Egy évtized sem szükségeltetett ahhoz, hogy az okostelefonok létünk minden dimenzióját leuralják. Vitatkozhatunk persze, hogy a palmtopok ezredforduló környéki, vagy az első iPhone 2007-es piacra dobásának időpontjától számoljuk az éveket, ám a lényeg nem az efféle részletkérdésekben rejtőzik.
Nem túlzás állítani, hogy a telefon nem mint személyi asszisztens, szimpla időtöltést biztosító alkalmatosság vagy ismerőseinkkel való kontaktus tartására alkalmas eszköz lapul a zsebünkben, hanem életünk gyakorlatilag minden szóba jöhető aspektusát rendezi és igazgatja. Akár hajlandóak vagyunk felismerni és belátni eme tényt, akár nem.
Ha nincs ki elszórakoztasson minket, máris csúszik elő nadrágunk mély bugyrából az elektronikus gyufásskatulya. A bőség zavarában vergődve rágódhatunk azon, nézzünk-e filmet, hallgassunk zenét, posztoljunk ízléses csücsörítős fotót Instán, vagy pedig döntsünk újabb pontrekordot a Candy Crush-ban.
Nem itt áll meg az okostelefon varázslatos hatalma. Ha magányosnak éreznénk magunkat, csak bepöccintjük a Tindert, s máris húzogathatjuk felebarátainkat jobbra vagy balra azok ábrázata szerint, mintha csak teakollekciókat válogatnánk csomagolás alapján a Tesco polcairól.
Ha nem tudjuk, hogyan vezessük hétköznapi életünket, szimplán rákeresünk Google-ön a másoknál is bevált életmódpraktikákra, a szexuális életünk felpörgetésének titkára, az álompasi bevonzásának rejtett módszereire. Napi szintű időbeosztásunkat a telefonos kalendárium és határidőnapló határozza meg, lelki állapotunkat pedig, hogy hány lájkot nyertünk legutóbbi alkalommal a Coelho bölcsességeket közlő Facebook bejegyzésünkre.
Életünk szemlátomást habkönnyűvé vált, mely következmény nem pusztán a nálunk gyakorlatilag mindent jobban tudó műanyag alkalmatosság hatalmasságának köszönhető, de ama ténynek is, hogy minden információ, lehetőség, hangulatfokozó impulzus készen és előemésztve érkezik asztalkánkra. Nemhogy aktívan cselekednünk nem szükséges a státuszunk előre lendítéséhez, de gondolkodnunk vagy éreznünk sem. Sőt, mindezek hátráltató tényezők individuális örömünk kibontakoztatásában.
Mi, a földi istenek tüzet okádunk és villámokat szórunk, mikor nem érkezik parancsra és azonnali hatállyal az általunk igényelt Adonisz a bejárati ajtónk elé. Mikor összeveszünk barátainkkal és rokonainkkal, nem feltételezhetjük, hogy szavaikból a jó szándék és az igazság szelleme szól, hiszen a független tényellenőrök által közölt információk szerint az emberek vagy óramű pontossággal pontosan azt teszik és gondolják, amit mi magunk elképzelünk, vagy rémhírterjesztésért felelnek az ítélőszék előtt. Nyilván bennük van a hiba, az összes élő és mozgó ember békességünk szabotálására esküdött fel.
Felfutó antidepresszáns-függőségünk, alkoholizmusunk, kétségbeesett lájkvadászatunk, napi szintű mentális összeomlásaink nem annak bizonyságát tárják elénk, hogy nagyon rossz helyen kutakodunk boldogság után, neadjisten a maguk kapzsi önérdekén felül semmi mással nem törődő celebtudósok vertek át minket.
Nem, hát ez nem lehet! A Google orákulumnak mindig igaza van! Tinder-húzogatásaimnak magam vagyok az ura: özönlenek a Beckham-klónok számozatlanul az éterből, kiknek egyéb funkciójuk sincs, mint az én tökéletesen szubjektív igényeimet kielégíteni. Percre pontosan be van osztva a határidőnaplómban, melyik pillanatban hol kötelező lennem, hiszen szabad akarattal rendelkező, független polgár vagyok, kinek nem dirigál az anyós, a feleség, a hivatalnok, csak a totálisan személytelen és élettelen szoftver.
Beültettük magunkat Isten székébe, majd feltaláltuk a kütyüt, mely istenként uralkodik létünk fölött. Életünk minden szóba jöhető aspektusának irányítását átveszi, gondolkodásunkat, érzelmi világunkat, cselekvési szabadságunkat felszámolja, mi pedig elégedetten csettintvén dőlünk hátra:
Na, ma is pontosan azt csináltam, amit az algoritmusok hálózata dirigált nekem! Isten vagyok, független és autonóm, méltó arra, hogy a világ térdre boruljon előttem és engem imádjon!
Egyre sűrűbben csavarodik lefelé a Xanaxos doboz kupakja. Egyre több vodka csúszik le a garaton, ami egyre fogyatkozó számú baráttal kerül megosztásra. Hiszen a Facebook guru is megmondta: szabadulj meg a negatív emberektől! Akik fel merészelnék hívni figyelmed arra, hogy rossz úton jársz, a kárhozat felé menetelsz, miközben észre sem veszed, mennyire messze távolodtál az öröm és boldogság valós forrásától, azok kiirtandó ellenségek!
Örülök, hogy végleg eltávolodtál negatív rokonaidtól, s életed az okostelefonod kezébe helyezted, melyen még több egymondatos életbölcsességet tölthetsz le tőlem! 200.000 Ft + ÁFA lesz az életmód-tanácsadás, nagyon örvendtem, remélem nem veszed zokon, ha az idejekorán bekövetkező temetésedre nem megyek el.
Miért vette át az okostelefon az életünk feletti totális kontrollt? Hogyan vált istenünkké az istentelen világban egy ócska műanyag szemét, ami állandóan lehallgat minket, uralkodik elménk felett, problémázik, elromlik, évente cserélni kell, s ha egyszer eltűnik a wifi jel, mind megpusztulunk?
A Kiáltó Szó című csatornán két részre bontva ismerhetjük meg az igazságot: miért választják az emberek az okostelefont az élet helyett, valamint miért szükséges, hogy akik alapvetően ódzkodnak a modern technológiák alkalmazásától, azok is részt vegyenek a benne zajló diskurzusokban. Kiváltképp amennyiben az élet hívó szavát magában foglaló üzenetekkel is bírnak.
