Szeretett fajunknak mostanra lett elege abból, hogy a szabadság álságos szólamai mentén egyre újabb és nehezebb vasgolyókat igyekszik lábunkra akasztani a terrorhatalom és annak gerinctelen csinovnyikgárdája.
Az idomítás alól nincs kibúvó: már kisiskolás korban megkezdődik a trenírozás a szolgalét feltétel nélküli elfogadására. A gondos cenzúra révén előszűrt és megjegyezhetetlen mennyiségű ismeretanyag, melyet tizenéveken át kívánnak vérmes hisztéria kíséretében a fejünkbe verni, szerepe kettős.
Egyrészt az elviselhetetlen mennyiségű értelmetlen hülyeség ránk oktrojálása révén fejünkbe adja, hogy a világ valódi megismerésére tett kísérleteink eleve kudarcra vannak ítélve, hiszen mind pusztán kis porbafingó mitugrászok vagyunk és leszünk örökkön-örökké, akik az őket körülvevő világból (pláne a hatalomról és annak machinációiról) semmit sem tudhatnak. Mars hát a rabszolgatelepre, helyezd nyakadba a járomot, és vond az igát, büdös paraszt!
Másrészt – szintén az értelmetlenség, megjegyezhetetlenség és zavarkeltés révén – örök életre megutáltatja velünk a tanulást, és kiöli belőlünk a vágyat a világ ezernyi csodájának tényleges megismerésére. Azon ismeretanyagok előtt is elhúzzák a függönyt, melyek a soha nem kért és nem választott bér -és adósrabszolgaság rendszerének Minótaurusz-labirintusából kívánnának kihúzni minket. Mindezt ama pszichopata szólam mentén, hogy mindenki lehetősége megvan a szabad választásra, és a halálos krónikus betegségek tucatjai közt vergődő, minden maradék agysejtjét elvesztő, napi szintű létbizonytalanságban vegetáló COVID-rettegő önként választotta sorsát. Hát most elégedjen meg vele, és ne panaszkodjon!
Az elnyomó hivatalok vegzálásai, a jelzáloghitel, a rezsi és az albérlet havidíja fizetésének kényszere végérvényesen lakatot vernek az ember fejlődési potenciáljának kapujára. Miközben azt ugatják neki, hogy ménem tanult, amíg iskolába járt, addig éppen a fejébe gyömöszölni kívánt rengeteg hulladék baromságnak köszönhetően nem képes megvilágosodni és az igavonó barom sorsra jutott automatizált háziállat létből kitörni.
Befejeződött a folyamat: a létrejött automatizált zombi ötven éven át zötykölődik a buszon, rabigáskodik a rabszolgatelepen, adja át egész életét az ostorcsattogtató pszichopaták részére. Közben teste rothad szét, négyfős családja ötfelé szakad. Önfeledt haldoklása közepette csak akkor ébred rá a keserű valóságra, mikor vendégségbe megy hozzá a kaszás. Ám akkor már késő.
Mi tehát a valódi élet, és hogy lehetne kikerülni a vágóállati sor mételyező béklyója alól? Sajnos nagyon nem könnyű a helyzet, de a Kiáltó Szó Youtube-csatorna egy előadása talán segíthet az első lépések megtételében. Az első lépés pedig a helyzet REÁLIS értékelése, és az azzal való ŐSZINTE SZEMBESÜLÉS.
Ki kell mondanunk, hogy rabszolgák vagyunk, hogy állati létre treníroztak bennünket születésünktől fogva, hogy nem volt menekvésünk ebből a halálkultusz rendszerből. DE! Most, hogy megismertük a tényleges keserű valóságot, nyugodtan felhatalmazhatjuk magunkat, hogy őszintén és tiszta szívből vágyjunk a szabadulásra!
Itt kezdődik a szabadság édes ízének kóstolása, melynek tökéletes elnyerése talán egy egész életen át tartó folyamat. Mégis, akár egyetlen év szabadságban töltött idő is százszor többet ér, mint 80 éven át haldokolni gyógyszarkapkodva, fröcsögve, gyűlölködve, a keletkezett keserűség -és gyűlölettengert saját gyerekeinkre és unokáinkra ráoktrojálva, hogy neki se juthasson emberhez méltó élet.
