Akadnak olyan weboldalak, ahol a keresés funkciót nem a webfejlesztők által összetákolt kód látja el, hanem egész egyszerűen megkérik a Google-t, hogy indexelje be és listázza a látogatók által beírt kulcskifejezéseket. Ez esetben természetesen kizárólag a adott weboldal tartalmából jelennek meg a találatok.
Miközben eme módszer egy kissé amatőr benyomást kelthet, kétségtelenül hasznosnak bizonyul azon felhasználók számára, akik nem egy WordPress szintű portálrendszert üzemeltetnek, hanem egy kis blogot, vagy néhány lapból álló személyes weboldalt tartanak fenn.
Jön azonban a szokásos barbatrükk. Tudvalevő, hogy a kapitalizmusban semmi nincs ingyen (sőt, a nagyon olcsó dolgok leginkább az átverés kategóriát gyarapítják). Így a Google sem biztosítana pusztán angyali jóságból egyéni keresőfelületet külső weboldalakhoz a saját rendszerén keresztül, ha nem szipkázhatna le belőle busás hasznot. Jelen esetben a feltétel, hogy a felhasználók által keresett kifejezések esetén a weboldalon található tartalmak listája előtt a Google saját reklámjait helyezi el.
2006 és 2009 között teljesen megtiltották más reklámszolgáltatóktól származó hirdetések közzétételét a találati oldalakon. Bár 2009-től kezdve engedélyeztek külső reklámokat is, azok megjelenítését meg kellett, hogy előzzék az Adsense által közzétett hirdetések.
Az Európai Bizottság e húzást úgy értékelte, hogy súlyosan korlátozza az egészséges piaci verseny kialakulását. A Google saját erőfölényével visszaélve akadályozta a rajta kívül eső vállalkozások érvényesülését a hirdetési piacon.
Fontos magyarázat, hogy a világszerte előforduló trösztellenes szabályozások elsődleges funkciója nem a monopóliumok kialakulásának megakadályozása. Ennek legfőbb oka, hogy egy monopolhelyzetben lévő cég a legritkább esetben veti meg a lábát egyetlen piaci szegmensben. Amennyiben egy számára kívánatos, komplett piaci területet nem egymaga ural, a monopólium még letörhető volna a beszállítók alkupozíciójának kiaknázásával, vagy egy másik óriáscég belépése révén, véget vetve ezzel a monopóliumnak.
A modern trösztök ezért leginkább holding rendszerben működnek, ahol sokszor egy roppant bonyolult cégháló jön létre, melyek a látszat kedvéért akár alkalmanként egymással is versenyeznek. Az újabb trükk ebben a működésben, hogy eme tucatnyi, vagy akár több száz cégből álló hálózatok egyetlen kézben összpontosulnak. Sok tulajdonos esetén is felfedezhetők közös szálak a tulajdonosi szerkezetben.
Amennyiben tehát elfogadjuk, hogy a Google, mint kereső a piaci teljesítményének köszönhetően lett gyakorlatilag monopolhelyzetben, ugyanezen pozíciója nem terjeszthető ki automatikusan egy másik piaci szegmensre, és nem eszközölhet ott automatikusan korlátozásokat. Az efféle hamis árukapcsolások vizsgálata és szankciója a trösztellenes intézkedések funkciója elsősorban.
Mivel a Google eme viselkedését 10 évnél is hosszabb ideig gyakorolta, kirívóan magas, 1,5 milliárd Eurós büntetés ütötte markát a gigacégnek.
