A jó vásárló minden évben új iPhone-t vesz. A jó vásárló messze elhajítja a tökéletesen funkcionáló előző évi modellt, amennyiben annak helyébe új termék lép. A jó vásárló nem cserél olcsón aksit, hanem fogyaszt, fogyaszt, fogyaszt… különben mi lesz velünk, szegény kapitalistákkal?
A biztos bukáshoz elegendő volt egyetlen egyszer kihúzni a dugót ama bizonyos palackból. Mint kiderült, az Apple rendszerint lelassította a korábbi iPhone-ok sebességét, amint egy új modell lépett piacra. Eme roppant egyszerű trükkel szavatolták maguknak, hogy a sebességcsökkenés, fagyások, újraindulások okán frusztrálttá lett vásárlók azonnal az első sorban tapossák egymást az aktuális évi kiadás alkalmából.
Ráadásul eleve rejtegették a laikusok elől ama lehetőséget, hogy az (egyébként nehezen cserélhető) elavult akkumulátor helyébe alig 80 dollárért vásárolhatnak újat, melynek köszönhetően visszaállítható az eredeti teljesítmény. Így tehát a rágott alma rajongók meg lettek győzve arról, hogy nem létezik más módja a teljesítményproblémák megszüntetésének, mint tízszeres áron beszerezni a bedobozolt legfrissebb modellt.
Csakhogy a turpisság nem maradhatott örökké rejtve. Annak kiderülése után a cég az indulatokat csillapítandó kénytelen volt akkumulátorcsere-akciót hirdetni. Ennek keretében a 80 dolcsis akkuk árát leárazták 30-ra. December 31-ig bárki lecserélhette elavulttá vált telepét – az 1000 dolláros új flagship modell beszerzésének szüksége nélkül.
Mivel e módon kiderült, hogy a régebbi modelleknek igazából semmi komolyan vehető bajuk nincs a szoftveresen visszavett teljesítménytől eltekintve, a tavaly év végén piacra dobott friss kiadások bizony nem fogytak olyan mértékben, ahogy azt előre beszervezték. Tim Cook szerint 9 milliárd dollár káruk (!) származott abból, hogy az emberek nem dobálták el tavalyi iPhone-ukat az új szállítmány kedvéért.
Eme eset kiváló iskolapéldája a kapitalizmus nagy oximoronjainak. Amennyiben kielégíti a fogyasztói igényeket egy cég, úgy csökkenő profitráta és részvényesi pánik a jutalma.
