Szerte Amerikában hirdetnek a tagállamok fegyvervisszavásárlási programot, a hivatalos narratíva szerint azért, hogy így szorítsák vissza a bűnözést.
Egy fiatalember 110 különféle lőfegyvert adott át New York állam különféle hatóságainak (minden rendőrkapitányságon néhány darabot, hogy művelete ne keltsen gyanút). Nemes akciójáért 21 ezer dollárnak megfelelő jutalmat kapott, melyet 500 dolláros vásárlási utalványokban pengettek le a visszavásárlásokért felelős irodák munkatársai. A nagy összegű kompenzáció elnyeréséért hat órán át járta New York állam különféle rendőrőrseit.
Felmerülhet a kérdés, hogy mi üzlet van korábban vásárolt lőfegyverek visszaváltásában? Nos, a nevezett innovatív fiatal vállalkozó az összes fegyvert saját 3D nyomtatójával rakta össze, melyet tavaly kapott karácsonyi ajándékként. Voltaképpen néhány dollár anyagköltségen gyártott használhatatlan műanyag hulladékokat szolgáltatott be a busás kompenzációért cserébe.
Tökéletesen működött a szabad piac: a hatóságok leadták megrendelésüket lőfegyverekre, a kreatív vállalkozók pedig szállították a darabárut. Egész addig, míg a szélhámosságra rájővén kénytelenek voltak változtatni a fegyvervisszavételi program szabályzatán.
Az esetben nem az az érdekes, hogy mennyire nevetséges egy szabad fegyvertartással rendelkező országban lőfegyvereket begyűjteni úgy, hogy a beszolgáltatást végző fél még aznap pótolhatja a veszteséget. A fő attrakció, hogy a nevezett program egy jól ismert és alaposan dokumentált közgazdasági paradigmát elevenít fel részünkre, melyet perverz incentívának, udvariasabb nevén kobrahatásnak neveznek.
A kifejezés Horst Siebert német közgazdász agyszüleménye, ki egy szájhagyomány által terjedő anekdotával példázta a perverz incentívák jelenségét.
Indiában, mikor még a brit gyarmatbirodalom része volt, veszélyes mértékben elszaporodtak a mérges kobrák. Kiváltképp Delhi, a főváros vált élhetetlenné miattuk.
A tarthatatlan állapotok miatt a brit helytartó kormányzat pályázatot hirdetett: aki döglött kobrát szolgáltat be a hatóságoknak, pénzjutalomban részesül.
A döntés első körben gyümölcsözőnek bizonyult: az emberek sorban vitték a kobrákat a hivatalhoz, melyek populációja elkezdett csökkenő tendenciákat mutatni. Csakhogy az idő múltával élelmes polgárok rájöttek, hogy a kobrák házi tenyésztésével még több bevételre tehetnek szert: saját maguk szaporították, majd vitték őket a gyűjtőhelyre a pénzjutalomért cserébe. Csakhamar vállalkozók tömkelegének fantáziáját mozgatta meg a csillogó érmék látványa, s fogott bele a kobratenyésztésbe.
Természetesen újfent elszaporodtak a kobrák Delhiben, ám a sztori nem itt ér véget: hatásos dupla csavarral szolgál az események folyománya.
Miután a brit hatóságok rájöttek az élelmes indiaiak trükközéseire, gyökerestől felszámolták a programot. Többé nem járt jutalom a beszolgáltatott döglött kobrákért cserébe.
Igen ám, de a frissen felvirágzó startup-vállalkozói réteg nyakán maradt egy rakás kobra, melyek eladhatatlanságuk révén immár értéktelennek bizonyultak. Így hát mit volt mit tenni, szépen eleresztették a frissen tenyésztett állományt a szabadba. Végül több kobra glasszírozott Delhi utcáin, mint a program meghirdetése előtt.
A kobra-effektus példája alapján a perverz incentívák oly jellegű gazdasági ösztönzőket takarnak, melyek bár indulhatnak jól, végül a szándékolt hatásukkal ellentétes eredményre vezetnek. A megoldást elszalasztják, a problémát pedig rosszabbá teszik.
A történelem és a hétköznapok szabvány gazdasági paradigmái sorozatban gyártják a kobrahatást igazoló jelenségeket. Számos kapcsolódó történetet olvashatunk a nagyvilág eseményeiből, melyeket jövő héten be is mutatok.