Sokan könnyes szemekkel nosztalgiáznak a valaha szebb napokat megélt közösségi médiára. Például azokból az időkből, amikor a magyarok saját felülettel rendelkezhettek az IWIW és Myvip révén, nem pedig a mindenféle profitmaximalizáló trükkökkel apelláló, ki tudja miféle adatokat a titkosszolgálatok kezébe adó pofakönyvön kellett bohóckodni, meg az elszaporodott trollhadsereggel kommentháborút vívni.
Az IWIW azonban sajnos elvesztette a tíz évvel ezelőtt eszkalálódott közösségimédia-háborút. A potenciálok fel nem ismerése, alulfinanszírozottság, valamint az egyre rendszeresebbé és kezelhetetlenebbé váló technikai problémák alaposan megtépázták a közösségi oldal hírnevét. A 2009-ben magyarosított Facebook-nak érkezésekor már csak a kegyelemdöfést kellett megadnia.
Az elmúlt évtized alatt a Facebook sokkal förtelmesebbé vált, mint az IWIW valaha, ám a keletkezett károkat már nem lehet visszacsinálni. A Facebook kvázi monopóliumként gyakorlatilag azt csinál a felhasználóival, amit akar.
Az IWIW rövid, ámde dicsőséges diadalmenetére való megemlékezésképp a Partizán című YouTube-csatorna tett közzé egy, a közösségi oldal eredeti megalkotói főszereplésével készült dokumentumfilmet. Adalékként egy pódiumbeszélgetést is publikáltak, melyben az internetes közösségépítés és az államok részéről felismert manipulációs potenciál elemzése is szóba került.
A kulisszák mögött végre választ kaphatunk a bennünket leginkább érdeklő kérdésekre. Például miért nem sikerült az IWIW-nek akkora tőkeerőre szert tenni, melyet Mark Zuckerberg a Facebook révén gyakorlatilag egymaga harcolt ki (az akadékoskodó erőket pedig eltávolította, lásd a Közösségi Háló c. filmet)? Miért nem történtek érdemi fejlesztések az oldal működésében és teljesítményében? Miért nem lesz képes soha a magyar kapitalizmus egyetlen valóban globális szinten sikeres informatikai vállalkozás létrehozatalára? Hogyan akadályozta a magyar jogrendszer és a hazai politika az oldal megmaradását? Mit szimbolizál az IWIW logója? (tudod, hmmm… 🙂 ).
Most pedig, nosztalgiára fel!
