Nagy mellénnyel harangozták be néhány évvel ezelőtt a Mozilla fejesei, hogy részükre ezentúl a felhasználó anonimitása és magánélete szentségének biztosítása a kizárólagos prioritás. Az ígérvény magába foglalta nem pusztán a felhasználó inkognitójának biztosítását a különféle weboldalakkal általa megosztani kívánt információk teljes kontrollja révén, de még az eltárolt sütik, valamint reklámok száműzésének lehetőségét is a merevlemezről, valamint a képernyőről.
Bár a marketing-húzás révén végül nem sikerült jelentősebben előre lendíteni a hanyatló Mozilla szekerét, a felhasználók tudatosabb csoportja szép kövér piros ponttal értékelte a nemes gesztust.
Ugorjunk pár évet előre az időben, egészen napjainkig. Az üdvözítő megoldásokat mintha igyekeznének visszacsinálni egyes böngészőgyártók.
Egy ideje már jellemző szokása a különféle szoftvereknek – eddig persze a Firefox kivételként tetszeleghetett –, hogy az általunk meglátogatni kívánt webcím beírásához alkalmas szövegmező egyben keresőként működik. Amennyiben a beírt szó elől kihagyjuk a „www”, vagy végéről a „.akármi” kötőszócskát, weboldal vagy annak hiányát reprezentáló 404-es error helyett a Google-találatok tengerében találjuk magunkat.
Eme opció a legtöbb böngészőben ugyan kikapcsolható, de annyira lopakodva és vajsimán került be az életünkbe a webcímsáv monetizálása, hogy sokan fel sem fogtuk tudatunkkal a változást.
Pedig mindez azt jelenti, hogy az e mezőben tett minden egyes gombnyomásunk beküldésre kerül a Google vagy az adott böngésző hivatalos keresőszolgáltatásaként funkcionáló weboldal részére, mégpedig gyakorlatilag a tudtunk nélkül. Más böngészőknél ez talán nem volna felháborodásra okot adó tényező, viszont egy, a felhasználók anonimitására és biztonságára apelláló szoftver esetén nagyon is megvan az indok az elégedetlen hümmögésre.
Az októberben napvilágot látott 93-as verziójától kezdve a Firefox bizony monetizálja a webcímsávunk tartalmát, sőt mi több, minden billentyűleütésünk rögvest útra kél a Firefox szerverei felé, karöltve a helymeghatározási adatainkkal, klikkelgetési szokásainkkal, valamint ki tudja még mivel.
Az idegesítő hülyeséget hogyhogynem szolgáltatásként prezentálja részünkre a Mozilla. Az általunk beírni kívánt keresőszóra vagy webcímre a Firefox találat-javaslatokat tár elénk, melyek tulajdonképpen fizetett reklámok – a webböngészőnk címsávjában. A „szolgáltatás” deaktiválható, ámbár nekünk magyaroknak egyelőre talán nem kell foglalkoznunk vele – kísérleti újításként egyelőre az USA-ban működik a dolog.
Az újítás már néhány verzió óta létezik, ám az eddig opt-in-ként (vagyis önkéntesen választható) funkció a 93-as verziótól kezdve automatikus bekapcsolásra került.
Úgy tűnik, a felhasználói nyomkövetés és a zavaró reklámok leállítása pusztán pszichológiai hadművelet volt annak elérésére, hogy a Mozilla védelmi pénzt szedhessen az általa a reklámbevételek elmaradása végett veszélybe sodort weboldalak üzemeltetőitől.
