Néha egészen elképesztő felfedezéseket tartogat számunkra az élet. Számtalan jól hangző, hihetőnek tűnő kamuhír terjed gazdagon az internet sötét bugyraiban. Egyes, teljesen abszurdnak ható legendákról viszont kiderül, valóban megtörténtek.
Az egyik ilyesféle történet a világ legszerencsétlenebb atomtámadás-túlélőjének legendája, aki közvetlenül tapasztalhatta meg mind a hirosimára, mind a nagaszakira ledobott bomba simogatását.
A sztori annyira nem kamu, hogy a japán kormány 2009-ben elismerte a becses nevű Tsutomu Yamaguchi hihetetlen sztorijának valódiságát.
Yamaguchi 1916-ban született, és az 1930-as évek elejétől egészen a hirosimai atomtámadásig a Mitsubishi Heavy Industries vállalatnál tevékenykedett. Tervezőmérnökként tankerhajókat rajzolt, melyekre hatalmas szüksége volt a japán gazdaságnak, kiváltképp a háború miatt elsüllyesztett tankereiek tömkelege miatt.
Hősünk nem volt a háború rajongója, bár kollégái körében deklarálta, hogy amennyiben Japán veszít, úgy saját magát és családját is megöli. Kamikaze helyett azonban inkább maradt a sokkal békésebb tevékenységként számon tartható hajótervezésnél.
Yamaguchi Nagaszakiban élte teljesen hétköznapi életét, mikor 1945 nyarán két kollégájával üzleti útra küldték Hirosimába. Éppen hazafelé igyekeztek volna augusztus 6-án reggel, ám Yamaguchi a munkahelyen felejtette hanko-ját (ez egyfajta utazási bélyegzőt jelent), így vissza kellett fordulnia. Épp a dokkok környékén járt, amikor az Enola Gay bombázó kioldotta a hasában rejtőző atombombát, alig 3 kilométerre a küldöttség tartózkodási helyétől.
Bár a robbanás epicentruma túl távol esett ahhoz, hogy Yamaguchi rögvest halálát lelje, a keletkező légnyomás azonnal földre taszította, mihelyt a hatalmas villanást meglátta. Emellett ideiglenes vakságot szenvedett, bal fülére teljesen megsüketült, testének ugyanezen fele pedig megégett. A nap hátralevő részét egy légoltalmi pincében töltötte kollégáival, akik egyébként szintén túlélték a robbantást, majd másnap indultak vissza Nagaszakiba.
Yamaguchi sérüléseit itt ellátták, ő maga pedig – a testét fedő vastag kötések ellenére – augusztus 9-én jelentkezett is a szokásos műszak megkezdésére.
Mialatt a főnöke hülyének nézte, amiért ilyen állapotban bejár dolgozni, a hirosimai sztorija miatt pedig habókosnak (ne feledjük, akkoriban sokkal lassabban terjedtek a hírek), már pottyant is a következő atombomba újfent alig 3 kilométerre hősünk tartózkodási helyétől.
Yamaguchinak most nem esett baja, viszont kötései teljesen tönkrementek, valamint azok cseréje sem volt egy ideig biztosítható a városban kialakult katasztrofális állapotok miatt. Beütött viszont a sugárzás: több mint egy egész héten keresztül magas láz és heves hányás jelezte a sugárfertőzés szomorú tényét.
Yamaguchi élete a szerencsés megmenekülései ellenére nem vett radikális fordulatot. Egy ideig a Japánt megszálló szövetséges erőknek dolgozott tolmácsként, majd visszatért a Mitsubishi gyárba tankereket tervezni. 1957-ben írták össze először állami szinten a két atomtámadást túlélt személyek listáját, melyen ő maga kizárólag a Nagaszaki adatbázisban szerepelt. Eme ténnyel pedig kibékült, hiszen így szerencsésen megmenekült a személye köré kerítendő hírverésektől, ráadásul időközben megnősült, illetve gyerekei is lettek. Saját maga pedig viszonylagos egészségben élt, nem volt igénye speciális elbánásra.
Csupán élete alkonyához közeledvén kezdte úgy érezni, mégiscsak érdemes volna felszólalnia az atomfegyverek ellen. Saját tapasztalatairól könyvet is írt, majd 2006-ban egy dokumentumfilm szereplőjeként tűnt fel. Kezdte úgy látni, hogy a dupla alkalommal történt szerencsés megmenekülése egyfajta spirituális üzenet számára. Már csak azért is, mert időközben senki másról nem derült ki, hogy mindkét atomtámadást követően életben maradtak. Pedig a hirosimai támadást követően körülbelül 70 embert evakuáltak Nagaszakiba, akik a legnagyobb valószínűség szerint ott lelték halálukat.
Életműve befejezéseként Yamaguchi kérvényt nyújtott be a japán kormányhoz „dupla túlélő” státuszának hivatalos elismeréséhez, melyet 2009 márciusában meg is kapott. Feleségével együtt 2010-ben halt meg gyomorrákban, 93 évesen.
