Állítólag ez a rendszer a permanens megújulásról szól, bizonyuljon az akármennyire is értelmetlennek.
A szabad piac zakatoló innovációjának újabb állomása a Hirata nevezetű japán falucskában székelő fagyizó, melyben igazi tűzforró hangulatot varázsol szívünkbe a meglehetősen egyedi ízvilágú tölcséres jégkrém.
A nem mindennapi csemege úgy készül el, hogy egy szabvány fagyira rászórnak annyi paprikaport, amennyit az meg bír tartani. Nem is akármilyent: a habanero meglehetősen durva fogásnak számít.
A fagyi többféle erősségben kapható, s ennek kapcsán nyereményjátékra is invitál minket a fagylaltozó tulajdonosa: ha meg bírjuk enni a legdurvább változatot, visszakapjuk annak mintegy 4 dollárt kóstáló árát. Roppant sovány vigasz mindez az órákon át zajló bélpokol ellenében.
A habaneros fagyinak saját élettörténete van. A fukusimai atomerőmű-katasztrófát követően a helyi gazdák a felvásárlók radioaktív szennyeződéstől való félelme végett nem voltak többé képesek eladni terményeiket. Mit volt mit tenni, valami hirtelen ötlettől vezérelve átálltak a habanero előállítására. Tették ezt bármiféle terv nélkül arra vonatkozóan, hogyan is termelődik pénz a vállalkozásból.
A terméknek nem volt sikere, ugyanakkor egy brainstorming keretében kitalálták, hogy vegyítsék a tüzet és jeget, s állítsanak elő habaneros jégkrémet. Mivel az új termék a falusi turizmus fellendítésére is alkalmasnak bizonyult, meg Japán amúgy is az őrült ötletek világközpontja, csakhamar elterjedt az újféle kulináris élvezet híre.
A csilis fagyi pontosan ama ízvilágot tárja ízlelőbimbóink elé, melyet neve nyomán is kikövetkeztethetünk: mintha roppant élces radioaktív sugárzás nyaldosná a szánkat.
