérlet, melyeket a színpadon próbáltak meg a szerencsétlen nevezők végrehajtani. Ezeket hála az égnek kiszavazta a zsűri, mert nem igazán lehet zavaros és gátlástalan önmutogatásukat produkciónak hívni.
A nevezők összetétele is formálódott a korábbi évekhez képest. Elhangzott egyszer a zsűri szájából a panasz, hogy együttesek nem szeretnek nevezni a műsorba, idén viszont több – általában rock vagy metal – banda is megmérettette magát. Korábban a rockzenét játszó vagy erre a műfajra produkciót előadó művészek nem jutottak sokáig a játékban.
A korábbi éveknél is több olyan csoport érkezett – elsősorban Japánból és belső-Ázsiából –, melyek tagjai nem képesek angolul kommunikálni, így tolmácsot kellett beiktatni a bemutatkozásukhoz és a zsűrivel való interakciójukhoz. Maguk a műsorszámok egyenletesebb minőséget prezentáltak (kevesebb volt a haszontalan trash), ugyanakkor ennek karmikus egyensúlyozásaként Darci Lynne-hez vagy Léa Kyle-hoz hasonló álleejtő próbálkozásokkal sem nagyon találkozhattunk. Több előadás megítélésében a zsűri is megosztottabbnak bizonyult az eddigi, jobbára konszenzuson alapuló szokásjognál.
A műsoridőn is variáltak némileg: a rekord mennyiségű, 8 epizódon átívelő meghallgatásokba beleszőttek 2 teljesen felesleges töltelék részt, így bő egy hónappal később pöröghetett csak le a legutolsó előadás. Máskor augusztus derekán már a döntős produkciók nevéről is értesülhettünk.
Mielőtt rátérnék az idei top 10-re, néhány mondatban megemlékeznék azokról, kik végül éppen hogy kiszorultak a listáról. Koko Hayashi arcjógás produkciójának ugyan semmi esélye nem volt a listára kerülni, de olyannyira komikusra sikeredett a produkció, hogy mindenképp megérdemel egy megtekintést, garantáltan remekül fogunk szórakozni rajta!
A nevező bandák megszaporodása ellenére egyiküket sem találtam annyira emlékezetesnek, hogy listára pakoljam őket, de azért a True Villains együttes Billie Eilish feldolgozása egész elfogadhatóra sikeredett.
Noodle és Bun rendkívül látványos műsora azért szorult ki a listáról, mert kiderült, hogy szó sincs élő (pl. holografikus) koncertről, a színpadra utólag montázsolták rá a figurákat a producerek. Ez bizony így átverés.
Heather és az ő háromlábú Bogart kutyája „teljes értékű” fajtársait is megszégyenítő módon hajtott végre látványos mutatványokat, ugyanakkor objektíve mégsem ez volt a legjobb kutyás előadás idén (lásd a top10 negyedik helyezettjét).
Végül, a kirgiz testhajlítók igazán hátborzongató előadását is megelőzte egy másik hasonló jellegű, még durvább produkció (9. helyezés).
Most pedig lássuk a tíz legkiválóbb műsorszámot!
