Már megint a létünk pokollá tételén fondorlatoskodnak a pártállami csinovnyikok – nem mintha ismernék egyéb módját a maguk létjogosultságának igazolására.
Most éppen ún. okosmérőkkel, melyek energia-fogyasztásunkat valós időben nyomon követő digitális érzékelők révén kívánják rezsiszámláinkat szemlátomást optimalizálni, intéznek veszedelmes csapást a lakosság ellen.
Mintegy 10,1 milliárd forintból több mint 165 ezer új okosmérőt telepít szolgáltatási területén az E.ON Hungária Csoport – jelentette be csütörtökön a cégcsoport. Ezek a mérőórák már képesek arra – szemben a hagyományos fogyasztásmérő berendezésekkel –, hogy leolvasásuk távolról is lehetséges, tehát a fogyasztóknak már nem kell a villanyóra leolvasással bíbelődniük.
Szemlátomást csupa jószándék vezérli a hatalom tetteit. Kiváltképp a kényelemre való állandó jellegű apellálás keletkezteti legtöbbek örömteli behódolását az új szisztéma iránt, hiszen mi egyéb vezethetne hathatósabban a leszüretelendő háziállatok önkéntes behódolásához, mint az otthoni fotel komfortjából intézett, örökkön örökké abszolválandó befizetgetések soha véget nem érő hada?
Amióta a kényelmes és gyors ügyintézés ideájával házalnak a magasságos urak, azóta soha nem volt depresszívebb és reménytelenebb az emberiség létállapota.
Fontos mérföldkő ez a fejlesztés, mely nem csak az ügyfelek kényelmét növeli, de támogatja a felelősségteljes energiafogyasztás kultúráját, ami a fenntarthatóbb energiafogyasztást tesz lehetővé.
Alább meglátjátok, hogyan is teszi.
…az infrastruktúra fejlesztése általában a színfalak mögött történik, a fogyasztók ezt nem látják, mégis ez az elosztóhálózatok, valamint magának az energiaátalakulásnak a gerince.
De azért nincs háttérhatalom, meg új világrend. Aki ilyent mond, annak máris húzzuk a fejére az alusisakot.
Pont ez a színfalak mögött zajló háttéralkuk lényege, hogy a lakosság tudta nélkül vezetünk be olyan intézményeket és egyszemélyi érdekeknek megfelelő újításokat, melyek kapcsán demokratikus kontrollról szó sem lehet.
…ezek az okosmérők már túllépték a hagyományos villanyóra szerepüket: már valóságos információközpontokként lehet rájuk tekinteni. „Részletes, naprakész adatokkal szolgálnak, melyek lehetővé teszik többek közt, hogy javítsák a szolgáltatás minőségét” – közölte, hozzátéve, hogy a mérőórák fejlődése jelentősen javítja az elektromosáram-használatát…
Steiner Attila energetikáért és klímapolitikáért felelős államtitkár a magyar energiarendszer megújításáról azt mondta, hogy a beruházások révén a magyar fogyasztók sokkal pontosabb információkkal rendelkeznek majd a saját fogyasztásukról, így sokkal tudatosabban tudják majd felhasználni az energiát.
Voltak már kísérletek efféle “energiamegtakarító” intézkedések foganatosítására, mint az éjszakai áram, a programszerű áramkimaradások, s ezek mindegyike csúfos kudarcot vallott.
Tudniillik a modern kapitalizmusban nem magam szabályzom az energiafelhasználásomat, hanem rendszerkényszereknek kötelező megfelelni, amelyek alanyi jogú teljesítése nélkül kirúgnak az állásomból, nem vesznek fel sehova dolgozni, továbbá a társadalom kitaszított páriája leszek.
Ha nincs egy laptopom, melyen keresztül a főnök munkaidő után zaklathat, vagy amelyen át hiábavalóan kiküldözgethetek 300 önéletrajzot, hát vár sok szeretettel az aluljáró.
Ha lemondok a saját autóval vagy tömegközlekedéssel való ingázásról otthonom és a munkahelyem közt a bolygó légkörének megmentése érdekében, a biztos éhen halásomig számítható körülbelül 20 naptári napon belül talán marad alkalmam elgondolkodni, tényleg annyira fontos-e a fránya bolygó sorsa az én bérrabszolga létem bombabiztos bebetonzásához képest. Ha az én öntudatos takarékosságom nyomán hetente csak egyszer fürdök, jól megnézhetem magam, s nagy nyilvánosság előtt is könnyedén megszégyenülhetek, ahogy a főnök ápolatlanságra hivatkozva kirúg a gyárból vagy a buszon kétméteres sugárban igyekeznek elkerülni az emberek.
Az én energiafelhasználásom egyetlen tényezője sem a magam kezében van, így tökéletesen irreleváns, miféle aberrált takarékossági módozatokra kíván kényszeríteni a hatalom.
Számtalanszor elmondtam, a klímaválság hathatós orvoslására elegendő volna pusztán a privát jeteket és luxus óceánjárokat betiltani, és volt-nincs probléma.
De a burzsoázia nyilván nem így gondolkodik. Ha tízezer pszichopata állat bolygó feletti teljhatalma veszne oda 8 milliárd peon békén hagyásával, hát inkább regulázzuk meg azt a 8 milliárdot, csak nehogy a milliárdos elit trónszéke kicsit is meginogjon.
Szerinte a nemzetközi geopolitikai helyzet nem könnyebbedett az elmúlt időszakban – háború, szankciós politika –, és ebben a környezetben kell megvalósítani a zöld átmenetet. „Nem csak megvalósítani, de fel is kell gyorsítani! Ebben nagyon nagy segítséget jelentenek az uniós források…
Ismerjük jól az ökofasizmust, és köszönjük szépen, nem kérünk belőle.
A cikk maradék része a napelemekkel foglalkozik. Ezt most nem citálnám ide, mivel nem olyan rég készítettem egy összefoglaló írást a kapitalizmusnak hála alaposan befürdött szél -és napenergiáról.
Felmerülhet viszont a kérdés a citált bekezdések nyomán, hogy mi is nem tetszik nekem és a hozzám hasonló, nyitott szemmel közlekedő gondolkodóknak abban, hogy az állam modernizálni kívánja az egyébként hosszú évtizedek óta stagnáló, helyenként rohamosan pusztuló energiatermelést?
Kezdjük azzal, hogy a problémát nem a gyökerénél fogja meg, vagyis nem az elaggott, egyre gyakrabban megrepedező vagy csődöt mondó vezetékek, elosztóállomások újratelepítésével akarják megelőzni a súlyos pazarlást. Pedig olvastam valahol (sajnos a forrásra nem emlékszem), hogy csak az egyre gyakrabban szétfeszülő vízvezetékek a komplett vízkészlet egyharmadát juttatják ebek harmincadjára, továbbá az állandó jellegű hiábavaló toldozás-foldozásnak hála súlyosan erodálják a vízügyi vállalatok profitját. A legtöbb ilyen jellegű vállalat idehaza már tartós veszteséggel üzemel.
De nem ennyiben merül ki a probléma. Ahogy az lenni szokott, az EconomX cikkel párhuzamban érkeztek be virtuális postaládikómba a nemzetközi tapasztalatok sokaságát is magukban foglaló írások, melyek alaposan lehúzzák a keresztvizet ezekről az állítólagosan a mi javunk érdekében bevezetendő alkalmatosságokról.
Mondanom sem kell, ahogy az a titkos megbeszélések és üzletkötések világában lenni szokás, az álságos kényelem-mantra mögött teljességgel más jellegű hátsó szándék búvik meg a hatalom intézkedéscsomagjában.
2010 környékén vezették be első ízben a tömeges oksomérő-rendszereket Kanadában és az Egyesült Királyságban. 15 év bőségesen elegendő időnek számít a kezdeti tapasztalatok hiteles összegzésére.
Ezek szerint az okosmérők bevezetése óta a kanadai Ontario lakosságából szinte kivétel nélkül mindenkinek masszívan megugrottak a villanyszámlái. Az árszínvonal növekedése nagy átlagban a bevallott inflációs szint négyszeresének felel meg.
Nagy-Britanniában a népesség nagy része a propaganda hatására – s persze a busás állami támogatások csábítása nyomán – örömmel cserélte le korábbi gázfűtését, hogy azokat elektromos árammal működő hőpumpákkal helyettesítse. A hőpumpák – nevükkel ellentétben – nem forrósítják fel a levegőt, hanem kizárólag annak szabvány hőenergiáját srófolják fel egy kissé. 20 Celsius fokos környező hőmérséklet mellett 35-40 fokra képesek hevíteni ezek a pumpák a benne átfuttatott levegőt, ami nem elég egy teljes szoba 22-23 fokra való felmelegítéséhez.
A hőpumpákkal párhuzamban bevezetett okosmérőknek hála a lakossági villany ára napszaktól és az ellátórendszer pillanatnyi kapacitásától függően dinamikusan változtatható. E két roppant “innovatív és kényelmes” módozat kombinációjának hála a brit polgárok villanyszámlája is az égbe emelkedett.
A cikkszemle és a citált nemzetközi példák nyomán immár játszi könnyedséggel megérthetjük a digitális mérőalkalmatosságok valós lényegét.
Az okosmérő-rendszerek az áram dinamikus árazása mentén kívánják befolyásolni energiafogyasztási szokásainkat. Amikor több energia keletkezik a szükségleteknél (kiváltképp a roppant megbízhatatlan és a pillanatnyi időjárási körülmények függvényében termelő nap -és szélerőműveknek hála), akkor az áram ára lejjebb csúszik, míg fordítva, kapacitáshiány esetén radikálisan megdrágul.
A kapacitás-átlagokra optimalizált áramelosztás metodikája azt jelenti, hogy az általam évek óta előre jelzett módon a hatalom mesterséges hiányokat kíván generálni immár élelem és lakhatás mellett a lakossági energiából is, tehát az utóbbi néhány évtizedben megszokottnál kisebb kapacitást kíván részünkre nyújtani jóval magasabb áron.
Arról is lerántottam a leplet, hogy a fogyasztói igények maradéktalan kielégítésében nincsen profit, ezért a kizárólag abszolválható profit figyelembe vételével befektetéseiket eszközölő tőkések csak akkor fognak részünkre bármit is szolgáltatni, amennyiben jelentősen túlfizetünk a részünkre juttatott szolgáltatásokért.
Hála az okosmérőknek, további szélhámos machinációk is bevethetők a lakosság hathatósabb kifosztására.
Ezek a rendszerek képesek az elosztás módját úgy manipulálni, hogy a meglehetősen szennyező, viszont egyenletes áramtermelést nyújtani képes, pluszban viszonylag olcsó szén, gáz -és atomerőművek keletkeztette energia az ipar és a rendszer igényeinek kielégítéséhez kerüljön átcsatornázásra, míg a roppant drága és hatékonytalan nap, szél és egyéb megújuló források nyomán generált energia aranyáron jusson a lakosság háztartásaiba.
Voltaképpen ez sem újdonság. A kapitalizmus világéletében arra törekedett, hogy a gazdagok tőkefelhalmozását a lakosság vérén-verejtékén minél gátlástalanabb szintre srófolja, miközben a népet homlokegyenest ellenkező módon kezelvén állandó fosztogatással, kikényszerített költekezéssel, bírságok és büntetések bevetésével igyekezett megfosztani az önálló talpra állás reményétől.
Ontario okosmérőkkel felszerelt háztartásainak vizsgálata nyomán statisztikusok megállapították, hogy eme alkalmatosságok egészen hihetetlen mértékben, akár 582 százalékkal képesek megugrasztani a népesség villanyszámláit.
Ezek az okosmérők ráadásul, mivel elektrosztatikus behatásokkal szemben roppant érzékenyek, könnyű szerrel manipulálhatók és zavarhatók meg akár a háztartásokba bevezetett más rendszerek, akár vezeték nélküli interferáló (Pl. wifi) jeladók által. A láthatatlan és lakosság által érzékelhetetlen befolyásnak hála a mérőegységek a valóságnál jóval magasabb fogyasztást regisztrálnak. Kanadában és az Egyesült Királyságban az elmúlt 15 év során 4 millió háztartás kapott spontán szívroham előidézésére alkalmas nagyságú villanyszámlát, és ezek csak a hivatalosan igazolt esetek!
Az okosmérő-rendszerek roppant változatos lehetőségeket biztosítanak a rendszer részére a fogyasztásunkkal és kiszámlázott fizetnivalónkkal való visszaélésekre.
Kínában immár a napi rutin szokványos részévé vált a gáz -és villanyórák energiavállalati alkalmazottak általi manipulációja a főnökség megrendelésére. A megbabrált fogyasztásmérők 2-5-szörösre növelt számlákat generálnak. E roppant kibírhatatlan árnövekedések rendszerint új típusú gáz vagy villanyórák installálását követően abszolválódnak. A mérőegységek akár kompletten lezárt vezetékekben is fogyasztást regisztrálnak.
A fogyasztói kapitálfasizmus célja a lakosság költekezésre kényszerítésre – bármi áron. Ha másképp nem megy, hát nem létező szolgáltatásokkal is kihúzkodjuk belőlük az őket földönfutókká tevő sáp-összegeket.
Az okosmérők rendszere az új világrend egyik sarkalatos intézménye, melyeket bárminemű egyeztetést, pláne értelmes tájékoztatást mellőzve ütnek át a lakosság feje fölött. Az engedély nélküli transzformáció lényegéről Pogátsa Zoltán közgazdász számolt be a legközérthetőbb módon: a transzformáció kierőszakolása céljából többé nem vesszük figyelembe az emberek véleményét, hanem egyszerűen a beleegyezésük nélkül érvényesítjük felettük a folyamatot – majd arra kényszerítjük őket, hogy alanyi jogon éljenek együtt az életüket pokollá tevő “innovációkkal”.
