Még pusztuló hazánkban is előfordulhatnak tessék-lássék módon olyan emberek, akik merő véletlenségből, valamilyen hihetetlen történések folytán önállóan képesek otthagyni az élhetetlen mókuskereket, és a maguk útján járva valóban tartalmas és értékes életet alakítanak ki maguknak.
Na, az ilyenekre ugranak rá tomboló és óbégató csürheként az értelmes életet és boldogságot tűzzel-vassal irtani kívánó tömegek, melyek tagjai nemritkán az illető személyes ismerőseinek köréből kerülnek ki.
Eme körülmények közepette rettentő nehéz a megszerzett státuszt és elismerést megtartani. A környezetből érkező negatív megjegyzések és szúrós kritikák gyakorta ütik ki a dicsőség jogarát jobb sorsra érdemes hőseink kezéből. Megfelelő éberség, vagy akár radikális környezetváltás nélkül a végső kudarcig is fajulhat a felemelkedés útjára lépett emberünk élete. A kritikus hangok nemritkán a „rákok a vödörben” effektust példázva minden áron vissza kívánják húzni menekülő áldozatukat a bűzös posványba.
A gyökeres szemléletváltáson keresztüleső egyének gyakorta a szülővárosukból, esetleg hazájukból való menekülést választják annak érdekében, nehogy visszasüllyedjenek és fuldokolni kezdjenek az irigy és gyűlölködő tömegek bugyborékoló masszájában. Eme változás azonban nem csupán pozitív tényezőket von magával.
Hiányozni fognak a gyerekkorunk óta velünk élő „úgyse vagy jó semmire” rokonok, bullyingoló ismerősök és lezüllött alkoholista jó barátaink hada. Súlyos kultúrsokkot, bűntudati problémákat és ezáltal akár komoly mentális zavarokat okozhat, hogy nem üldöz többé bennünket minden utcasarkon a jól megszokott terror.
Almási Kitti szerint a görcsösen véghezvitt státusznövelés olyan kényszercselekvéseket vonhat maga után, melynek célja az egyén múltjától való szabadulás akár a szülőhely vagy a korábbi, fiatalkori ismeretségek megtagadása révén. Pedig a teljes értékű fejlődéshez az is hozzátartozik, hogy megtanuljuk elfogadni az emberek különbözőségének tényét – beleértve a fröcskölődő söpredékét –, mert nem pusztán az elért eredmények, hanem a kezdeti nem épp áldásos körülmények szorítása ellenére befutott siker mutatja meg a valódi nagyszerűséget.
Nem kell tehát teljesen szótlanul elfogadni a külvilág terrorját, amennyiben túlnövünk annak toxikus elvárásain. Az ideális belső nyugalom elérése érdekében viszont érdemes elfogadást gyakorolnunk legalább ama szinten, hogy bár az általunk bejárt magasabb rendű életút egyáltalán nem jött könnyen, de semmiképp sem elérhetetlen és kizárólag komoly hátszéllel abszolválható sikersztori a miénk.
