Egyes libertárius elképzelések szerint a csecsemő a szülők magántulajdona. Eladhatják őt akár egy másik családnak, akár rabszolgának egy külső fél számára. Ha nem sikerül a kisbabát megfelelő profit mellett rásózni másra, akkor a szülőknek joguk van a saját önellátását megtermelni nem hajlandó, lusta, munkakerülő, élősködő csecsemő éhen halasztására.
Azonban a libertárius „filozófia” sem alkot teljesen egységes tömböt, így egyes elméletek szerint a gyermek már fogantatása pillanatától kezdve önrendelkezési jogot tudhat magáénak. Azaz szabadon eldöntheti, pl. meg kíván-e születni vagy sem, ha pedig igen, akkor arról is neki kell rendelkeznie, melyik családban kíván világra jönni. Azonban miután megszületett, kizárólag az ő felelőssége saját maga etetéséről, ruházásáról, lakhatásáról gondoskodni.
Végső soron mindkét nézőpont ugyanoda fut ki. Ha a magatehetetlenül rúgkapáló és óbégató csecsemő még arra is lusta, hogy elmenjen dolgozni, akkor megérdemli az éhen döglést.
Nem véletlen az efféle sátánista ideológiák híveitől, hogy időnként bizony meggárgyulnak. Az emberi létezés alapjában véve ellensége a természet rendjének, amennyiben a libertárius szekta világnézetéből kiindulva igyekezünk a valóságot feltérképezni.
Eme leépülés kiváló indikátora az az anti-natalista (születésellenes) indiai férfi, aki perre megy szüleivel szemben, mert azok a létezés keserű terhét rótták rá – az ő személyes beleegyezése nélkül.
Raphael Samuel saját bevallása szerint semmiféle halálos sérelmet nem tartogat szüleivel szemben. Sőt mi több, mintegy milliárdnyi mély-nyomorban élő sorstársával ellentétben kifejezetten remek életet tudhat eddig maga mögött. Mégis úgy érezte, morális kötelessége felszólalni ama roppant egoista szülői viselkedés ellen, hogy pusztán két ember huncut játékának melléktermékeként kötelező életre kárhoztatták. Samuel ezt az önzőség legfelső fokának tartja, és követeli szüleitől az ezért járó kártérítést.
A 27 éves férfi aktivizmusát egy saját maga által istápolt nihilista Facebook oldalon fejti ki, ettől eltekintve egyéb propagandát nem folytat. Saját maga, ill. követői szerint természetesen békés mozgalomról van szó, ahol mindenki egyéni szinten dönt arról, belefér-e értékrendjébe a gyerekvállalás, vagy szeretne inkább egész életében gyerekmentesen élni.
Érdekes módon az indiai anti-natalista közösség java részét felső-középosztálybeli egyedek alkotják.
Az elkövetkező évek legfontosabb brainstorming eseménye minden bizonnyal az lesz, hogy módszertant dolgozzanak ki a petesejtek számára a megtermékenyülésre és születésre vonatkozó írásbeli engedélyek kiállításához, ill. azok megtagadásához.
