Sokunk retinájába beégett anno a South Park egyik korai évadjának azon jelenete, melyben a vágásra ítélt pulykákat egy moziterembe terelik, ahol egy csodálatos, virágos rétekkel teli tájképet vetítenek eléjük. Miközben elalélnak a meseszép látványtól, egy, a fal rejtekéből suttyomban elősuhanó penge töredék másodperc alatt nyiszatolja ketté nyakmagasságban a több száz szerencsétlen állatot.
Valaki úgy gondolta, a jó húsz évvel ezelőtt még abszurdnak számító jelenetet ildomos volna a valóság virtualitásában is tesztelni.
Moszkvai farmerek rukkoltak elő a teóriával, hogy amennyiben a sanyarú és elviselhetetlen valóságról örökké zöldellő rétekre és állandóan mosolygós napocskákra terelik a tehenek figyelmét, azok boldogságszintje megugrik, és a törődést több tej előállításával hálálják meg gondos gazdáiknak.
Kerítettek hát egy rakás VR-headset-et és néhány hóbortos programozót, akik a tehenek fizikai-mentális sajátosságainak figyelembe vételével lekódolnak egy ideális világot. Fotorealisztikus tájképet létrehozni manapság már nem teljesíthetetlen kihívás, ám arra is ügyeltek a tejet minden bizonnyal nagyon szerető kóderek, hogy a megkreált panoráma az olykor borzasztóan szürke és ingerszegény gazdaságoktól és karámoktól eltérően színpompás formában és változatos domborzattal mutatkozzék.
Az első tesztek pontosan a várt eredményt hozták. Miközben istállóikban maradtak bezárva, a szemük elé táruló földi Paradicsom alaposan letörte a bocik szorongásszintjét, általános komfortérzetüket pedig feljavította.
Amíg a végleges kábítórétekkel elkészülnek a mérnökök, tudósok egy másik csoportja a virtuális wellness által nyert tej minőségét és mennyiségét igyekszik feltérképezni. Amennyiben a kamuvalóság az állatok termelékenységének növelésére is felhasználható, akár piaci bevezetése is megfontolandóvá válhat. Lehet, hogy a roppant leleményes kapitalisták új fogyasztói csoportot fedeztek fel az idáig méltatlanul hanyagolt háziállatok képében.
