Közismert kapitalista toposz, hogy a szolgáltatások számának növekedése elvezeti az emberiséget a fogyasztói kánaánba. Minél gazdagabb az elérhető termékek kínálata egy adott területen, annál jobban jár a fogyasztó, s közvetve az összemberiség is. Természetesen, mint annyi sok esetben, a látható-tapasztalható valóság most sem igazolja vissza a vadkapitalisták fantazmagóriáit.
Kezdetben vala a Netflix. Ugyan nem ez bizonyult a legelső online filmszolgáltatásnak, mindenesetre népszerűsége közel egy évtizeden keresztül olyan ívet vett, hogy minden mást letarolt a piacról, gyakorlatilag monopolvállalattá téve a Netflixet a maga szegmensében. Az egyeduralkodó pozíció ellenére az árszínvonal elfogadható mértéket öltött. Havi 13 dollárért (idehaza 3200 Ft) egészen kiváló minőségű filmek és sorozatok garmadájából válogathattunk.
Ahogy az ilyenkor lenni szokott, kíváncsi szemek milliói lesték az alkalmat, mikor érkezik meg végre a piacra egy vagy több alkalmas kihívó. Az amúgy sem túl húzós előfizetői díj ezáltal még lejjebb kúszhat, az elfogadható minőségű filmes kínálat pedig tovább gazdagodhat, egészen a csillagos égig.
Bár jókora várakozás előzte meg, végül leszálltak hozzánk a várva várt messiások. A kissé erőtlen YouTube Red mellé felsorakozott a sokkalta zajosabb sikerrel kecsegtető Amazon Prime. A nagyobb tévécsatornák, mint a CBS, vagy a HBO is beizzították saját prémium felületeiket. Végül az idei év elején a Disney is átlépett a rajtkövön, benne az azóta gigantikus mamuttá vált cég összes jelenkori és múltbeli filmjével.
Ami ezután történt, az szolgáltatta korábban a nyomós indokot a felhasználók számára a tévé-előfizetéseik visszavonására, hogy a méregdrágán összecsomagolt több száz haszontalan csatornát egyetlen Netflix-re váltsák.
A szolgáltatók kínálatának növekedése elvezetett a fragmentáció kialakulásához. A streaming vállalatok egymást taposva kapkodtak az alkalomért, hogy egy-egy új sorozatért vagy egész estés filmért exkluzív szerződést köthessenek a forgalmazókkal. Elkezdett eltünedezni a teljes mozitörténelem a Netflix-ről, ehelyett az időközben frusztrálttá váló felhasználóknak maguknak kellett kisilabizálniuk, melyik vágyott film hol lelhető fel kizárólagosan.
Az egyre elkülönülő kínálati piacok arra kényszerítették a jól nevelt nézőket, hogy párhuzamosan több szolgáltatóra is előfizessenek. Hiszen roppant ritka az olyan alkalom, amikor minden egyes érdeklődésre okot adó sorozat ugyanazon platformon debütál. A különféle csomagok együttes árszínvonala így utolérte a kábeltévéét, semmissé téve az egyik fő indokot (spórolás) annak kiváltására.
A folyamatok következményeként a felhasználók újfent elkezdtek a már gyakorlatilag felszámoltnak hitt kalózkodás felé kacsingatni.
A fragmentáció (azaz kapitalista megfogalmazásban: a kínálati piac növekedése) paradox módon a választék csökkenéséhez vezetett el. Az exkluzivitás miatt nem pusztán az újonnan indult sorozatok nem jelentek meg a rivális szolgáltatóknál, de nemritkán korábban elérhető filmeknek is pápát inthetett a Netflix, miután forgalmazójuk inkább másik platformmal feküdt össze. A mostanra mintegy tucatnyi (megfelelő méretűre hízott) kihívót maga mellett tudó Netflix el is vesztette relevanciáját a fizetőképes közönség egy része számára. Az elárvult felhasználók elkezdtek hát olyan alternatíva után kutakodni, melynek segítségével komolyabb kötöttségek nélkül válogathatnak az étlapról, a választott új szolgáltatás árszínvonala pedig nem lépi túl az elfogadhatónak tartott mértéket.
A nyertes viszont nem valamely minőségibb szolgáltatást nyújtó piaci alternatíva lett, hanem a torrent.
