Tökéletesen lehetetlen gátat szabni a kapitalizmus tombolásának. Addig nem nyugszik a magántőke, míg a komplett, 8 milliárd főt kitevő népesség tökéletes termékfüggőségben tengődő fogyasztói zombivá nem alakul.
Temérdek lépést tett már korábban is a tőkés réteg utolsó fillérnyi megmaradt garasaink kicsavarására a kezünkből, ám rövid időn át regnáló folyamatos profitmaximalizálást követően a minél több szemét fogyasztása által egyre boldogtalanabbá, depressziósabbá váló lakosság kiábrándulván a kapitalizmus világmegváltónak kihirdetett, tényszerűen viszont semmire nem való hitvány termékeiből rendre visszafordította a zabolázhatatlannak hitt profitgépezet nyikorgó kerekét.
Pedig volt itt minden az elmúlt évtizedekben: legalizált szerencsejáték (lootbox), videóstreaming, szoftverek előfizetéses konstrukcióba állítása, CSOK, babahitel, fogyasztói bonanza. Mégis, amint a zene megáll, a lóvá tett és mindennemű anyagi önállóságától megfosztott lakosság azonnali hatállyal fúródik fejjel előre a földbe.
A túlszaporodó streaming-szolgáltatások visszavezették a felhasználókat a kalózkodás felé, a teljes munkaidős állássá transzformált grindelős videójátékok kiégették az emberekből a játék és kikapcsolódás örömét, a halódó antiszociálismédia-platformok elüldözték vagy kitiltották s fizetőképes keresletet reprezentáló felhasználóikat. A rák módjára burjánzó reklámokkal szemben a legtöbb felhasználó immár megteszi a szükséges óvintézkedést, ablock-ok telepítése képében.
A sorolt tények tortájára a habot az emberiség ellen bevetett COVID-hadművelet nyomta rá, melynek keretében százmilliókat fosztott meg megélhetésétől a rendszer egyik napról a másikra, s tett földönfutóvá a milliárdos elit kifundálta új gazdasági paradigma elfogadása érdekében.
Ennek lényege, hogy a magántulajdon további tombolása és a vadkapitalisták szabadrablásának kiterjesztése érdekében fel kell számolni azt az ősidők óta megmásíthatatlan folyamatot, hogy az ember maga rendelkezik a saját eszközei felett. A magántulajdon lényege, hogy a tárgyak, eszközök, infrastruktúra felett nem azok aktív használója gyakorol uradalmat, hanem vadidegen társaságok, melyek a világ összes elérhető pénzének kisajtolásán felül az égvilágon semmiféle viszonyt nem ápolnak ezen termékekkel.
A totális elválasztás tárgyi eszközeinktől egyfelől szabadulhatatlan rendszerfüggőséget teremt, másfelől kényszerít minket arra, hogy egyszeri vételár megfizetése helyett az idők végeztéig folyamatosan csengessük a pénzt a vállalatok kasszájába.
E folyamat előkészítését jelképezték a streaming szolgáltatások és felhőtárhelyek az elmúlt évtizedben. Jelen pillanatban azonban még nem tökéletes a függőség, hiszen lehetőségünk van autónk, ingatlanunk, szoftvereink tartós birtoklására. Fogyasztásra is leginkább mentális manipuláció által vagyunk kondicionálva, a fizikai kényszer egyelőre hiányzik a szisztémából.
Ám ami késik, nem múlik. Kiváltképp IT-területen munkálkodnak már a marketingesek testünk és elménk leigázásán, egyúttal az évtizedek során létszükségletekké tett technikai eszközeink központi kontrollján, legyen szó akár újabb előfizetéses hardver -és szoftvercsomagok kifundálásáról, akár a felhasználók totalitárius megfigyeléséről és személyes adataik kereskedelmi forgalomba bocsátásáról, akár szabadulhatatlan reklámok fejünkbe szuszakolásáról.
Informatikai eszközeink lelke az operációs rendszer, mely nélkül laptopjaink és okostelefonjaink nem volnának többek méregdrága villogó söralátéteknél.
Az asztali PC-ken jelenleg de facto monopolhatalmat élvező Windows rendszer megkerülhetetlen szinte minden felhasználó részére, így nem véletlen, hogy az ebbe épített „felhasználói élményt javító szolgáltatások” szabadon eltávolítható szoftvereinkkel ellentétben abszolút kigyomlálhatatlanok.
Már a Windows 10 kezdőképernyőjébe is belerondítottak a kiiktathatatlan reklámok. A további Windows-verziókban azonban a Microsoft szintet lép, s még több helyre erőszakol be elmeprogramozó propagandát. A Windows 11-ben a start menü is ellenállhatatlan promóciókkal kerül feltöltésre, a jelenleg fejlesztés alatt álló Windows 12 kapcsán pedig a komplett rendszer felhőbe való átköltöztetéséről álmodoznak a Microsoft programozói. Ez azt jelenti, többé nem bírunk tulajdonjoggal saját számítógépünk felett, a Microsoft önhatalmúlag kontrollálhatja, mit tehetünk meg saját PC-nken és mit nem.
Még az is előfordulhat, hogy az egyszeri újságírót a digitális totalitarizmust kritizáló cikkének lepötyögése közben egyszer csak zár alá helyezi a saját laptopja, mert hát ilyen csúnyaságot nem szabad leírni, hogy a távirányítással kontrollált eszközeink felszámolják kevéske megmaradt szabadságunkat.
A Windows-ba épített reklámok óriási „előnye”, hogy mivel azok a szintén kikapcsolhatatlan Windows Update végrehajtására szakosodott protokollokon át érkeznek, gyakorlatilag lehetetlen azokat akár eltüntetni, akár tűzfallal megszűrni. Vagy átengedjük az agyunk feletti kontrollt a Microsoft részére, vagy pedig deaktiválván a reklámok korlátlan beáramlását szolgáló rendszerfolyamatokat, magát a PC-nket is használhatatlanná tesszük.
Egyáltalán nem egyedülálló módon törekedik a Windows életünk minden aspektusának ellenőrzés alá vonására, szorgosan munkálkodik már az utópikus fogyasztói társadalom megteremtésén a többi piaci vállalat is.
A YouTube megkezdte az Adblock-ot alkalmazó felhasználók megnevelését. A reklámokat eltávolító fogyasztók a jövőben nem nézhetnek videókat, vagy pedig kénytelenek előfizetéses konstrukció mellett dönteni a celeb vlogok vagy az LMBTQ-érzékenyítést végző klipek további bámulásához,
Mindezzel párhuzamosan nemhogy mérsékelné a YouTube az elviselhetetlen mennyiségű reklámot, hanem a korábban átugorható hirdetéseket átugorhatatlanokká tették. Magyarán a jól ismert kapitalista innováció jegyében egyszerre drágítják a szolgáltatást és degradálják annak színvonalát.
Ha sem az online szolgáltatások, sem szoftvereink nem bizonyulnak többé használhatóknak, nyilván a hardvereink fölött azért továbbra is megtarthatjuk a kontrollt. Elvégre eléggé nehézkes művelet volna elintézni, hogy a rendszer értékítélete szerint nem kívánatos viselkedésünk előidézze, hogy PC-nknek, nyomtatónknak vagy autónknak fizikai értelemben is lába kéljen.
Természetesen individuális fogyasztói igényeink derék és fáradhatatlan kielégítői minden apróságra gondoltak, így egyáltalán nem gátolja őket terveik végrehajtásában a tárgyaink cégközpontoktól elkülönülő földrajzi elhelyezkedése. Saját hálószobánkban is gond nélkül nyúlhatnak hozzá cuccainkhoz és tehetik azokat működésképtelenné, amennyiben nem oly módon méltóztatunk viselkedni, ahogy azt elvárják.
A legkönnyebben garázsunkban pihengető autónkat babrálhatják, melyet könnyű szerrel látnak el olyan elektronikával, amely közúti bírság kivetését követően azonnal és alanyi jogon vonja le számlánkról annak összegét. Bevont jogosítvány vagy lízinghátralék esetén a jármú automatikusan visszavezeti magát a legközelebbi autószalonba. A tankolás, súlyadó és kötelező biztosítás mellett hamarosan hozzácsaphatjuk havi csekkjeink mellé az ülésfűtés, navigáció, klíma és fűthető kormánykerék előfizetési díját is.
Még egy tökéletesen mechanikus módon üzemelő, nyersanyagot fizikai művelet által kézzelfogható termékké konvertáló berendezés használati joga is nyugodtan kicsapható a kezünkből. A HP egy szimpla, vásárlóira ráoktrojált firmware-frissítés által központilag tiltotta le azon felhasználók nyomtatóit, akik hivatalos nyomtatópatronjaik ellenében jóval olcsóbban elérhető utántöltő alkalmatosságot használtak. Ennyit az árversenyről.
Érdekes, pont ugyanazt művelik a kapitalisták, mely vádakkal ők maguk illetik az ideális társadalom megteremtéséről ábrándozó szocialista utópistákat. Mintha a szabad piac egyfajta délibáb volna, amely csak egyes, a valósággal semminemű kapcsolatot nem ápoló bolondok kergetnek.
