Néhány hónappal korábban jelent meg merő véletlenségből a YouTube-videóajánlataim közt egy Béres József életéről szóló film. Gondoltam beletekerek néhány percet, aztán a magasztos terv csakhamar dugába dőlt, miután egy ültömben néztem végig az egyébként számomra nem épp kedves műfajba tartozó mozit.
Béres József példájában az a lenyűgöző, hogy az ő története akár ma is zajolhatna, olyannyira nem változott semmi a rendszer hozzáállásában, kamu rendszerváltás ide vagy oda. Ugyanúgy seggbuta, fogalmatlan, bűzös pártkáderek uralják a parlamentet és törvényhozást, mint régen. Ugyanúgy a tudásra és szakértelemre hivatkozva irtják a tudást és szakértelmet – a koronavírus-riogatás ragyogóan megmutatta a haldokló szisztéma létjogosultságának vesztét. Még egyes filmbéli mozzanatok is tökéletesen egyeznek napjaink történéseivel.
Mielőtt tovább folytatnánk a film aktualitásának cincálását, utazzunk vissza egy kicsit az időben.
Béres József agrármérnök végzettséggel rendelkezett, ebből kifolyólag nem nyert jogosultságot a pártállamtól, hogy az emberi szervezet akkoriban jellemző súlyos nyomelem-hiányának lényegi okait felfedje, és rá egy saját gyártmányú szérumot állítson elő, melyet a későbbiekben Béres-csepp néven hozhat forgalomba.
A történet természetesen nem utóbbi happy enddel indul, hanem Béres József másfél évtizeden át tartó hazug meghurcoltatásának történetét meséli el.
Mivel Béres József nem nyerhetett forrásokat a kutatásai lefolytatására, jobb híján saját pénzét áldozta fel találmánya elkészítésére, és a folyamat sikere érdekében a munkahelyi laborjából is kölcsönvett egy-két eszközt. Erre bizony egyből ugrott a büntetés-végrehajtás, hiszen a rémhírterjesztő vírustagadó laikus az állami tulajdont használja fel saját kutatásai elvégzésére. Úgy látszik, a szocializmus eszményét, melynek keretében a termelőeszközöket a munkásosztály közösen birtokolja, roppant szabad szelleműen értelmezte a basáskodó pártállami elit.
Miután béres ténykedése gyanússá válik a pártállam részére, természetesen egy nála jóval képzetlenebb, ám a párt iránt ideológiailag elkötelezett seggnyalót pakolnak a feje tetejére, ki egyébként azt sem tudja, mi Béres József kutatási területe a saját szakmájában.
Szegény Béresre persze csőstül szakad a baj, hiszen a „sajnálom, de nem tehettem mást” szellemében még egy jó barátja is elárulja őt, miután azt munkahelyével és a hamarosan bekövetkező békés nyugdíjazásának elmaradásával zsarolják.
Minden ugyanúgy zajlott, ahogy napjainkban. És egyesek továbbra is azt hazudozzák, hogy ez a gyilkos szisztéma az elérhető világok legjobbika, ennél szebbet elképzelni sem lehetne.
Béresnek aztán terjed a híre a falusi lakosság körében, hiszen kik kipróbálták az általa kifejlesztett – ráadásul ingyen osztogatott – szérumot, mind radikális állapot-javulásról számolhattak be.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy innentől meg is szabadult a pártállami terror béklyója alól. Épp ellenkezőleg: Bérest azonnal le kell állítani, mivel tudományellenes anti-vaxxerként az igazoltan veszélyes oltások helyett ki tudja miféle hatóanyagú cseppeket terjeszt a rákos betegek körében! Emberéletek forognak kockán emiatt az ámokfutó miatt!
Eddigre már rendőrök is gyakran kopogtatnak nála, tartanak házkutatást, cseppjei terjesztését betiltják, majd kérdőre vonják, hogy nem-e fél? Béres természetesen csattanós választ dob vissza a fontoskodó imposztoroknak:
Egy szabad országban mitől féljen az ember?
A makacs Béreshez végül Pestről küldenek le egy pártkádert, hogy az jobb belátásra térítse. Idéznék néhány mondatot az ő monológjából:
Érthetetlen számomra, hogy ilyen kiváló kutató, mint Jóska miért teszi kockára a karrierjét és a családja életét… Mindennek és mindenkinek megvan a helye a rendszerben. Ettől működik. Nincs önfejűsködés… Ha ezt hagyjuk, akkor a rendszer sérül, s egyszerűen összeomlik.
A rendszer tehát kizárólag akkor működik olajozottan, amennyiben annak hatalmi piramisa minden szintjén egy megfelelő funkciót ellátó (tehát emberi kvalitásait elhajító) létezmény, vegetatív szobanövény üldögél csendes agóniájában.
Ez a munkaalapú társadalom filozófiája, s így még inkább érthető, miért bukott és halálra ítélt ez az aberrált szisztéma.
Évtizedes szélmalom-harcot követően szerencsére győz az igazság, és az obstrukciók tömkelege alá préselt Béres jogosultságot nyer cseppjei terjesztésére, igaz, csak patikákon kívül.
Konklúzióként megállapíthatjuk, hogy sem a tudomány, sem a rendszer nem fejlődött semmit az elmúlt 50 évben. Minden valós változás és javulás a rendszeren kívülről érkezik be a térbe, melyet a basáskodó Döbrögik igyekeznek elpusztítani, majd ha ez nem megy, a változások élére állni, és azokat integrálni a rendszerlogikába. A legtöbb funkcionárius percek leforgása alatt vált köpönyeget, hogy nyilasból ávóssá váljon. Ez a fejünk fölött trónoló hulladék rendszer valós innovációja: változásnak láttatni a változatlanságot.
Ebben a rendszerben a szabadság az elnyomó terroristák szabadságát jelenti, hogy azok következmények nélkül zsarnokoskodjanak az elnyomottak felett.
