Beszéljünk a munkáról,
minden egyes nap,
addig beszélek róla,
míg nem sikítasz.
Zavarni és dühíteni akarlak!
Munka!
Mit tettél azért, hogy legyen munkád?
Jártál egyetemre?
Ó, le vagyok nyűgözve!
Használod is a kibaszott hülye diplomádat?
Munka!
Mennyit keresel?
Hú, de király vagy!
Jól kiöltözöl?
Te vagy a főnök?
Valami nagykutyának képzeled magad a hamis tekintélyed végett, mikor az alkalmazottaidat baszogatod?
Munka!
Mi a szakmád?
Büszke vagy magadra?
Előre megtervezted az életed,
a fontos munkádhoz?
Csak a pénzre hajtasz, vagy van valami ostoba életcélod is, így eljátszhatod, hogy valami kibaszott nagy változást hajtasz végre a világban?
Munka!
Szeretnek az emberek
a fenséges munkád miatt?
Megkapod a tiszteletet
a rengeteg faszfejtől?
Megvan ez a retardált fogalmad a sikerről és fizetségről, hogy az által találod meg a helyed a világban, hogy azt végzed, amit szeretsz, így mikor készen állsz a halálra és visszatekintesz hitvány életedre, hogy mi mindent tettél meg azért, hogy legyen munkád, elégedetten dőlsz hátra?
Munka!
Lett gyereked,
miután megkaptad az állást?
Megtanítod majd
a munka fontosságára?
Reméled, hogy a segghülye gyereked is csak ennyit gondol majd a világról, így az egész körforgás kezdődhet elölről, és hozzád hasonlóan ők is ugyanolyan sekélyes, hazug gazemberekké válnak, akik az alapján ítélnek meg másokat, hogy van-e egy jó állásuk?
Munka!
