Óriási energiát helyeztek a multinacionális cégek a felfutóban lévő esport mérkőzések támogatásába. A részben online, részben élő lanpartyk képében tartott szeánszok 2017-től fogva tömegével vonzották be a szponzori dollármilliókat, újabb meg újabb magaslatokba repítvén a digitális vérfürdők népszerűségét.
Öt év elteltével teljességgel másfajta kép kezd kirajzolódni az esport háza táján. Fogynak a szponzorok, s a nem olyan rég még tömegeket megmozgató rendezvények lendülete alapos lefékeződést vett.
A szakértők megállapításai szerint az esport jövőjének a rohamosan emelkedő jegybanki alapkamatok, valamint a kriptopénzek kipukkadó lufija tettek be leginkább. A zéró jegybanki alapkamat politikájának felmondásával a kockázati tőkések immár kizárólag rövid távú megtérüléssel, illetve magas profittal kecsegtető lehetőségeket vesznek számításba, mely ígérvényeket a legtöbb szórakoztatóipari termék nem képes teljesíteni.
A két legnagyobb amerikai esport vállalat, a Team SoloMid és a 100 Thieves hasonló jellegű létszámleépítéseket eszközölt, mint az antiszociális média platformjai. A játékfejlesztő cégek is sorra vonják vissza nagy rendezvényeik megtartását: a Riot Games a Wild Rift ligákat mondta le, a Nintendo pedig a Super Smash Bros. Rendezvények licencét tagadta meg az eddigi szervezőktől.
2018-ban rekord mennyiségű, 4,5 milliárd dollár magántőkét helyeztek a szektorba a kalandvágyó befektetők, az idei évben azonban a nagyvonalúság mértéke visszaszorult a 2016-ot követő nagy bumm előtti szintre.
Vajon mire fel ez a hirtelen visszazuhanás, hogyhogy hirtelen nem látnak fantáziát a vállalatok ebben a roppant fiatal és ígéretes üzletágban?
Mint az a különféle befektetési portfoliok bensős dokumentumaiból kiderült, ama remény mentén ömlöttek busás szponzormilliárdok az esport szektorba, hogy hasonlóan a FIFA vagy NBA ligákhoz a játékosok, illetve maguk a versenyszámok is hatalmas szenzációk lesznek, melyekre a későbbiekben akár vébé vagy olimpia nagyságrendű globális versenymozgalom is alapozható.
Csakhogy a játékok, illetve azok űzői nem mutatnak túlontúl nagy hasonlóságot a profi olimpiákkal. Többek számára az esport egy múló hóbort csupán: megnyernek egy-két versenyt, utána többé hallani sem lehet felőlük. Nincs meg bennük a „szexualizációra” való potenciál, mint a focistákban, kiknek Insta-követői száma vetekszik a világhírű celebekével.
Ami e tényezőknél is fontosabb: a videójáték nem kizárólag a profik sportja. Nem tömörülnek a versenyzők zárt ligákba, s a profi gamerek gyakorta rotálódnak a vetélkedők résztvevőinek listáján.
Mindezek mellett a COVID-lezárások is alaposan betettek az üzletágnak. Megpróbálták a rendezvényeket virtuális térbe helyezni, ám az eleinte roppant innovatívnak és jövőbe mutatónak ható ideára csakhamar ráuntak a rajongók. A glorifikált „Let’s Play” horderejű videók nem váltanak ki túlontúl euforikus reakciókat a többi gamerben. Arról nem is beszélve, hogy a profi futballal vagy olimpiai játékokkal ellentétben a gamerek csak úgy válnak elégedetté, amennyiben maguk is részt vehetnek a játékban, nem pedig kívülről bámulják azt passzívan.
