Hónapról hónapra újabb rettegtető ostobaságokkal kell lefoglalni a lakosság elméjét, hogy a felettünk diszponáló bábmesterek a nép bénultságát kihasználva átvihessék ördögi terveiket a világ felett.
A COVID-rettegtetés messze nem a legutolsó előhúzott nyuszi a kalapban. Folyamatosan érkeznek az újabb pusztító „Itt a világvége! Mind meghalunk! Gyorsan irány oltakozni!” szólamok az éterbe.
Nemrég azt találták ki, hogy egy Napból érkező szuper plazmavihar fog véget vetni ma ismert civilizációnknak. Ezek a tökkel ütött „felsőbbrendű” kapitalisták ugyanis olyan színvonalú infrastruktúrát építtettek ki világszerte, melyet egy lágy tavaszi szellő is könnyű szerrel pöccint a megsemmisülésbe.
A tudósok által belengetett szupervihar minden vezetékes hálózatot kiiktathat az áramellátástól kezdve a telefonvonalakon át a napjainkban leginkább digitálisan vezérelt víz -és gázvezetékekig bezárólag. Legnagyobb veszélyben viszont az internet-hálózataink vannak, miután azok megtervezésénél a nagyokosok elfelejtették figyelembe venni a különféle elektromágneses impulzusok által keltett technikai jellegű összeomlásokat.
A Napról bolygónkra sugárzó elektromágneses viharok jelensége egyáltalán nem új keletű modern világunkban. Legutóbb nagyjából száz éve, 1921-ben tört ránk hasonló jellegű energiahullám, mely Amerika-szerte az elektromos és telefonos hálózatok kipurcanását vonta magával. Emellett szerte a világon tömegével égtek ki transzformátorok, valamint gyulladtak ki túlterhelt elosztóközpontok.
Mivel e történelmi események a 90-es évekre már csak amolyan régmúlt távoli rémképeknek számítottak, a láthatatlan kéz vezérelte szabad piac a világszerte póznákra, talajba, valamint tenger mélyére pakolt hálózati vezetékeket nem készítette fel egy efféle energialöket érkeztére. Több állam persze elektromos hálózata tekintetében is roppant korszerűtlen infrastruktúrával bír, ám az ebből eredő károsodások országhatáron belül tarthatók. Az internet esetében sajnos nem így van: mint ahogy azt a másodsorban használatos világháló elnevezés is felfedi, egy egész világot keresztbe-kasul szövő kábeltengerről beszélhetünk, mely nem igazán választható szét lokális szinten is maximálisan működőképes alhálózatokra. Így az internetet ért elektromágneses vihar globális szinten keletkeztet leállást – a tudósok szerint hónapokra.
Az internet-apokalipszis, mivel nagyon okosan minden cég felköltözött a világhálóra, gyakorlatilag a teljes világ mindennemű ellátását az áramszolgáltatástól kezdve a logisztikai ellátóközpontokon át a sarki vegyesboltig bezárólag a földdel teszi egyenlővé. Ha szerencsénk van, bár a kötelező online kasszák korában miért is volna, talán a helyi talponálló vagy fodrászat működőképes marad, azonban minden másnak hosszú hónapokra pápát inthetünk.
Sajnos a szatellitek nem fognak megmenteni minket a katasztrófától, hiszen a légkör felett még annak viszonylag hatásos szűrőképessége védelmét sem élvezhetik a technikai eszközök.
A modellezések szerint egyébként a különféle földrészeket nem egyenlő mértékben érintenék a leállások. A legszerencsésebben Szingapúr járna, kik katasztrófa esetén is hamar helyreállíthatnák a meghibásodott rendszereket. A legsanyarúbb sors pedig Ausztráliára és Új-Zélandra vár, kik földrajzilag is meglehetős szeparációban leledznek a világ többi részétől.
Észak-Amerika szintén rendkívül megjárná a katasztrófahelyzetet, Európa viszont meglepő módon nagyobb biztonságban van, köszönhetően elsősorban a rövidebb kábelhálózatoknak az egyes elosztóközpontok között.
Földrajzi elhelyezkedés mellett a tengerszint feletti magasság is befolyásolja a katasztrófa súlyosságát: minél magasabban fekszik egy terület, annál nagyobb a veszélye az internet tartós leállásának.
A napviharokat az emberiség könnyedén vészeli át, kizárólag a „civilizációs vívmányok” válnának az enyészet martalékává. A helyreállítást akadályoztatja, hogy nem lehet teljes pontossággal megsaccolni az infrastruktúra helyreállításához szükséges időt, illetve hogy a reparációt végző magáncégek abszolút többsége a megsemmisült infrastruktúrától függ. Nekik előbb át kell állniuk vészhelyzeti üzemmódra és előkaparni a pince mélyéről a hagyományos, analóg számlatömböket, belső elszámolásokat és egyéb szükséges dokumentumokat.
Mivel a teljes gazdaságunk jelenleg az internettől függ, becslések szerint csak az USA-ban 7 milliárd dollár veszteséget okozna a gazdasági rendszernek minden egyes technikai káosz révén kiesett nap.
Azért hogy ne szontyolodjunk el annyira, a tudósok rávilágítottak, hogy egy efféle szupervihar kitörésének esélye viszonylag alacsonynak mondható: százévente 1,6 és 12 százalék közé tehető a bekövetkeztének valószínűsége.
