Akinek a kukacok és bogarak fogyasztása nem kellőképpen vonzó alternatíva a közelgő élelemválság fényében, talán választhatja elemózsiájául a jóval barátságosabb felhanggal bíró krumplitejet, már amennyiben időben megérkezik a boltok polcaira.
Az első krumplitej-márka, a DUG termékei épp mostanában debütáltak az angol üzletekben. Kitalálói zajos sikerre számítanak, hiszen a kókusz -és mandulatejjel egyetemben az állati eredetű tejtermékek újabban divatos vegán-barát alternatíváját kínálják, ám előbbi, olykor roppant borsos árszínvonalú fogyasztási alkalmatosságokkal ellentétben a cég ígérvénye szerint a krumplitej árcédulája jócskán a megfizethető kategórián belül helyezkedik el.
A krumplitejet elsősorban cappuccino-k és latte-k hígítására ajánlják, mivel a tehéntejjel ellentétben alapból is sűrű, krémes állaggal bír.
Az aduász indok a krumplitej mihamarabbi elterjesztésére természetesen a művelet fenntarthatósága: a burgonya igénytelen, megtermelése kevesebb föld -és vízfelhasználással jár a mandulatejnél, ráadásul termésátlag szempontjából is roppant hatékony az előállítása.
Tökéletesen ökonak és bionak viszont nem mondható a DUG krumpliteje, mivel adalékanyagok sokaságát keverik bele a termékbe, mint maltodextrin, babfehérje, kalcium-karbonát, repceolaj, fruktóz, illetve különféle vitaminok, hogy a hagyományos tejekhez hasonlítható tápértékkel bíró terméket kapjanak.
Ráadásul önálló termékként való bevezetésének értelme is megkérdőjeleződik, mivel ugyanezt házilag is elő lehet állítani. Pusztán meg kell főzni a krumplit, összeturmixolni a főzővízzel, majd leszűrni és a kívánt sűrűségig tovább higítani.
Az említett kifogás mellett a krumplitej szegényes íze, valamint alacsony fehérjetartalma szintén nem teszi azt teljes értékű helyettesítővé. Továbbá napjainkban, mikor a kiló krumpli lassan annyiba kerül, mint egy liter tej, a lebegtetett árhatékonyság-mantra érvényessége is megkérdőjelezhető.
