Magunk sem hinnénk, de évtizedek óta birizgálja a tudósok csőrét annak problematikája, hogyan lehetne egy csomag spagettit célszerűen összetörni úgy, hogy szálanként pontosan két darab egyenlő nagyságú részt kapjunk?
A gordiuszi csomó kiindulópontja, hogy a háziasszonyok két végüknél megmarkolva, majd elhajlítva a spagettirudakat kettő helyett leggyakrabban három részre tört tésztát kapnak, ugyanis a gyengébb tartást mutató oldal a szálak vibrációjának hála újabb két részre szakad.
Az MIT tudósai nem röstelltek több évet, valamint sok száz próbálkozást tenni a tökéletes spagetti előállítására, mely pontosan középen törik ketté. Sikerült is megfejteniük a gordiuszi csomó titkát.
Két fogóval a végüknél mintegy 360 fokkal elforgatták a szálakat, s eztán kezdték el hajlítani azokat. A művelet hatására óramű pontossággal középen tört el a spagetti, ám a vibráció immár nem bizonyult elegendő nagyságúnak ahhoz, hogy egy harmadik darab is keletkezzen.
A minden bizonnyal több millió adófizetői dollárt felemésztő projekt nyilván forradalmasítja a háziasszonyok konyhaművészetét, s ettől fogva mindenki harapófogókkal fog nekiesni a zacskó tésztának, hogy tökéletes legyen a végeredmény, s a család is elégedetten böförésszen a mesés lakomát követően.
Igyekeznek megnyugtatni minket a kutatók, hogy az eredmények új felfedezéseket tesznek lehetővé a hasonszőrű elveken működő alkalmatosságok terén, mint sodronyszálak teherbírásának optimalizálásánál.
